Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-110

110. országos ülés 1897. június 9-én, szerdán. 34 J Már pedig az egyenlőség elve megköveteli, hogy az igazságszolgáltatás terén ugyanazzal a mértékkel mérjünk Péternek úgy, mint Pálnak, ma úgy, mint holnap. A rendes bfínperben a bíró feladata a jogrend megóvása. Az állam maga azért alakúit meg, hogy ezt a jogrendet megvédje és ebből a szempontból hivatása, küldetése van az állam közvetlen közegének, a szakbírónak, hogy ezt a jogrendet a bűnper folyamán megvédelmezze és a hol megsértetett, ottan neki elégtételt szolgáltasson. Ezek után legyen szabad áttérnem a büntető igazságszolgáltatás egy specziális jogvidékére, tudniillik a sajtóvétségek feletti bíráskodásra. A többi kérdésnél, — a mint említettem — a rendes bíínperben döntő kérdés, a mely felett feleletet kell adni a bírónak, az, vájjon a jogrend meg lett-e sértve. De a sajtókihágásoknál nem az a főpont. Ott az első kérdés az, vájjon azon illető közlemény túllépett-e azon a téren, a melyik a sajtónak mindig kell hogy fentartva legyen: szabad működése. (Igaz! Úgy van! balfelől.) És, t. ház, ez a tér micsoda? A tételes jogrend, az valami megrögzött, az a tételes törvények szakaszaiba van vésve. Ezzel a tételes jogrenddel szemben, ez alatt és e mellett van egy másik tér, az erkölcsi meggyőződés. A társadalom erkölcsi meggyőződése, a mely folyton fluktuál, változik, s a mely egyszer-másszor ellentétbe jöhet a tételes joggal. Ezen alapszik minden haladás, mert nincs az a tételes jogrend, a mely magát le nem járná; nincs az a tételes törvény, a mely idő múltával javításra, eltörlésre ne szorulna. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Már most ha a sajtó feladatának meg akar felelni, akkor kötelessége mindazt az eszmét, mely a társadalmon belül felveti magát, mérlegelni, azzal foglalkozni, vele szemben állást foglalni és bírálatot teljesíteni ; ha rossznak tartja, állást foglalni és küzdeni ellene; ha pedig jónak, azt érlelni, terjeszteni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső biloldalon.) A sajtó a nyilvánosság orgánuma. A sajtó a maga meggyőződéseivel belenyúlik a közéletbe, de azért a maga eszméit, a maga meggyőződéseit abból a közéletből meríti. Olyan az, mint egy terebélyes fa, a melynek gyökerei belenyúlnak az anyaföldbe, de a mely a hajszálgyökerekből meríti tápláló erejét. És ha ez így van, — pedig csakugyan így van, — akkor azt kérdem: ki van hivatva a sajtó túllépései fölött ítélkezni, azok fölött bírálatot gyakorolni? Én azt hiszem, az nem lehet más, mint azon társadalom maga, a melynek csak közege, gondolatlialmaza az a s.ytó. (Helyeslés és tetszés balfelöl.) Csak az van hivatva a fölött bíráskodni. Azért az én meggyőződésem szerint soha ott, a hol sajtókihágás elítéléséről van szó, a társadalmat az ítélkezésből kirekeszteni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) És mi a módja annak, hogy a társadalmat meghallgassuk a sajtó feletti bíráskodásban? Arra más eszköz, más mód nincs, mint az esküdtszék. (Helyeslés a baloldalon.) És ezért, a, mennyire meg vagyok győződve arról, hogy a rendes bűnvádi perben a szakbíró fogja legjobban teljesíteni a bíró szerepét, épúgy meg vagyok győződve arról, Siogy a sajtókihágások bármely eseténél másra, mint esküdtszékre bízni a bíráskodást nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) Azt mondja a t. igazságügyminíszter úr, hogy o neki nincsen szándékában a sajtószabadságot korlátozni; azt mondja, hogy hiszen a közérdekű ügyeket teljes erejével ellenőrizheti ós tökéletes nyíltsággal tárgyalhatja a sajtó ezután is, és ezután is kizárólag csakis a nyomtatvány útján magánegyének ellen elkövetett becsületsértés és rágalmazás vétsége lesz az, a mely a szakbíró felügyelete és bíráskodása alá fog helyeztetni. Hát, t. miniszter úr, én azt hiszem, ebben egy olyan ellenmondás van, a melyen túltenni magunkat nem lehet. Hát azt hiszi a t. miniszter úr, hogy azoknak az egyéneknek sorával, a kik az 1878 ; V. törvényczikk 461. §-ában fel vannak sorolva, ki van merítve a sora azoknak, a kik a közéletre befolyást gyakorolnak, a kik a közérdeket igen közelről érintő tevékenységet fejtenek ki? Azt hiszem, hogy azok után, a miket Emmer Kornél, Hódossy Imre és Győry Elek t. képviselő urak e tekintetben felhoztak, kétség többé fenn nem forog, mert az a körülmény, hogy valaki befolyást gyakorol a közéletre, vagy nem, hogy megsérti-e ténykedésével a közérdeket, nem attól függ, hogy hivatalnok-e, vagy hogy milyen hivatalnok, hanem attól, hogy milyen szerepet játszik magában a társadalomban, a melynek viszonyai, igényei tekintettel nincsenek a hivatalnok és a nem-hivatalnok közötti különbségre. Hát, t. miniszter úr, a sajtónak kell teljes és tökéletes szabadság, hogy a közéletnek minden momentumát ellenőrizhesse, hogy a közélet minden tényezőjével, hivassák az bár közhivatalnoknak, vagy legyen a legutolsó kisiparos vagy napszámos, annak ténykedésévé', működésivel fogkJkozni neki kétségtelen joga van. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Azt mondja a t. miniszter úr, hogy a 16. §-nak czélba vett intézkedése a tisztességes sajtót nem fogja akadályozni, hanem csakü a nem tisztességes czikkeket fogja kisebb mértékre szállítani. Hát én épen ellenkezőleg vagyok I meggyőződve, mert azt hisxem, hogy a tisztesI séges sajtó, a melyiknél nem volt ma sem szükség