Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-110

332 lí0< országos ülés 1897. június 9-én, szerdán. áldozat nélkül megteheti a javaslat ezen sérelmes pontjának visszavonását, (Igazi Xjgy van! a balés szélső baloldalon.) és akkor t. képviselőház, a kormány csak azt mutatná meg, hogy érzékkel bir a helyes törvényalkotás iránt, mert az egészséges törvényalkotás, t. ház, abban fekszik, hogy azon intézményeket, a melyeket behozunk, azon törvényeket, a melyeket megalkotunk, közmegnyugvással iparkodjunk létesíteni, nem pedig erőszakoskodással s gépies leszavaztatással. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Azért, t. képviselőház, mikor az ellenzék ez ellen és egy ilyen nagy nemzeti érdek megvédése mellett küzd és nem akarja eltíírni azt, hogy a sajtószabadság erős várfalán bármilyen kis rés is üttessék, a melyen a reakezió ellensége ellene újabb támadásokat intézhet: akkor ez ellenzék nem gáncsot, hanem elismerést érdemel. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) És mivel, t. képviselőház, így vagyok meggyőződve, azért részemről ezen törvényjavaslatot, mint csak a reakezió liberalizmusának egy torzszülöttét, még általánosságban sem fogadom el, de csatlakozom Győry Elek t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nyegre László jegyző: Molnár Béla! Molnár Béla: T. képviselőház! Legyen szabad ezen nagy. arányokban induló vitából, a melynek magas szinvonalat — és ezt örömmel konstatálom — mind ez ideig nem vonhatta kétségbe senki, a magam részéről is részt követelni, s bár szerény keretekben, rövid időre a t. ház becses türelmét igénybe vennem. (Halljuk!) Felszólalásom keretében, t. ház, majdnem kizárólag és főképen a javaslatnak leginkább megtámadott részével, a 16. §. rendelkezéseivel szándékozom foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Bevallom és elismerem, t. ház, hogy nekünk, e javaslat védelmezőinek, a feladat és a munka aránytalan nehezebb része jutott, szemben a túloldal igen tisztelt szónokaival, a kik majdnem mindnyájan általánosan elismert nagy ékesszólásuk egész apparátusát viszik tíízbe az állítólag megtámadott szólásszabadság, az 1848-iki dicső alkotások és azok szelleme megmentésének hangzatos jelszavai alatt. T. képviselőház! Engedelmet kérek, de a milyen könnytt és — lehet mondani — igazán könnyű feladat ma ezen dicső alkotásoknak a megvédése, — hiszen lehet mondani, hogy a czitadella teljesen bevehetetlen erősség, ha senkisem ostromolja — époly örömmel kell hogy minden hazafiasán érző magyar szivet ezen mozgalom eltöltsön, mert ezen mozgalomnak ma is nagyobb arányaiban látom biztosítékát annak, hogy a sajtószabadság minálunk a nemzet szivével igazán egygyé van forrva és annak minden csorbítására, minden korlátozására irányuló törekvés ott találná magával szemben a magyar nemzetet. A magam részéről azt tartom, hogy téves nyomon jár a t. ellenzék és kardinális tévedésben van akkor, mikor a sajtó visszaéléseinek megrendszabályozására és lehető kiküszöbölésére irányzott törekvést a sajtószabadság korlátozását czélzó merényletnek minősíti és ehhez képest küzd ellene. Hamis nyomon jár a t. ellenzék akkor, mikor a sajtó útján elkövethető rágalmazásokat és becsületsértéseket — tehát akármikép is állítjuk oda a kérdést, mindenesetre a törvénysértést, mint ilyent — s a visszaéléseket, mint a sajtószabadság egy kardinális és integrális részét méltóztatik odaállítani. Ne védelmezzük, t. uraim, a hibákat, ne védelmezzük a visszaéléseket azon czím alatt és azért, mert tudunk arra esetet képzelni, hogy előfordulhat, miszerint azokat talán valaki jóhiszemííleg, a közjó előmozdításának szolgálatában követheti el. T. ház! A magánbecsület a legritkább esetekben érintkezik a közérdekkel, s ha ez megsértetik, ha ez pellengére állíttatik, ha abba belegázolnak, úgy ennek a legritkább esetben az indoka, hogy a közjó önzetlenül és altruisztikusan előmozdíttassék, hanem a legtöbb esetben tisztán csak magánbosszú vagy magánérdek. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) De téves nyomon jár a sajtó is, mikor — valljuk meg, ma majdnem kivétel nélkül — az igen tisztelt ellenzéknek álláspontját szolgálja. A tisztességes, a hivatása magaslatán álló, a közügyet önzetlenül szolgáló sajtónak a 16. §-nak rendelkezéseitől, nézetem szerint, nincs mit félnie. Azért, mert a közérdek és közjó igaz és önzetlen előmozdítása a legritkább esetekben követeli meg azt, hogy bárkinek, de különösen magánegyénnek a becsületébe belegázoljunk, öt megrágalmazzuk, illetőleg ő reá oly valótlan dolgot állítsunk, a mely az illetőt a közmegvetésnek teszi ki. A büntetőtörvénykönyv rendelkezései, t. képviselőház, ebben az irányban világosabb ; megengedi az állított tény bizonyítását akkor, midőn közérdekről, vagy jogos magánérdek előmozdításáról vau szó. Nézetem szerint ez s egyedül ez képezi védelmét a hivatását teljesítő sajtónak, mert én nem igen tételezem fel t. képviselőtársaim jog- és igazságszeretetéről azt, hogy azokat óhajtják védelemben részesíteni, a kik könnyelműen, botrányhajhászatból, talán azért, hogy valamely lapnak nagyobb kelendőséget biztosítsanak, a nélkül, hogy az állított tény valódiságával tovább törődjenek, kíméletlenül hurczolják meg ártatlanok becsületét. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Engedelmet kérek, aziránt, hogy a bizonyítás meg van-e engedve, ma is a