Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-110
110. országos ülés 1897. június 9-én, szerdán. 333 szakbíró határoz. És kérdem a t. képviselőházat, hogy ha ez a törvény értelmében meg nem engedhető, de az esküdtszék előtt az illető vádlott ennek tudatában fennen hirdeti, hogy állítása igaz és kész bizonyítani, vájjon a büntetőtörvénykönyvvel kevésbbé ismerős esküdtek közül nem-e fognak sokan visszariadni a vétkesnek a kimondásától? T. képviselőház! Gróf Apponyi Albert t. képviselő úr azt mondja, hogy nem abban van az elégtétel, ha valakit néhány hónapra becsuknak, hanem igenis abban, hogy ha egy független, lelkiismerete szerint ítélő fórum a bűnösséget konstatálja és ezt kimondja. Ez igen szép és igaz tétel, de csak theoriában. Hol van a gyakorlati életben az elégtétel akkor, a midőn a meghurczolt becsületnek megtorlásaként néhány hónap múlva, úgy, a hogy az történni szokott, az esküdtszék szótöbbséggel még valakit el is ítél. A nagyközönség, a mely az egész téuyálladékot nem tudja, csak tisztán az esküdtszéki tárgyalás referádájakéut értesül a tényálladékról, egyszersmind meg fogja tudni azt is, hogy igenis akadt három-négy, esetleg öt, szintén lelkiismerete szerint ítélő esküdt, a ki a vádlottnak fogta pártját. Ekkor a nagyközönségben, még talán az elfogulatlanabb részében is, akadnak olyanok, a kik azt mondják, hogy mégis lesz a dologban valami igaz. T. képviselőház! Bármennyire nyersnek, bármennyire brutálisnak tartsa is gróf Apponyi Albert t. képviselő úr a büntetőjog terén az elrettentési theoriát, a gyakorlati életben, nézetem szerint, mégis ma lényegesen több embert ütnének agyon, ha azon a tájon, bár messziről, bár madártávlatból, nem volna az akasztófa látható. Azokat az egyéneket, a kik valamely tett elkövetésére hajlandóságot éreznek magukban, nem az általános jogrend megsértésének magasabb indoka, hanem legtöbbnyire igenis a büntetéBtől való félelem tartja vissza; azok pedig, a kik magasabb ethikai indokok alapján cselekszenek, minden körülmények közt tartózkodni fognak a vétség vagy bűntett elkövetésétől, s ezeket, az én szerény nézetem szerint egyáltalában nem érdekli egyénenként és személyesen, hogy a vétkeseket, a bűnösöket milyen módon és milyenképen sújtja a törvény szigora. (Tetszés jőbbfelöl.) T. ház! A feladata magaslatán álló tisztességes sajtó küzd kitűzött czéljáért, támad, ha kell, sőt kíméletlenül ostorozza az esetleg felmerülő visszaéléseket. Fegyvere lehet a finom, hegyes tőrtől kezdve esetleg a dorongig minden, de az utcza sarával nem dobálódzik, sőt kerüli annak tájékát, hogy saruira se tapadjon semmiféle szenny. Gróf Apponyi Albert t. képviselő úr azt mondja, hogy elismeri, miszerint voltak és vannak az esküdtszéki bíráskodás terén is visszaélések, azaz oly verdiktek, melyek tényleg nem tarthatók a közlelkiismeret megnyilatkozásának. Azt hiszem, majdnem szószerint idézem a t. képviselő úr szavait. Én nekem nagyon kellene csalódnom, ha az igen tisztelt képviselő úr ezen megjegyzésének nem volna bizonyos egyházpolitikai mellékíze. (Derültség a bal- és szélső báloldalon.) Én elismerem jogosnak és igazságosnak a t. képviselő úr részéről azt, hogy parlamenti küzdelmeinek épen ezen időszakára kevésbbé kellemesen emlékezik vissza. (Felkiáltások a baloldalon: Nincs oka rá!) Horánszky Nándor: Nagyon téved! Molnár Béla: • . . és csakis ezen szubjektív reminiszczencziáuak tulajdoníthatom a t. képviselő úr részéről azt, hogy az esküdtszéki verdiktek közül különösen azokra süti a meghamisított közlelkiismeret bélyegét, midőn a zsűri a meghurczoltaknak még talán elégtételt is tudott szolgáltatni. Ezért látom a t. képviselő úr e megjegyzésében nem az objektív kritika érvét, hanem a szubjektív érzelem megnyilatkozását. Emmer Kornél t. képviselőtársam ránk czitálta a klasszikusokat. De bocsásson meg nekem a t. képviselő úr, ha azt tartom, hogy a Shakespeare-ből vett czitátuma és hasonlata a hasonlatok örökletes bajában, a sántaságban szenved. De én a magam részéről örülök rajta, hogy sánta, mert igazán mélyen megszomorítónak tartanám a magyar sajtó reputácziójának érdekében azt, hogy ha nálunk a rágalmazás és a becsületsértés a sajtószabadság testéből való test és véréből való vér lenne. A magam részéről azt tartom, hogy mérges daganat ez a sajtószabadság testén, melynek megoperálása a testet csak egészségessé, csak munkabíróvá és erőssé fogja tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Győry Elek t. képviselőtársam a reakczió feltámadását látja ezen törvényjavaslat 16. §-ában. Az én meggyőződésem az, hogy nagyon sajnálom a képviselő urat, a ki ez alkalommal hiába fáradt; mert ezen javaslatban és minálunk e rém nem található, az nincs itt, de csak keresse az igen tisztelt képviselő úr, ha már oly nagyon üldözi, meg vagyok róla győződve, hogy az egész nemzet liberális elemeinek őszinte elismerése fogja felfedező útjában kisérni. És remélem, hogy a képviselő úr azt talán meg is fogja találni. Hisz nem bujkál az oly nagyon, hogy látó szemmel rá ne lehetne ismerni. Azt hallottam, hogy utoljára néppárti ruhában látták. (Tetszés jobbról.) De t. képviselőtársam nem lát elég világosan. Q a reakczió megnyilatkozását a rendőrség működésében találja; sőt találja a belügyminiszter azon nyilatkozatában, mely szerint kívánatos,