Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-110

342 110. országos ülés 1897. jonins 9-én, szerdán. ilyen intézkedésre, eaután csak feszélyezve lesz az ö ellenőrzési jogában, míg viszont azok az elemek, a kik eddig is visszaéltek a sajtó hasábjaival, ezután épúgy vissza fognak azokkal élni, (Igaz! Ügy van! a ssélső baloldalon.) T. képviselőtársam és barátom Nagy Sándor úr azt állította, hogy hiszen a sajtónak ellenőrzési joga eléggé garantirozva van azáltal, hogy az 1878: V. törvényczikk 263. §-ának 5. pontja így rendelkezik: »Rágalmazás és becsületsértés esetében az állított tény, illetve kifejezés valódiságának bebizonyítása meg van engedve, ha a vádlott igazolja, hogy állításának czélja a közérdek vagy jogos magánérdek megóvása vagy előmozdítása volt.« De ki van hivatva a felett a kérdés felett dönteni, hogy meg van-e itt a közérdek és hogy mi az a közérdek ? Én azt hiszem, hogy e felett a kérdés felett is csak az van hivatva dönteni, a ki a társadalmat képviseli, mert ennek a kérdésnek eldöntése utolsó fórumon csakis a társadalomra tartozik. (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Én azt tartom, hogy a sajtóiörvény, a sajtószabadság oly egységes valami, egy oly szerves lény, a melynek egyik tagját elvágni lehetetlenség a nélkül, hogy az egésznek életképességét ne veszélyeztessük. (Úgy van! a baloldalon.) És általános politikai szempontból vájjon megengedhetőnek találja-e valaki azt, hogy Magyar , országon megnehezíttessék és megsértessék a sajtószabadság ? Hát van e nekünk olyan sok szabadságunk ? (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hát hol vaunak azok a nagy szabadságok? Á gyülekezési jog taláu, melyet a t. belügyminiszter úr legközelebb meg akar rendszabályozni, vagy talán a szabad parlamentarizmus, a szabad választások? Én azt hiszem . . . Förster Ottó: Egy szabadság van, az adószabadság! (Derültség johbfélöl.) Marsovszky Endre: Igen, az adószabadságot, azt nem akarják tőlünk elvenni. Én azt hiszem, olyan kevés szabadságunk van, hogy önmaga elleni megbocsáthatlan bűnt követ el az, a ki mindent fel nem basznál e . szakasz keresztülvitelének meggátlására. T. ház! Egykor az Adriai tengernek keleti partjain népes városok voltak, gazdag népek laktak ott. Hol a puszta sziklák, a melyek most e városok felett emelkednek, díszes erdőkkel voltak borítva. Egykori krónikások feljegyezték azt, hogyan pusztultak azok ki. Mikor jöttek a tengeri kalózok, hogy egy-egy-várost megtámadjanak, kiraboljanak, a városbeliek felgyújtották egyikét azoknak a véderdőknek és annak a füstje oly nagy levegőáramlatot csinált, hogy a támadó hajókat elsöpörte és a város megmenekült. De tessék most azokat a városokat megnézni, holt, kongó üres városok azok, mert azokat a véderdőiket, a melyek egykor megvédték őket, egymásután felperzselték. így vagyunk mi is. Voltak ennek a nemzetnek véderdői, volt nekünk szabadságunk, voltak tiszta választásaink, volt igazi tiszta parlamentarizmus. Most fel van pörzsölve; felgyújtották akkor, mikor az ellenzéknek erős támadásaitól tartottak. (Ügy van! a baloldalon.) Egység volt közöttünk, béke és szeretet a vallásfelekezetek közt. Ismét jött egy támadás és íme a t. kormánypárt és kormány ebbe az erdőbe is belevetette az üszköt és ma csak füstölgő romok vannak ott. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Ma nincs más erdőnk, mint a sajtószabadság. Ez az utolsó refugium, az a hely az, a hol az elnyomottak jaja felhangaik, az a hely, a hol a keserűségünket, a hol a szenvedéseinket leírhatjuk és a hol eszközöket kutathatunk, kereshetünk aziránt az út iránt, a mely minket ezekből a gyászos viszonyokból kivezethessen. Hát most ezt is el akarják tőlünk venni? Én azt hiszem, hogy ezt megakadályozni mindegyikünknek szent kötelessége. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Nagyon sokat hallottam én, mikor beléptem ebbe a terembe, a reakczióról és viszont a szabadéivüségről. Nos, t. uraim, énnekem az ilyen szabadelvííség nem kell! Annak a reakeziónak pedig, melyben bűnösnek magamat nem érzem, a szele ezen javaslatnak lapjai közül fújt először reám. (Igaz! ügy van! a bal és szélső baloldalon.) A meddig a 16. §. reakczionárius bélyege rajta lesz ezen a javaslaton, én azt még általánosságban sem fogadom el. (Éljenzés és helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Miután még két iuterpelláczió van bejelentve és a félóra közeledik, javaslom a háznak, hogy a holnap 10 órakor kezdődő ülés napirendjére haíaszsza a vitának folytatását. (Helyeslés.) Ezt tehát, ha helyesli a ház, mint határozatot kimondom. Következnek az interpellácziók; először Justh Gyula képviselő úr. Justh Gyula: T. ház! A fővárosi orfeumok, dalcsarnokok és mulatóhelyek felügyeletére vonatkozólag a rendőrkapitányság még a múlt év novemberében egy

7 régibb belügyminiszteri rendelet alapján a következőket rendelte el (olvassa): »Az előadás tárgyait a következő mutatványuk képezhetik, úgymint, erőművészeti, iégtornászati, bűvészeti mutatványok, közerkölcsiségbe nem ütköző, szemérmet nem sértő sanzonetíek és kuplék, magán- ég kettős jelenetek énekkel vagy a nélkül, táncz és karének, parodisztikus és humorisztikus jelenetek, továbbá gimnasztika, hasbeszélés, vizi mutatványok, zenedarabok és végűi idomított állatokkal való produkcziók. Ezen most felsoroltakon kivűl semmi más darab elö nem adható, be nem mutatható; be-