Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-106

256 106. országos ülés 1897. juuius 1-én, keddea. az ügyüket érdemileg és ítéletet hoz. Megnéztem uz órát, éjfél után negyed volt, tehát ma reggel. Kérdeztem tőle: hányan vannak ezek az urak; azt mondja, 22-en. Mondom: »Kapitány úr, egy kicsit az igazságszolgáltatáshoz magam is értek, (Derültség.) de ha 22 emberrel külön-külön egyenként tart érdemleges végtárgyalást, mikor lesz annak vége?« Azt mondja: »Hát mikor majd vége lesz; mindaddig vezetem a tárgyalást.* Mondom neki: »De a huszonkettediket önnek nincs joga arra kényszeríteni, hogy ott éjnek éjszakáján, étlen - szóraján várjon, míg 21-gyei elintézi a dolgát.« — 0 pedig addig nem bocsáthat el senkit. — »Hátha tanukra hivatkoznak?* — Azt mondja: »Megidézem a tanukat.* — » Éjjel, éjfélkor, vagy hajnalban? Oly bolond ember nem akad a fővárosban, ki a rendőri, vagy akármiféle hatóság idézésére itt most megjelenne.« — »Különben itt vaunak a tanuk is « — »Kik azok a tanuk ?« — »A detektívek!« (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Erre azt találtam mondani: »Bocsánatot kérek, rendőrkapitány uram, az őrültség, a mit ön itt csinálni akar. Erre nincs és nem volt még példa.« — Erre azt mondta nekem: »Tiltakozom ezen szó ellen, hogy őrültség, mert az én eljárásom nem őrültség, hanem egy szorgalmas és buzgó tiszt viselőnek kötelességteljesítése.« (Nagy derültség és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Már most a t. miniszter uraktól azt kérdezem, hogy ők szorgalmas és buzgó tisztviselők-e? (Derültség balfelöl.) És érzik-e magukban a kötelességteljesítés érzetét? Mert ha oem, mit keresnek azon a veres széken? Akkor azt a rendőrkapitányt kell odaültetni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ha pedig ilyen tisztviselők, hát akkor éjszaka is tartanak-e tárgyalásokat? Hajnalban két és három órakor értekeznek-e a vállalkozókkal és tanácskoznak e az osztályvezetőkkel? Nagyon komoly oldala van ennek, mert megint azt mondom: e kérdés háta megett valami Hcntzi-szobor van. Mert mikor a magyar nemzet intézeteiről van szó, mikor a közrend és közcsend igazi érdekeiről van szó, akkor nincs nincs éjszaka szolgálat, (Egy hang balról: Az intendánsnak van! Zajos derültség.) akkor nem oly szorgalmasok és buzgók a tisztviselők, hogy éjszakákat töltsenek ily dolgok rögtöni elintézésével. Figyelmeztettem a rendőrkapitányt, hogy ez törvényeinkkel sem egyezik meg, mert nem ismerek oly rendelkezést, mely megtiltaná az állampolgároknak, müveit embereknek, íróknak vagy bárkinek, hogy az éjszakát pihenésre, nyugalomra használják, (Derültség.) valamint a rendőröknek sem parancsolja, de meg sem engedi a törvény, hogy éjszaka zaklassák a polgárokat. Figyelmeztettem arra is, hogy ha huszonkét vádlottal az érdemleges tárgyalást most megtartja, az vagy hebehurgya hitvány munka lesz, vagy ha komoly munka akar lenni, mindegyikkel eltart egy óráig. Már pedig azt a huszonkettedik embert kényszeríteni arra, hogy az őt nem érdeklő dolgok tárgyalását várja be huszonegy óra hosszat: ez igazságszolgáltatási, rendőrségi és kormányzati ostobaság. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy e kifejezés imparlamentáris. Ilyen kifejezést használni nem szabad. (Zaj a szélsőbalon.) Eötvös Károly: Azt hallottam, hogy e dolog felsőbb parancsra történt. Én nyomban meg akartam győződni, hogy csakugyan így van-e s már többször említett képviselőtársammal még az éj óráiban felkerestem a főkapitányt. (Hosszantartó derültség.) Ott megint találtam egy úgynevezett ügyeletes központi rendőrkapitányt: Bérczyt, de ez nem érezte magát feljogosítva arra, hogy a főkapitány urat éjjeli nyugalmából felzavarja. (Élénk derültség.) Tehát a szorgalmas és buzgó tisztviselő kötelességteljesítése alól ez éjjel a főkapitány fölmentette magát, azzal én nem tudtam beszélni. Igaz, hogy szándékunk volt a belügyminiszter urat is felkeresni. (Zajos derültség. Felkiáltások a szélső baloldalon: A szegény embert lehet zaklatni!) Ha a belügyminiszter úr lakásán sem találunk szorgalmas és buzgó éjjeli tisztviselőt, hát a miniszterelnök urat kerestük volna fel. (Derültség. Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem nevetséges dolog ez!) De azon központi ügyeletes tisztviselő arról világosított fel bennünket, hogy nem hiszi, hogy akár a belügyminiszter, akár a miniszterelnök úr az ő dolgukba beleavatkozzék, ok a maguk felelősségére tesznek mindent, ők nem félnek, hogy abból, a mit ők ezen ügyben csinálnak, nekik bajuk legyen. (A belügyminiszter megjelenik a teremben. Élénk éljenzés jobb felől. Zajos »Hoch« felkiáltások a szélső baloldalon.) A tárgyalás, a mint ma értesültem, reggel nyolez órakor ért véget tizennyolez egyénre nézve, négyre nézve még most sem ért véget. (Felkiáltások a szélsőbal felöl: Prohászka!) Ez a tegnapi este és a mai éjszakának, a mennyire én közvetlen szemléletből meggyőződtem, a története. Nálunk és másutt is a rendőri hatalom nem arra való, hogy nyerészkedő magánvállalatoknak előzetesen akár luxusból, akár más okból óriási rendőri hatalmat rendelkezésére bocsásson, valamint hogy a sziuielőadásokon az arra jogosult közönség tetszését és nemtetszését nyilváníthatja olyan formában és olyau mértékben, mint azt minden müveit nemzetnél szokás és teljesen meg van engedve és teljes jogosultan gyakorlatban van nálunk is. Már pedig