Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-107

107. országos ülés 1897. június 2-IUÍ, szerdáu. 267 lönösen meggyőződhetett arról és be is vall­hatná, hogy arról meggyőződött, hogy nem sza­bad egy jogállamban egy intézmény keretében esetleg felmerült vagy felmerülhető visszaélések czíméu magát az intézményt sarkaiból kiforgatni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ha ezeket a visszaéléséket keres­sük, az nem ad jogot arra, hogy az életben felmerülhető, számszerűleg klasszifikálás szerint minden előre fel sem sorolható visszaélés elvonassék a sajtó jogos és illetékes bírálata elől, mely a közéletnek elodázhatlan követelményévé vált. Ez nem az igazságszolgáltatás érdeke, ez közszabad­sági érdek, a melyet pártérdeknek feláldozni nem szabad. (Úgy van! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) De hiszen a miniszter úr a törvénynek ren­delkező részében maga is ellenmondásba keve­redik. Statuál egy vétséget az életbeléptetési törvényben, mely vétségnek tényálladéka minden valószínűség szerint minden esetben teljesen ab­szorbeálja a magán becsületsértés tényálladékát s ezzel azt a vétséget, melyet statuál, csak azért, hogy statuálható legyen, az esküdtbíróságok elé utalja. Ha a Sajtóvétségeket, ha a sajtó útján közlés által elkövetett kihágásokat — ezt disting­válom azért, hogy félreértés ne legyen — az esküdtbíróságok elé utalja, hát a magánbecsület ellen elkövetett sértéseket, melyek súlyosabb természetűek, miért tartja jónak elvonni a mi­niszter úr? Mi, t. báz, ennek indokait csak ke­ressük, találgatjuk. A miniszter úr egyszerűen csak azt válaszolja, hogy nem tartja helyesnek azokat odautalni, de indokait nem mondja meg. Nekünk elég volna mondanunk, hogy nem tartjuk helyesnek az ő álláspontját és mi mégis igyekezünk azt megindokolni, tehát elvárjuk a miniszter úrtól, hogy álljon elő oly erős argumentumokkal, a melyek a mi argumentumainkat tönkre teszik. Mert mig ilyen argumentumot fel nem hoz, addig a t. miniszter urat miniszteri széke nem menti fel attól, hogy nyilatkozatait a legszigorúbb bírálat alapján kétségbe vonjuk. A t. miniszter űr arra hivatkozik, hogy a mit ő mond, az szent és igaz. En ezt elfogadom bizonyos körülmények között; de mikor arról van szó, hogy egy intézmény tönkresilányíttas­sékmegf osztassák azon garancziáktól, amelyekben a közvélemény meg van nyugodva, akkor igen erős argumentumokat várunk; ilyeneket azonban a t. miniszter úr sem a javaslat indokolásában, sem tegnapi támogató beszédében nem hozott fel. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mű­velt világ azt igazolja, hogy az esküdtbíróság és az e nélkül nem képzelhető szabadsajtó együtt képezték mindig a legerősebb gátat a hatalom túlkapásai ellen. (Halljuk! Halljuk! Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Innen származik az, hogy a hol egy nép ezeket az intézményeket egyszer megszerezte, többé kezéből kicsikartatni nem engedte soha, még a deszpoták sem merték ezt erőszakkal elvenni a népektől, hanem igenis javítgatás ürügye alatt igen sok helyt m egh am isit ottá k. T. képviselőház! Én azon meggyőződésben vagyok, hogy a szabadsajtó és az esküdtbíró­ság ikertestvérek, alkotmány ezek nélkül fenn nem állhat. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Míg ezek fennállnak, ezekben marad a nép annyi életereje, hogy még akkor is, hogy ha a köz­szabadság minden garancziájától megfosztatott, ezekből a szabadság újra feltámadhat. (Igaz ! Ugy van! Helyes! a szélső baloldalon.) Én ezen meggyőződéstől vezéreltetve jelen­tem ki, hogy a t. miniszter úr által benyújtott, megindokolt és tegnap megpártolt javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minthogy azonban a t. igazságügyminiszter úr legnyomatékosabb argumentumnak azt tekinti, hogy harmincz évi igazságszolgáltatási tapasz­talatra hivatkozik, a mely az esküdtbíróságok­nak magánbecsület elleni sértések esetében tanú­sított, megbízhatatlanságát igazolja ; és minthogy én és azon párt, a melyhez tartozni szerencsém van, indokolatlan bírálók színében nem akarunk feltűnni, ismerni óhajtjuk azon adatokat, a me­lyeket a t. miniszter úr elénk terjeszteni el­mulasztott, ennélfogva a párt nevében, a melyhez tartozni van szerencsém, a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »A ház utasítja az igazságügy miniszter urat, hogy azon adatokat, melyek az esküdtbíróságok­nak sajtóügyekben tanúsított megbízhatatlanságát igazolják, indokolt jelentés kíséretében terjeszsze a ház elé; ennek megtörténtéig a ház a bűn­vádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását felfüggeszti.* (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Molnár Antal jegyző: Zsigárdy Gyula! (Halljuk! Halljuk!) Zsigárdy Gyula: T. képviselőház! (Hall­juk I Halljuk!) Bármely kormányformája legyen, minden álladalomban elsősorban legtöbb oly rendelkezés meg intézkedés volt és lesz mindig természetszerűen megtéve, melyek a jelenvaló idő kívánságához, szükségletéhez képest és a jelenvaló idő, viszonyok és körülmények meg­bírálása, mindezekhez alkalmazkodás szerint: az álladalom fenmaradásának, fentartásának bizto­sítékát czélozzák. Melyek feladata: a kapcso­latot, az összetartozást megerősíteni; a közös gondolkodást, a közös ítéletet és érzést, a közös lelkiismeretet és erkölcsöt megteremteni és fen­tartani; melyek feladata szervezni a közös küz­34*

Next

/
Oldalképek
Tartalom