Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-111
111. országos ülés 1897. június 10-én, csütörtökön, 347 Nekünk nem szabad ezen hazafias aggodalmakat elhallgatnunk s nem szabad a kormánynak alkotmányellenes törekvéseit törvénybe iktatni engednünk, (Helyeslés bálfelöl.) s kérdem, miért történhetett az, hogy az esküdtbíróság szervezete s az életbeléptetési törvényjavaslat a bűnvádi eljárás törvénybe iktatása után lőn a t. háznak beterjesztve, azért, mert a miniszter úr reakczionárius törekvéseit ily módon könnyebben gondolta megvalósíthatni. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) A bűnvádi eljárás törvénybe iktatásával egy »fait accomplit« teremtett, mert így a javaslat keresztülvitele^ mint amannak természetes folyománya könnyebbnek, valószínűbbnek tetszett előtte, s csak ez lehet oka annak, hogy ezen intézkedések a bűnvádi eljárásban együttesen megoldva nem lesznek. (Igaz! Igás! bal felöl.) Hisz látjuk, hogy az általa beadott s érintett javaslatok tele vannak reakczionárius törekvésekkel s mégis a miniszter úr beszédében azt mondja, hogy a ki a jelen állapotot feníartani akarja, az a reakczió malmára hajtja a vizet . . . Erdély Sándor igazságügyminiszter: Úgy van! Endrey Gyula: Dehogy van úgy! Bernáth Béla: S azt állítja, hogy mindenki, a ki e javaslatot szavazatával törvényerőre fogja emelni, nagy s hazafias kötelességet fog teljesíteni. Ezt a miniszter úr maga sem hiszi s bizonyára ezt csak azért mondta, hogy a közvéleményt a maga álláspontjának megnyerje. De ezt a közvélemény neki elhinni nem fogja, mert meg van arról győződve, hogy az 1848 : XVIII. törvényczikk a sajtószabadság biztosítékául az egész vonalon az esküdtbíróságot léptette életbe, mert ebben több garancziát látott, mint a szakbíróságokban. S ez ezen intézménynek alaptermészetében rejlik; tudjuk, hogy az esküdtbíróság népbíróság, hogy ez ismeri a társadalmi szokásokat s felfogásokat s így a sajtóvétségek elbírálására inkább van hivatva, mint a szakbíróságok. De előnye az is, hogy az esküdt nem függ a kormányhatalomtól, szabadon, lelkiismerete s tiszta meggyőződése szerint hozta meg az ítéletet 8 ehhez járul még az is, hogy még a vádlott élhet visszavetési joggal is, ellenben a szakbíróság a kormány kinevezésitől függ, a törvény holt betűje szerint ítél s ítéletét indokolnia kell. A miniszter úr mégis azt állítja, hogy az esküdtbíróságok nem tudják a magánbecsüleret kellően megvédeni, azért van szükség a szakbíróságok ítélkezésére. Ezen kiindulási pont azonban már alapjában véve téves, mert a magánbecsületnek csakis a társadalmat képviselő független esküdtbíróság lehet igaz megvédelmezője s bírája. A magánbecsületet nem lehet paragrafusokból kiolvasni, mert ezt a társadalom ítélő fóruma állpítja meg. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen a becsület, legyen az közhivatalnok vagy magánegyén becsülete, az egyén társadalmi értékének kifejezése. (Helyeslés balfelöl.) S így természetes, hogy a társadalom köztudatának képviselője, az esküdtbíróság jobban s hathatósabban védheti meg a becsületet, mint a szakbíróság. A mint a latin közmondás mondja: latét anguis in herba, kígyó lappang a fűben. Itt valamely leplezett czél lappang. (Igás! Ügy van! balfelöl.) A leplezett czél pedig az, hogy a közérdek orgánumai ne gyakorolhassák nemes hivatásukat, feszélyezve legyenek e mííködésökben, mert hiszen a közérdek mindig egyesek ténykedésével van szoros kapcsolatban, ezt elválasztani vajmi nehéz s egy kis rabulisztikával a közérdek szolgálatában írott czikk is igen könnyen magánbecsületsértésnek volna minősíthető. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Azért intézkedett bölcsen az 1848-iki törvényhozás, a midőn az összes sajtóvétségeket az esküdtszék hatáskörébe utalta s azért nem szabad az 1848 : XVIII. törvényezikknek más értelmet tulajdonítani s tetszés szerint interpretálni csak azért, hogy saját álláspontjukat megvédjék. A miniszter úr azt állítja, hogy az 1848-iki törvényes rendelkezésekben a becsületsértés vétségéről szó sincs, míg ellenben az államtitkár úr ezt állítja, hogy a javaslat azokat az intencziókat, melyen az 1848-iki törvényhozást a magánbecsület megvédése érdekében vezérelték, akarja megvalósítani. Ki magyarázza hát most helyesen a törvényt. A miniszter úr, vagy az államtitkár úr? (Felkiáltások a szélső baloldalon; Egyik sem!) A törvény a leghatározottabban fejezi ki az 1848-iki törvényhozóknak intenczióját, a midőn azt mondja, hogy minden sajtóvétség felett nyilvánosan az esküdtszék ítél, de ettől eltekintve ezen felfogás mellett bizonyít a barminczéves gyakorlat is, a mit már maga a miniszter úr is elismer. A törvénynek ily módon való félremagyarázása nem a veretlenségnek műve, az egy szabadságellenes rendszernek egyik lánczszeme! Mit tapasztalunk ma a közélet terén ? Reakczionárius törekvéseket minden vonalon! Macchiavelli-rendszer szerint történik e szerint a kormányzás, mindent bármely eszközzel elpusztítani, a mi az ő politikai czéljaiknak útjában áll. u*
