Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-103
103. országos ülés 1897, '. május 25-én, kedden. 18S Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a módositványt). Elnök: Elfogadja-e a ház az eredeti szöveget változás nélkül? (Nem! Nem!) Elfogadja-e a ház az első bekezdéshez tett módosítást? (Igen!) A módosítás tehát elfogadtatott. Elfogadja-e a ház a második bekezdéshez tett módosítást? (Igen!) Ez is elfogadtatott. Következik a 13. §. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a a 13. §-t, mely észrevétel nélkül élfogadtatik; olvassa a 14. §-t.). Rakovszky István jegyző: Ragályi Lajos! Ragályi Lajos: A szóban forgó szakasz tartalmazza az első intézkedést a szelekczió tekintetében, mely körül az egész általános vita leginkább forgott. Nem akrom, t. ház, az általános vita megismétlését provokálni, csak azon szerény meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy úgy az ellenzék kiváló szónokai, mint a t. miniszter úr által felhozottak nem voltak alkalmasak arra, hogy megváltoztassák azon nézetemet, hogy specziális viszonyaink között a szelekczió feltétlenül szükséges, de viszont, hogy az ellenzék t. szónokainak fényes beszédeiben hangoztatott veszélyek épen nem olyanok, a melyekre a miniszter úr joggal mondhatta volna, hogy azok csak a közönség megtévesztésére és elrettentésére felhozott rémképek, mert bár szükséges a szelekczió, az .tényleg megrontja az egész esküdtszéki intézményt, ha gátat nem állítunk az ellen, hogy a szelekczió révén a pártpolitika a jogszolgáltatásba is beszivárogjon. (Igás! Úgy van! balfelöl.) A t. miuiszíer úr ugyan azt mondta, hogy nem fél a pártpolitikának ettől a betolakodásától, mert Magyarország népe a vagyonosodás terén előrehaladt, mert a magyar önálló, a ki a derekát be nem adja és mert ez az intézmény eddig is ment volt a pártpolitikai veíleitásoktól, daczára annak, hogy sokkal kevesebb garancziával volt körülvéve, mint az új törvény szerint lesz. Ezek, t. ház, nem alkalmasak arra, hogy aggodalmainkat eloszlassák, mert halljuk ugyan többször, mint kellene, hogy Magyarország népe vagyonosodig, halljuk annyira, hogy az osztrákok épen ezen sokszor hangoztatott állításra fektetik azt a követelésüket, hogy nagyobb quótát viseljünk, azonban, t. ház, ezt a vagyonosodást senkisem tapasztalja, a ki viszonyainkat figyelemmel kiséri, vájjon hol láthatjuk, vájjon miben nyilatkozik a néprétegeknek ez az általános vagyon Qsodása, mely azt a hatalomtól függetlenné teszi? Ellenkezőleg, ép azt kell tapasztalnunk, hogy fokról-fokra .sülyedünk az önállóság tekintetében, ép azért, mert az ország vezető osztálya a középbirtokos osztály mindinkább elveszti a maga vagyoni függetlenségét, mely őt a hatalommal szemben való ellenállásra képesítette. Én, t. ház, az ellenkezőt állítom, mert a miniszter úrnak az ezredévre való hivatkozása is hibás, a mennyiben voltak már Magyarországnak korszakai, midőn tényleg meghajlott a hatalom előtt, de talán soha nagyobb mértékben ez a baj a magyar közéletet nem emésztette, mint épen a jelen időszakban. Abból, hogy az eddigi esküdtszéki intézmény ellen — mely nem volt körülvéve a szelekczió tekintetében annyi garancziával, mint a jelenlegi törvényjavaslat — nem merültek fel pauaszok, nem lehet következtetni, hogy a jövőben sem fognak felmerülni; mert eltekintve attól, hogy eddig az esküdtszék a legritkább esetekben kapott funkeziót — hisz vidéki városokban egész szenzácziót keltett, ha öt-hat évben egyszer esküdtszéket tartottak és ki kellett bérelni a megyeház nagytermét, hogy a közönség elférjen — most az esküdtszék funkeziója állandó lesz és sokkal valószínűbb, hogy a hatalom, mely természetszerűleg terjeszkedni iparkodik, és különösen az a kormányzat, mely a pártpolitikának a legmagasabb érdekeket is feláldozza, veszélyeztetni fogja ezt a jogpolitikai intézményt és megkísérti azt saját békóiba verni. Tehát az, hogy eddigelé panaszok nem merültek fel, épen nem szolgáltat bizonyítékot arra nézve, hogy a jövőben sem fognak felmerülni; mert hiszen méltóztassék csak visszagondolni: hosszú időkön át a közigazgatás nem volt feláldozva a politikának, igen hosszú időn át a kormányok megtűrték nemcsak azt, hogy a hivatalnokok ne korteskedjenek, de azt is, hogy ellenzéki jelöltekre szavazzanak. Ma ellenkezőleg áll a dolog és épúgy állhat ezen kérdésben is, ma nincsen panasz az ellen, hogy a politika befolyik az esküdtszékek összeállításába, de lehet, h így rövid pár esztendő múlva lesz. (Helyeslés balfelöl.) Ha tehát valóban helyes törvényt akarunk, minden emberileg lehetó't meg kell tennünk, hogy a szelekcziónál a pártpolitika ne érvényesüljön. Még Polónyi Gréza t. képviselőtársamnak tartozom egy megjegyzéssel, a ki szerfölött hízelgő prelúdium után nagyon csodálatosnak találja, ha jogász ember gondolkozik úgy, hogy bíróságra nem lehet bízni a szelekcziót, mert az rosszra vezet, a közigazgatásra sem, mert az is rosszra vezet és e két rossz tojásból jó rántottát akar csinálni: midőn megbíz a szelekczióval egy bizottságot, melyben bírák ülnek és a közigazgatás kiküldöttei. T. képviselőtársam teóriája még a szakácsművészetben sem érvényesül: az eczet is, az olaj is egymagában nagyon élvezhetetlen, de
