Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-92
16 92. országos ülés 1897. május 1-án, szombaton. Az előadott indokok alapján, t. ház, a magam részéről is csatlakozom ozokhoz, a miket Makfalvay t. képviselőtársam már elmondott és a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni általánosságban? Senkisem kívánván, a vitát bezárom. B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : T. ház! (Halljuk/ Halljuk !) A törvényjavaslat, mely a Bulgáriával kötött kereskedelmi szerződés beezikkelyezésére vonatkozik, a felszólaló képviselő urak részéről különféle megítélésekben részestílt, a melyek mind oda vezetnek, hogy a t. felszólaló képviselő urak a törvényjavaslat el nem fogadása mellett nyilatkoztak. Bár ezen indokok közt maguk a képviselő urak felhozzák azt, hogy szükségesnek tartják a kereskedelmi szerződés létesítését Bulgáriával, miután Bulgária a mi külkereskedelmünkre nézve igen jelentékeny és fontos területet képez, azért mégis ellene nyilatkoznak, még pedig azért, mert a megkötött szerződésben Ausztriának az érdekei szerintük sokkal jobban domborodnak ki, mint Magyarországnak érdekei, illetve mert Magyarország érdekei az ausztriai érdekeknek alárendeltetnek. Madarász József: Megszoktuk! B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: Hát, t. ház, a mi ezen ellenvetéseket illeti, mindenekelőtt a magam részéről is kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy Bulgária oly jelentékeny ország és terület külkereskedelmünkre nézve, hogy én mindenesetre nagy előnynek tartom a kereskedelmi állapotoknak állandósítását ezen országgal való érintkezésünkben még akkor is, ha talán valami áldozatot hoznánk ennek elérésére. A dolog tudniillik úgy áll, hogy a mi külkereskedelmünk Bulgáriával szemben rendkivííl aktiv; mert míg Bulgária összes behozatalában Ausztria-Magyarország 32 százalékkal szerepel, addig Bulgária kivitelénél, vagyis a Bulgáriából való kivitelnél Ausztria-Magyarország csak körülbelül négy százalékkal szerepel. Ebből mindenki következtetheti, hogy a szerződésnek megkötése elsősorban és eminenter Ausztria-Magyarországnak és csak igen alárendelt sorban Bulgáriának az érdeke. (Mozgás balfelöl.) Hát én azt gondolom, t. ház, hogy ha ez így áll, akkor mindenesetre örömmel kell fogadnunk azt a tényt, hogy Bulgáriával való kereskedelmi összeköttetéseinkre nézve egy állandó szerződés létesítésével véget vetünk ezen állapotnak, a mely eddig Bulgáriával való kereskedelmünkre nézve fennállott, tudniillik a bizonytalanság állapotának, a mely a kereskedőket folytonosan a legnagyobb mértékben veszélyeztette és fenyegette. De hát most az a kérdés, hogy ezzel a ténynyel szemben, a mely egymaga már tökéletesen indokolja a szükségét Bulgáriával való kereskedelmi szerződésünknek, elég fontossággal birnak-e azok az ellenvetések, melyek abban a tekintetben tétettek, hogy a szerződés megkötése alkalmával Magyarországnak érdekei nem lettek kellően figyelembe véve. Makfalvay t. képviselőtársam igen alapos tanulmányozást eláruló felszólalásában iparkodott bebizonyítani, hogy Ausztria kiviteli czikkei nagyobb kedvezményben részesíttetnek, mint Magyarország kiviteli czikkei. Én azt gondolom, hogy talán azon differeueziára, melyet ő itt kihozott, hogy tudniillik azon czikkek, a melyek után 14 százaléknál alacsonyabb vám fizettetik, Ausztriában valami három vagy négy százalékkal többet tesznek ki, mint Magyarországon, ő maga sem fektet valami nagy súlyt, ő maga is be fogja vallani, hogy az olyan elenyésző, olyan csekély momentum az egész szerződésnek megítélésében, a melyre magára bazirozni a kereskedelmi szerződés megítélését talán még sem lehet. De bátor vagyok még megemlíteni, hogy általában nem áll úgy az az egész dolog, mintha itt csak Ausztria czikkei részesültek volna kellő figyelemben, míg Magyarország czikkei nem. Hiszen ha méltóztatnak tekintetbe venni az indokolásban is elősorolt azon czikkeket, a melyek 14 százaléknál magasabb vámtételekkel vannak sújtva, akkor azt találják, hogy mindjárt első helyen vannak felsorolva a ezukor- és a szesz-árúk. Már pedig épen Polónyi Géza t. képviselőtársam felhozta, hogy a ezukor-bevitelnél Bulgáriába az egész osztrákmagyar monarchiából Magyarországra csak igen csekély, elenyésző rész esik: míg ugyanis az összes bevitel értéke Bulgáriába 1,750.000 forintot tesz ki, addig magából Magyarországból a bevitel csak 73.000 frt, pedig ez a czikk van a legnagyobb vámtétellel sújtva. Ha tehát ezt látjuk, akkor nem lehet mondani, hogy Magyarország hátrányban van Ausztriával szemben. Különben, miután épen erre a kérdésre Polónyi Géza t. képviselő úr terjedelmesen kiterjeszkedett, megengedi talán Makfalvay Géza t. képviselő úr, ha beszédére adott válaszomban még egy kitérést teszek azokra, a miket Polónyi Géza t. képviselő úr előadott. Polónyi Géza t. képviselő úr azt az arányt, melyben a Magyarországból Bulgáriába kivitt ezukor-export az Ausztriából kivitt ezukorexporttal szemben áll, nagyon hátrányosnak tartja Magyarországra nézve. Osztozom az ő