Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-107

107. országos ülés 1897. június 2-án, szerdán. ű)Qg eszközét kell felismernünk azon eléggé nem ostorozható törekvésnek, melynek alfája és ómegája a párturalom, a mely ki is volt jelentve s meg is van nekünk üzenve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Hogy végezzek ezen nemzetiségi kérdéssel, méltóztassék megengedni, hogy rámutassak röviden arra, hogy ezen nemzetiségi krampusz már igen sok esetben ég igen sok közszabadsági garancziától fosztotta meg a nemzetet, úgy, hogy ezen a czímen annak feláldozását kérték. Ezek közül a kalamitások közül, melyek ebből a nemzetiségi forrásból keletkeztek és hárultak ránk és közszabadságainkra, talán elég lesz egyet, a legnagyobbak egyikét felemlíteni. A t. miniszterelnök úr a nemzetiségek körében szerezte meg azt a fényes qualifikácziót, a melylyel új állásában — és ezt el kell ismernem — nemzetiségekre való tekintet nélkül kompromittálja az alkotmányosságot. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Az esküdtbíróság jogpolitikai és igazságszolgáltatási jelentősége ma, a tizenkilenczedik század alkonyán komoly vitatkozás tárgyát már nem képezheti és épen azért azok, a kik égy hamisítatlan esküdtszéki intézmény kiterjesztésén fáradoznak, egyáltalán nem vonnak le azon általános elismerésből, melylyel az országközvéleménye a szakbíróságok ügybuzgó, mondhatnám sok esetben önfeláldozó munkásságának hódol. A midőn tehát, t. ház, az esküdtbíróságok életbeléptetéséről, illetve a bűnvádi eljárás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslatnak a hatáskör megállapítására vonatkozó rendelkezéseit bírálat alá veszszük, ezen bírálat egyáltalán nem irányúihat és nem is irányúi a szakbíróságok prestizse ellen. Ezt kötelességem kijelenteni, nemcsak mint e párt tagjának, nemcsak mint a ház tagjának, hanem mint jogásznak is, a ki e tekintetben saját meggyőződésemet semmiféle pártszempontoknak nem rendelném alá. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De mégis bírálat tárgyává kell tennünk ezen javaslatot, még pedig azon alapelvek szempontjából, a melyeknek az esküdtbíróságok az egész világra kiterjedő hódításukat köszönhetik, és melyeknek eredménye volt az, hogy míg a kontinens többi államai tétováztak, kísérleteztek a különböző ítélkezési rendszerek közt, Anglia kitartott a maga zsűri-ítélkezése mellett. Nem tétovázott, de nem is csalódott. Igaz, t. ház, — nem akarok abba a hibába esni, hogy Angliára hivatkozzam, mint a melynek példáit nálunk követni lehet, — Angliában mások a viszonyok, nem azonosak a mieinkkel, ott kormány és népszabadság együtt jár. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezt azonban — úgy hiszem — nálunk, a legnagyobb optimista sem merné komolyan állítani. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Barabás Béla: Megfordítva! Ellensége! Barta Ödön: Nálunk, t. ház, a kormány még abba sem helyezi ambiczióját, hogy ezt az intézményt, a melyet különben örömmel üdvözölne a közönség, legalább a népszabadság garancziájának látszatával ruházza fel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert mi történik ezen javaslattal? A kormány nem zárkózhatván el a közvélemény nyilvánulása elől, végre kénytelen maga is meghajolni minden renitencziája daczára a század ezen uralkodó eszméjének hódítása előtt, és akkor mintegy balkezével behozza hozzánk az esküdtbírósági intézményt — hozzáteszem, hogy meglehetős sok balfogalonimal telítve — és ugyanakkor kinyújtja példátlan merészséggel az ő telhetetlen jobbját a népszabadság egyik leghatásosabb garancziája: a szabadsajtó intézménye ellen, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) holott, vagy talán épen azért, mert tudja, hogy valamint azon nagy elődje mondása szerint: »az alkotmány szabadsajtó nélkül nem egyéb, mint egy nagy hazugság«, épúgy tudja azt is, hogy a sajtószabadság esküdbíróság nélkül egy nagy képtelenség. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Komoly bírálat keretében nem lehet elzárkóznom azon okok vizsgálata elől sem, a melyekkel a t. kormány ezen a mi meggyőződésünk szerint reakczionáriue, ő szerinte, a hivatalos ezím szerint, szabadelvű intézménynek megokolásában bennünket megtisztel. Azt állítja például, hogy a magánegyén elleni becsületsértéseknek és vétségeknek az esküdtbíróságoktól való elvonását a közvélemény követeli. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Lehet, hogy tévedek, de az én egyéni érzésem,* az én tapasztalataim szerint a közvéleménynek Magyarországon leghivatásosabb és leghivatottabb szócsövei: a feliratok, a hírlapirodalom orgánumai, népgyűlések stb. Hát én kérdem, mondja meg az igazságügyminiszter úr, melyike ezen orgánumoknak volt olyan nagy, elhatározó befolyással az ő gondolkodására ? Horánszky Nándor: Az előadó! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Barta Ödön: Én, t. képviselőház, sem e

éT a jelzett módon nyilatkozó, sem egy erőszakosan összehajtott közvéleményt ebben a kérdésben nem ismerek, mert ez legalább, ha van, nyilatkozni nem mer. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kérdem a t. miniszter úrtól, hogy ezen feltűnő jelenséget mivel tudja megokolni? Minek tulajdonítható a rendkívüli eset, hogy most a kormány oly nagy készséggel hódol a közvéleménynek? (Derültség. Tetszés a