Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-110
338 110 * országos ülés 1897. junins 9-én, szerdán. és a magyarosodásnak kultúrai lépése ellenében nagyon is sokat tud tenni, . . . Erdély Sándor igazságügyminiszter: A polgármester! Rátkay László: . . . Bocsánat, most ha e gy ily magánosnak dolgait a hírlap megbírálja, ugyebár előáll azon kérdé=, hogy vájjon a honfiúi becsület kérdésében teljesen ellentétes lesz a vélemény az egyik része és a másik része közt a városnak. De maga az ítélet is, t. igazságügy-miniszter úr, teljesen ellentétes lesz, ha azt az ítéletet a törvényszék, vagy ha azt az esküdtbíróság mondja ki. A törvényszék minden körülmények közt el fogja marasztalni a hírlapírót, mert kötve vau a szakaszokhoz, legfeljebb magában fogja kimondani az a bíró, hogy kár volt ennek az izgató nemzetiségű vádlónak ezt a kis ezirességet meghozni; míg az esküdtszék nem lévén kötve a törvény rideg betűjéhez, hanem egyedül lelkiismeretéhez, igenis fel fogja a hírlapírót menteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ebből az egy példából látszik, t. ház, hogy igenis érintve van a sajtószabadságnak a kérdése, és midőn a t. igazságügy miniszter úr az ő javaslatában szószerint azt mondja, hogy ezek csak kis dolgok, nagyon ritkán előforduló esetek, a magánosok becsülete ellen intézett támadások stb., akkor a t. igazságügy miniszter úr vagy nem eléggé tanulmányozta a kérdést és úgy járt, mint a hogy gróf Andrássy Gyula mondta, hogy nagy képet kis gyertyával világít meg, vagy tudja, érti a kérdést, de nem mondja meg elég őszintén. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az az ok is fel lett hozva, t. képviselőház, hogy vannak magánosok, a kiknek becsülete meg lett sértve és nem kaptak az esküdtszéki ítéletben kellő elégtételt. Hát kivételek mindenütt for dúlnak elő, épúgy, mint a rendes bíróságoknál. De hát vegyük azt, t. ház, hogy hisz nemcsak a magánosoknak van becsülete, a magyar nemzetnek is van becsülete és hányszor lett megsértve a magyar nemzet becsülete!? (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Meg lett sértve odafent Bécsben, meg lett sértve Zágrábban, meg lett sértve a Vaskapu megnyitásánál és nem mondottuk azt, hogy a magyar nemzet becsülete megsértésének kérdését a magyar minisztériumból vegyük el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Át kell végre térnem magán k a sajtószabadságnak kérdésére. (Halljuk ! Halljuk !) Hát volt egy nemzet, t. ház, a hol az országgyűlés össze volt híva, a hol a Karok és Rendek beszéltek; de a^t, a mit beszéltek, a nemzetnek írásban megtudnia nem volt szabad. Volt egy ország, a hol azt a szónokot, a ki szavát és gondolatát szabadon ebben az országgyűlésben kimondotta, az ifjúság fáklyászenével tisztelte meg és az ifjúság vezetőjét magyar bíróság elítélte. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) ÍS ez, t. ház, nem Kinában volt, nem évszázadokkal ezelőtt volt, hanem hatvan esztendő előtt Magyarországon. Hát nagyon természetes, hogy a nemzet í848-ban, midőn alkalom adatott neki, hogy politikai önkormányzatát törvényekkel rendezze, az elsőknek elseje közt volt a sajtótörvény. Nagyon természetes, hogy ez a nemzet a gondolat szabadságát akarta védelmezni és nagyon természetes, hogy ezen sajtótörvénynek első bekezdése úgy szólt, hogy a czenzura Magyarországon örökre eltöröltetik. A második szakasz pedig azt mondotta ki, hogy gondolatát Magyarországon ezentúl mindenki szabadon közölheti, szabadon terjesztheti. Ez, t. ház, így elolvasva és elmondva csak kilencz szó, de ebben a kilencz szóban akkor benne volt egy felszabadult nemzetnek a szabadság himnusza. (Élénk tetsiés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) E szakasz époly becses a magyarra nézve, mint az Üdvözítő sírja, époly áhítattal kell ezen szakaszhoz odajárulnunk, mert ezen szakaszból támad fel az eltagadott, a sokáig rablánczokon levő gondolat. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) És nagyon természetes, hogy ennek a szabad gondolatnak és ennek a törvénynek biztosítékait is azonnal meg akarta alkotói a törvényhozás, midőn kimondotta, hogy először szabad esküdtszék ítél felette és másodszor odatette melléje a nyilvánosságnak, a szabad nyilvánosságnak a napsugarát, hiszen a t. igazságügyminiszter úr is beismeri indokolásában, hogy ezeknek az ítéleteknek igazi értékét az adja meg, hogy a nyilvánosság előttek lettek hozva, gondolom, nem fogja az igazságügyminiszter úr tagadni, hogy javaslatában ekként érvel. De az sem áll s azt sem fogadhatom el érvül, a mit az igazságügyminiszter úr javaslatában felhoz, hogy minden más európai többi nemzeteknél gondoskodva van arról, hogy a magánbecsület kivétessék az esküdtszék hatásköréből. Nem fogadhatom el pedig azért, mert semmiféle nemzetnek a helyzete nem hasonlítható össze a magyar nemzet helyzetével. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügy miniszteri Itt jobban van reá szükség ! Rátkay László: Míg más nemzeteknél nincs szomszédságukban Ausztria, a mely Ausztriával közös jogaink vannak, a mely közös jogok fentartásáért folytonosan aggódnunk és vigyáznunk kell; míg más nemzeteknél az államfő összeforr nemzetével, minálunk a magyar király egyúttal osztrák császár is; a mi magyar királyunk kezébe letett felségjogok az osztrák császár felségjogát igen sok pontban érintik; de maga
