Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-106

106. országos ülés 18 színészeinek... (Ellenmondás jobbfelöl. Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Győry Elek: Nem is kiskorú egyik sem! Eötvös Károly : . . . egy csapatja ide jön, egy költözködő és — megengedem — kenyér­kereső csoport és itt német előadást tart, akkor a fővárosi állarnrendőrségnek egy tetemes quó­tája (Derültség a szélső baloldalon.) oda kivezényel­tetek és ott annak padlásán pinczeiben, ülő­helyein, környékén, az utczákon és tereken elhelyeztetik. Hát miért történik ez ? Történik azért, — a mi tényleg megtörtént tegnap este,— hogy a közönség tetszésének vagy nemtetszé­sének teljesen jogosult nyilatkozatait a rendőri brutalitások meggátolják. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Véletlenül tegnap este az történt a szini­elődásnál, hogy a kik bármely szelíd vagy bár­mely hangos modorban tetszésüknek adták is jelét, minden művelt országban szokott módon, azokat a rendőrség ott alkalmazott rettentő tö­megei megrohanták, kihúzkodták és elverték, .. Buzáth Ferencz: Szép mulatság! Eötvös Károly: . . - fegyverüket nyiit szinielőadásban kihúzták (Zajos felkiáltások a szélső báloldalon: Gyalázat!) és a közönségnek nem épen kicsi részét, a mint én később magam személyesen konstatáltam, 22 egyént, a kik ott rendes jegyfizető emberek voltak, oly dolgokért, melyek a rendőrség által felvett jegyzőkönyvek szerint minden művelt embernél színielőadás al­kalmával szokásban, gyakorlatban vannak, a legbrutálisabb bántalmazások közben onnan el­hurczolták. (Zaj, mozgás a szélső baloldalon) Igaz, hogy nemtetszésének jelét is adta a közönség egy része egyszer-másszor, (Éljenzés a szélső baloldalon.) de, ismétlem, olyan jelét, a melyet e nemzet minden nemzeti intézetében mindig szoktak gyakorolni, mikor arra ok és alkalom van. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy egy rossz darab vagy rossz színész iránt a közönség nemtetszésének jelét adja, az nincs eltiltva sehol a világon. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) És ha valamely kormánynak, valamely rendőruralomnak eszébe jutna valamikor eltil­tani, mindenütt megtenné azt a figyelmet a közönség iránt, hogy előzőleg értesítené rende­letben vagy felhívásban, hogy ezt a darabot, ezt a színészt pedig csak tapsolni lehet. . . . (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hock János: Tapsolni sem szabad ! Eötvös Károly: Ezt a darabot és ezt a színészt előadás közben nemtetszés jeleivel ki­sérni nem lehet, mert különben a rendőrök brutálisan agyba-főbe verik és elhurczolják onnan a közönség köréből. 255 Kubik Béla: Azt hitték a rendőrök, hogy választás van. (Zajos tetszés és derültség a bal- és ssébö baloldalon.) Eötvös Károly: És nemcsak azokat bán­talmazták, t. ház, a kik nemtetszésüknek adták jelét. (Halljuk!) Én magam konstatáltam azt, hogy egy jóravaló bécsi német ember, a ki egy szót sem tud magyarul és valószínűleg sohasem látta Magyarországot, a saját színészei iránt való buzgó lelkesedésből lejött az előadásra Bécsből, — konstatálom nevét, a rendőrségnél lát­tam, Prohászkának hívják — (Élénk derültség.) mikor egyszer véletlenül megfeledkezve magá­ról, azt gondolta, hogy Bécsben van és mind­azon egyéni szabadsággal élhet, a mclylyel Bécsben él, (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) és tapssal akarta tetszését valamelyik Othello vagy Desdemona iránt ki­fejezni, (Derültség.) a rendőrség nyakoncsipte, agyba-főbe verte és a színházból kivonszolta. (Élénk derültség a hal- és szélső baloldalon.) Még éjfél után 2 órakor is oft sírt és búsult a rend­őrségnél a szegény bécsi német a magyar sza­badság felett. (Zajos éljenzés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én értesülve este 9 órakor arról, hogy több művelt uri embert, — köztük írókat, hírlapíró­kat nagyobbrészt — (Éljenzés a szélső baloldalon.) a rendőrség elhurczolt a színházból, Hentaller Lajos t/képviselőtársammal elmentem az ötödik kerületi rendőrhivatalba. Ott az úgynevezett ügyeletes rendőrtisztviselővel, valami Miké nevű rendőrfogalmazóval értekeztem és kérdeztem, hogy ezekkel az urakkal mi szándéka van a magyar királyi államrendőrségnek. Azt mondta nekem hivatalos állásából kifolyólag s elisme­réssel említem, művelt modorral, hogy kihall­gatjuk az illető urakat, konstatáljuk személyü­ket és lakásukat és rögtön elbocsátjuk. Ebben én megnyugodtam, akár okosan, akár nem oko­san, akár helyesen és törvényesen, akár ellen­kezőleg történt az odakisérés. 12 órakor, tehát éjfélkor, értesítenek, hogy az a rendőrfogalmazó ár nem igazán beszélt nekem, merfc azokat az urakat ott tartja a rendőrség és nem akarja semmikép elereszteni. Hock János: Tanulmányozza őket! (De­rültség.) Eötvös Károly: Megint Hentaller Lajos képviselőtársammal együtt elmentem a rendőri hivatalba ^-/ií-koT. Ép kihallgattak egyet azok közül az urak közül, — Prohászka ott búsult az előszobában. (Zajos derültség a szélső baloldalon.) Győry Elek: Nem nevetni való dolog ez! Eötvös Károly: Kérdeztem a rendőrkapi­tány urat, valami Bodát, hogy mi a szándéka ezekkel az urakkal. Azt mondja, ezekkel az urakkal a szándéka az, hogy most letárgyalja . június 1-én, kedden.

Next

/
Oldalképek
Tartalom