Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-108

június 3-án, csütörtökön. 30Q 108. országos ülés 18ftJ. szemére, hogy a skandalumot szereti, akkor ne csináljanak skandalumot. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Ha a publikumot rászoktatták, s ez aztán gyönyörködik benne, ezt a publikumot büntetik azért, a mi a kormányzó és igazgató hatalom bűne. (Igaz! Úgg van! a hál- és szélső haloldalon.) A hatáskör felosztásánál ezen törvényjavaslatnál az az elv irányadó, hogy a magánbecsület sértéséről van-e szó, vagy köztisztviselő és a törvény bizonyos szakaszaiban megemlített közfunkczionáriusok elleni sértésről. Az utóbbiak megjelölésére a javaslat a 262. §-ra hivatkozik. De az erre való hivatkozás is világosan mutatja, hogy itt — bocsánatot kérek a szóért — tán nem szándékos, de bizonyos mérvíí hipokrizisről van szó. Mert méltóztassék azt venni, mi rejlik abban, mit a 262. §. mond: »törvény által alkotott testület tagja«? Például egy hegyközség valamelyik tagját a nyilttérben összeszidják, hova fog ez tartozni? Magánegyén a hegyközségi tag? Pedig a hegyközség törvény által alkotott testület. Azután oly nagyon védte a t. miniszter úr azt, hogy nem szabad oly nagyon közérdekűnek tekinteni, ha egy bankár vagy más ember a közgazdaság rovására nagyon veszedelmes dolgokat követ el. Már most ha ilyenért valaki megtámadtatik, vagy egy protekczióban levő ember törekszik valamely helyre, a közvélemény meg a sajtó megbélyegzi, mert nem oda való, ezek magánegyének, ezeket védni kell, menjünk a törvényszékhez. De egészen máskép fog állani a dolog, ha valamely törvény által alkotott testület tagjai. Ott vannak az ipar- és kereskedelmi kamarák, ezek is törvény által alkotott testitletek. Ezek tagjai közül melyik fog tartozni az esküdthírósághoz, melyik a szakbírósághoz? Itt vannak az ügyvédi kamarák, melyik fog tartozni az egyikhez, melyik a másikhoz? Megmondom, t. ház, a legtöbb esetben, ha arról van szó, hogy valakit minden áron el kell marasztalni, akkor a szakbíróság lesz illetékes, ellenkező esetben lesz a másik, mert itt legalább némi védelmet talál. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) Mindazok az okok, miket erre nézve az igazságügyi bizottság jelentése s az igen tisztelt miniszter úr felhozott, egytől-egyig merő ürügyeknél nem egyebek. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) Mert először is nem a sajtónak a szabadságára, hanem a szabadsággal való visszaélésre fektetik a súlyt, azután félreértik a sajtó hivatását és végre a hatáskör megosztásának alapelvébe beleütközik minden helyes hatásköri megoldás természetébe és abba is, hogy ennél annak is irányadónak kell lennie, hogy a hatáskör megosztása egyszersmind a polgári jogok és közszabadság biztosítását képezze. Senkisem tagadja, hogy nem lehet a sajtószabadsággal is, mint minden szabadsággal visszaélni; sőt legkevésbé tagadják a sajtószabadság leghatározottabb barátai. De bár ez nekik annál keservesebben esik, nem akarják ürügyül felhasználni arra, hogy ezért az egész sajtószabadságot megöljék, mert tudják, a mit önök nem tudnak: hogy a fél vagy hányadrész szabadság semmi szabadság! Hát nem éluek-e vissza önök is a legfontosabb alkotmányos jogokkal? Nem nagy biztosítéka-e az alkotmánynak a miniszteri felelősség? S mivé lett e felelősség? A többség által való tudomásulvétellé! (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Ha a pártérdek kívánja, mindent tudomásul vesznek. Hát az következik-e ebből, hogy szüntessük meg a miniszteri felelősséget, mert úgyis hatálytalan? (Élénk tetszés a hal- és szélső haloldalon) Van-e köztünk valaki, a ki egyet ne értene abban, hogy a legszigorúbban kell büntetni azt, a ki a sajtóban piaczra hurczolja a magánélet szentélyét? De nem épen olyan gyalázatos vétek-e, ha valaki megtámadja a Felséget, ha hűtlen hazájához, ha lázadásra ingerei, ha a becsületes tisztviselőt élete verítékes munkája után igazságtalanul meghurczolja ? Fz épen olyan bűnös merénylet! De akkor miért hurczolják az egyiket esküdtszék elé, a másikat szakbírósághoz? Vagy garanczia az esküdtbíróság, vagy nem. Ha garanczia, tessék megadni mindenkinek, (Élénk helyeslés a hál- és szélső baloldalon.) ha pedig nem az, ne tessék azt a szabadság minden ürügyével részben megtartani akarni, valósággal azonban megsemmisíteni! Tessék akkor azt mondani: Reakcziót akarunk, megszüntetjük az intézményt! Ez, ha rossz is, de őszinte. (Élénk tetszés a balés szélső baloldalon.) Azt mondják: ilyen meg olyan magánsértések történhetnek, visszaélhetnek e szabadsággal. De hiszen mi a sajtó hivatása? Az, hogy megérezze a közélet minden lüktetését, folyton szemmel tartsa azt, a mi a közbírálatot kihívja, akár a közgazdaság, akár a humanitás, akár az erkölcs, akár a társadalom egyéb közérdeke szempontjából. Ha ez a hivatása, akkor csak a nyilvánosság, csak a közönség ellenőrizheti, hogy bírálatában becsületesen teljesítette-e kötelességét vagy vétkesen ? Ezért a sajtóvétségek természetes bírája csak az esküdtbíróság lehet, mert így lesz a közönség minden téren való ellenőrzése alá helyezve a sajtó. _ És épen a becsületsértés és rágalmazási ügyeket választják külön. Az ember el nem birja gondolni, miért. Hiszen épen a becsületsértés és rágalom bűncselekményei azok, melyek az esküdtbíráskodást leginkább megkövetelik. Még ha ez mellőztetnék is más bűncselekményeknél, ezeknél azt józan igazságügyi politikával mellőzni tel-