Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-92

92. országos Ülés 1897. május 1-én, szombaton. \ 5 reskedő az élelmesebb, és melyik tudja azerészbeli intézkedéseket a legjobban kijátszani. Én tehát az értékvámoknak egyáltalában nem vagyok híve, hanem igenis a súlyvámoknak. Engedjék meg, még egy dolgot akarok, mielőtt a lényegre rátérnék, felemlíteni. Én egyáltalában nem tartom helvesnek kereskedelmi szerződéseknél, mint ez a jelen esetben is történik, hogy a szerződések lejárati ideje oly hosszú, a mint itt is 1903-ra van téve. Én szemben azzal, hogy tíz évi lusztrumi'a szerződtünk Ausztriával a vám és kereskedelmi téren, nagyon szerencsétlen politikának tartom, ha külkereskedelmi szerződéseink csak évek múlva járnak le a megújított konvencziók után. Azt hiszem, sokkal szerencsésebben járna el a kormány, ha igyekeznék oly lusztrumot megállapítani, hogy külkereskedelmi szerződéseink ne tartsanak hoszszas ideig, legfölebb egy év múlva járjanak le, vagy legalább megközelítsék azt a határidőt, a mikor Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződésünk lejár; hiszen így kötött kézzel megyünk a kereskedelmi szerződésekbe, mert kereskedelmi szerződéseink bennünket tangálnak, és minthogy fel nem mondhatók, köteleznek, hogy tarifa- és egyéb szabványaikat akczeptáljuk. Azonban még egy kiválóan fontos pontra akarok kitérni és ezzel be is fejezem előadásomat. A t. előadó úr említette, hogy milyen nagy csapás éri Magyarországot ezen szerződés által a szesz-export kérdésében. Az tehát mindenki előtt világos, hogy a szesz vámjának ily magasra való felemelése még azt a csekély kivitelt is, a mit a szesz tekintetében Bulgáriába eszközlünk, jelentékenyen csökkenteni fogja. De nem erről akarok megemlékezni, hanem a ezukorexport kérdéséről s itt egész tisztelettel kérem ki a t. ház becses figyelmét. A t. előadó úr azt mondja, hogy a czukorkivitel kérdése Magyarországra nézve nem fontos, mert szerinte 73.000 forint csak az az érték, melyet mi czukorban Bulgáriába exportálunk, Nem tudom, nem tévedett-e a t. előadó úr, vagy én tévedek; de azt hiszem, ő tévedett, mert itt csak 73.000 frankról kell beszélni. (Ellenmondás jobbfelöl.) Meglehet, én tévedek, de az egyre megy; tény az, hogy emlékezetem szerint Bulgáriába összesen 1,800.000 forint vagy frank értékű czukor megy ki és ebből az 1,800.000 forint vagy frank értékből csak mintegy 73.000 frank, illetőleg forint miben Magyarország particzipál. Már most, t. ház, fog-e a szerződés ezen az állapoton változtatni? Pedig méltóztassék meggondolni, hogy ma, midőn Magyarország czukoripara tényleg válság alatt áll, úgy, hogy alig van magyar czukorgyár, mely nagy, legalább 100.000 forintnyi veszteségre ne dolgoznék, — ezt bizonyára megengedi mindenki, a ki a czukorgyárak üzemével ismerős,— ma nem közönyös ránk nézve bővebben vitatni azon kérdést, hogyan lehetséges az, hogy midőn AusztriaMagyarország összes czukor-exportja Bulgáriába 1,800.000 forint vagy frank értékű, ebből Magyarország Bulgáriába csak 73,000 forint vagy frank értéket exportál, holott mi jelentékenyen közelebb vagyunk Bulgáriához, mint Ausztria. Én, t. ház. szívesen elismerem, hogy Magyarország czukorgyárainak némelyike a czukorkivitel szempontjából, miután az úgynevezett előviteli bér, »Vortracbt« bizonyos mértékig terheli a magyar czukorexportot, tudniillik a magyarországi czukorgyáraknak a dunai közlekedés eléréséig részben a vasúti vagy a kocsiközlekedést is kell igénybe venniök, e tekintetben az osztrák czukorgyárakkal szemben hátrányban van. De tényleg annak az oka, hogy ámbár Ausztria nem csinál jobb raífinált ezukrot, mint mi, mégis ilyen borzasztó nagy aránytalanság áll fenn az osztrák és a magyar export között? Ennek igen egyszerű nyitja és megoldása van. A tiszteletreméltó császár királyi dunagőzhajózási társulat az, a mely az osztrák czukornak oly jelentékeny tarifa-engedményeket és refakcziákat biztosít, a melyek mellett a magyar czukornak Bulgáriába való kivitele ezen vitelbérrendszer mellett egyszerűen lehetetlenség. Már most, t. ház, a Bulgáriával való szerződés a mi czukoruukat ezentúl sem fogja megvédeni, mert a vám egyforma lesz ezentúl is Ausztriában és nálunk, tudnillik 20 százalék; de arra nézve, t. ház, hogy a magyar ezukorexport Bulgáriába lehetővé váljék, nem ezen szerződés keretén belül ugyan, hanem más irányban intézkedni feltétlenül szükséges, Azért szólalok fel, hogy egész tisztelettel kérjem és kérdezzem a t. kereskedelemügyi miniszter urat az iránt, mit szándékozik tenni, hogy jövendőben a magyar ezukorexport Ausztriával teljesen egyforma paritás mellett versenyezzen és illetőleg, hoffy annak versenyképessége ne csökkentessék. Én szívesen fogom venni, ha a t. miniszter úr felvilágosít arról, hogy tévedésben vagyok, és talán más konjunktúráknak tulajdonítható az, hogy ilyen horribilis a differenczia, daczára, hogy mi rendkívüli mértékben közelebb esünk Bulgáriához, mint Ausztria. Ha vannak ily észrevételei, legyen szives bennünket tájékoztatni. Felszólalásom lényege tehát az, hogy a t. miniszter urat kérjem és kérdezzem, mit szándékozik tenni jövendőben arra nézve, hogy a magyar ezukorexport Bulgáriába lehetővé tétessék és illetve hogy ezen vitelbér-differencziák a magyar ezukorverseny terhére fel ne merülhessenek.