Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-109

109. országos ülés 1897. június 4-én, pénteken. 307 vág, ehhez a nagy közönségnek semmi köze sincsen. A mi a női becsületet illeti, tegyük fel, hogy egy nyilvános iskolában működő tanítónőről azt írják hogy erkölcstelen életet folytat; ez a közérdek szempontjából jelent meg, mert a nagy közönségnek érdekében áll megtudni, hogy az erkölcsiségnek ilyen fokán áll az, a kire gyermeke nevelését bízza, s hogy az, a ki jó példával tartoznék előljárni, a ki oktatni, vezetni tartozik növendékeit az erkölcsben, megmarad-e a közerkölcsiség útján; de hogy ha bárkinek feleségéről, — legyen az bármilyen magánember vagy köztisztviselő, — azt írják, hogy kalandos életet folytat, ez az ő családi életébe vág, ehhez a nagy közönségnek semmi köze. Tehát a közlemény nem közérdekű. Ily határvonal felállítása mellett volna annak értelme, hogy azok, a kik magánbecsületükben, családi életükben tátnadtattak meg a sajtó útján, a legolesóbb, a legközelebb elérhető útou, törvényes védelmet a rendes bíróságok előtt keressenek, a melyek csak a tényállást, a sértési szándékot tekintik, de a közérdekre tekintettel nincsenek és nem is lehetnek; míg ellenben azoknál, a kik a közönséget is érdeklő nyilvános működése képezi nyilvános bírálat tárgyát, legyenek bár magán- vagy nem magánegyének, azoknál helyén lenne, hogy elégtételért az esküdtszékhez forduljanak, a mely ítélkezésében azt tekinti irányadónak, hogy a közlemény közérdekből jelent-e mng, a közérzületet sértette e, s vájjon a sértett rászolgált-e a nyilvános bírálatra, vagy sem ? De bármily helyesnek látnám a hatóságok hatáskörének ily szempontból való meghatározását, belátom, hogy a gyakorlati életben ez kivihetetlen, mert a hatóságoknak az igazságszolgáltatás biztonságát és gyorsaságát csorbító folytonos hatásköri összeütközésére vezetne, sőt még a felek megalkuvásától is függővé tehetné az eljáró hatóság hatáskörét. A közelmúlt időben számos eszme merült fel a hírlapokban, a mely ezt a kérdést a gyakorlati életbeu meg akarta valósítani. Ilyen volt a többi közt az, hogy a vádtanács utalja az egyes eseteket az esküdtszékhez, vagy a rendes bírósághoz; csakhogy akkor minden esetben kétszer kellene az eljárást végigfolytatni, a mi nemcsak az igazságszolgáltatást költségessé tenné, hanem az ítélkezést elhalasztauá oly messze időre, midőn a közvélemény a sértést már elfeledte, vagy midőn a közérzület a megtorlást vagy elégtételadást már csak nagyon kis mértékben vagy épen nem követeli. Minthogy pedig igazságszolgáltatásunkat ennek a veszélynek kitenni nem akarom és magam sem vagyok képes az általam említett eszmének a gyakorlati életben megvalósítására alkalmas javaslatot tenni, ennélfogva lemondok erről abban a reményben, hogy idővel taláu a tisztúltabb jognézetek lehetővé fogják tenni ennek megvalósítását. (Helyeslés halfelöl.) De ha belátom is, t. ház, hogy ezen határvonal a törvényben nem állapítható meg, azért korántsem vagyok képes ama következtetésre jutni, a melyre az igazságügyi kormány jutott, hogy tudniillik a magánegyéuek ellen elkövetett becsületsértéseket és rágalmazásokat vonjuk el az eskiidtbíróságok hatásköréből, mert én ebben a sajtószabadságnak nagy korlátozását látom, bármily széles körben határozzuk is meg a közfunkczionáriusok fogalmának körét. Hiszen tömérdek visszaélést és üzelmet a sajtó emberei nem fognak merni leleplezni attól való félelmükben, hogy a rendes bíróságok, a melyek ítélkezésükben a közérdekre nem figyelnek, kérlelhetetlen szigorral fogják rájuk alkalmazni a büntetőtörvény szabványait; pedig nagyon sokszor magánember követhet el oly dolgokat, a melyek mélyen belevágnak a közérdekbe. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Hiszen naponta látjuk, hogy egyének, a kiknek tiszteletreméltó családi állásuk van, a kik politikai hírnévre tettek szert, az erkölcsi érzést mélyen felháborító úton és módon gazdagodnak meg és oly üzleteket folytatnak, a melyek ezreknek anyagi károsodását idézik elő és messze állnak a tisztesség fogalmától. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Naponta látjuk, hogy vannak egyének, a kik rendjelek, czímek adományozásának kieszközlésével üzletszertíleg foglalkoznak. (Igás! Úgy van ! a baloldalon.) Látjuk, minő visszaélések támadtak a helyi érdekű vasutaknál, midőn a törvényhatóságoknak és községeknek nagy áldozattal megszavazott hozzájárulásait a vállalkozók egyszerűen elzsebelik és látjuk, hogy politikai szolgálatok czímén némelyek a legarczátlanabb törvényszegésekre, visszaélésekre vetemednek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt is tudjuk, hogy bizonyos üzletek sokszor tisztességes családoknak női tagjait tartják szolgálataikban ; látjuk az élet minden mezején a legborzasztóbb visszaéléseket elharapózni; látjuk, hogy a bűn hivalkodva hordja fenn kendőzött arczát és az elért anyagi siker a feledés fátyolával borítja azokat a piszkos eszközöket, a melyekkel az anyagi sikert elérték, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) látjuk, hogy egyének, a kik folytonos összeütközésben állottak az erkölcsi törvényekkel, a kiket egy erkölcsi alapon nyugvó tisztességes társadalomnak ki kellene löknie magából, (Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mint a forrásban levő bor kilöki az ártalmas és piszkos termékeket, irányadó szerepet visznek a társa39*