Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-110

110. országos ülés 189?. június 9-én, szordán. 337 hogy a kihágási törvényben és a többi törvényekben, melyek büntető rendelkezéseket tartalmaznak, ezrekre rúgnak azok az esetek, a melyeket egyenkint meg kell állapítani, még pedig tekintettel arra, hogy életről, halálról, vagyonról, wagánbresületről van szó, tehát egész hajszálnyi biztossággal és szabatossággal kell megállapítani, hogy melyik rendelkezés melyik bíróságnak ítélkezésére van bízva? Hogy ez a hajszálnyi pontosság a javaslatban nincs meg : ebben a tekintetben elég a 15. §. 1. pontjára hivatkoznom, a mely azt mondja, hogy: »esküdtbíróságok előtt tartandó meg a főtárgyalás 1. felségsértés a 126. és 127. §-ok eseteiben, továbbá a 130. §. második s a 131. §. első bekezdésének második ós második bekezdésének második eseteiben. Pedig véletlenül a 130. §-nak nincsen második bekezdése és al3l.§. második bekezdésének nincsen második esete. (Derültség a szélső baloldalon.) Kitűnik tehát, t. ház, hogy nem szabatos a dolog abban sem, midőn részletezi a törvényjavaslat, hogy melyek azok az ügyek, melyek járásbíróságok elé mennek, melyek azok, melyek esküdtbíróságok elé, és melyek törvényszékek elé és végre, melyek közigazgatási hatóságok elé. (Zaj jobbfélől.) Elismerem, hogy abban, a mit most kell beszélnem, semmiféle szárnyalása a szónak nem lehet, mert száraz szakaszokra való hivatkozásból áll, hanem méltóztassanak figyelembe venni, hogy ezekben a szakaszokban emberélet és becsület felett kell határozni, hogy melyik bíróság ítél; például midőn itt elmondja, hogy a királyi törvényszékhez mik tartoznak, a részletezés, midőn az egészet elmondani nem tudja, ezzel az általános szólammal él: és azok, melyek a járásbíróságokhoz utasítva nincsenek. A. járásbíróságokról szóló intézkedésben pedig azt mondja, hogy azok, a melyek a közigazgatási hatóságokhoz utasítva nincsenek, a kihágásoknál pedig viszont, melyek a járásbíróságnál felsorolva nincsenek. Ez nem szabatosság. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ha a t. igazságügyi kormány ily törvényjavaslatot benyújt, a melyhez ő miniszteri székét és, a mint mondják, életét is kötötte, (Zajos derültség a szélső baloldalon.) az ilyen törvényjavaslatnál én, az ő helyében, hajszálnyi pontossággal jártam volna el és mindazon törvényeket, a melyekre hivatkozom, részletesen felsoroltam volna. (Közbeszólások balfelöl: Ügy is kell!) Hiszen ez nem emberi erőt felülhaladó munka, mert 1868 óta mostanáig nagyon pontosan tudjuk, hogy melyek azok a törvények, melyek büntetőjogi rendelkezést tartalmaznak és ha a t. igazságügyi kormány kívánja, én magánszorgalomból elkészítettem és rendelkezésére fogom bocsátani. KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. VI. KÖTET. Thaly Kálmán: Az ő beamterei nem érnek rá! Rátkay László: T. ház! Áttérek most már a 16. §. 2. pontjára, (Halljuk!) 'veszem ezt jogászi szempontból. A Szakasz egyszerűen azt mondja ki, hogy a magánszemélyek ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetei nem az esküdtbíróságokhoz, hanem a törvényszékhez fognak utaltatni. így felületesen nézve, t. ház, e két szót, hogy »magánosok becsülete« és »rágalmazás«, mindegyikünk alkot magának egy-: eszmét, hogy mik ezek; azonban, ha a napsugarat kristályüvegen bocsátjuk át, akkor az feloszlik színképelemeire; épen úgy, ha ezt a három szót jogászi szempontból kezdjük bírálni, azonnal észreveszszük, hogy nem oly egyszerű kérdések ezek, mint a hogy a t. igazságügyi kormány b -mutatja. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon. Halljuk!) Itt van, t. ház, a »becsület« fogalma. Van-e a világon törvényhozás és törvényhozó, a mely és a ki a becsület fogalmát olyan részletesen és szabatosan meg tudná határozni, mint példának okáért a természetben, ha egy darab gyémántot veBZ valaki elő. Ez, a természetben szabatosan és biztosan meg van határolva. Hiszen a becsület fogalma majdnem mindenütt más. Az egyik azt mondja róla, hogy: a becsület a tiszta öntudat; a másik azt mondja, hogy: a becsület az a vélemény, a melyet másoknál elérünk; viszont vannak, a kik azt mondják, hogy: a becsület az ethikai javak összesége. A mi törvényhozásunk, t. képviselőház, nem magánbecsületről beszél, hanem polgári becsületről. A polgári becsületnek pedig elválaszthatatlan része immár a honfiúi becsület. (Igaz! Úgy van! Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Már most, t. ház, hogy ez a kettő, így véve, nem egyszerű fogalom, hogy a »magánosnak« fogalma nem oly könnyű valami, mint azt a t. miniszter úr hiszi, az kétségtelen. Mert hiszen a »magánosnak« fogalmát megalkotni pozitive nem is tudjuk, csak negatíve; vagyis megmond- , hatjuk, hogy kik azok, a kik »nem magánosok«, de azt, hogy kik »magánosok«, az az esetek millió és millió változatában van. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha már most maga ez a két kérdés, a magánbecsület és magánosok becsülete így összefoglaltatik, az, t. miniszter úr, megszűnt egyszerű kérdés lenni. Talán egy példa jobban fel fogja ezt világosítani. (Halljuk! Halljuk!) Mondjuk, hogy egy városban, a melynek fele ma- , gyár, fele idegen nemzetiségű, egy magános ember, a ki semmiféle hivatalnak nem tagja, de , vagyona, befolyása, ékesszólása, agilitása révén. rendkívüli hatalommal bír, a magyar állameszme 43