Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-103

103. országos ülés 1897, '. májas 25-én, kedden. 181 lag a jövőben kételyek fognak felmerülni, vannak egyéb törvényeink, amelyekből értelmez­hetjük majd ezt a törvényt. Midőn törvényt alkotunk, lehet-e ebből az álláspontból kiindulni? Ha azt látjuk, hogy esetleg féreértések merül­hetnek fel, miért nem klarifikáljuk ma? Hiszen ha egyáltalában felmerül a lehetősége annak, hogy ez a törvény nem világos, ezt akkor kell klarifikálni, midőn a törvényt megalkotjuk. (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) Kifejezte a t. képviselőtársam azt az ag­gályát is, hogy ha ebben a törvényben a pap kifejezést használnék, akár csak zárjelben is a »lelkész« szó mellett, akkor egyéb törvényeink válhatnának homályossá. Ez az eset fenn nem forog, mert ha ez egyáltalában lehető, az tisz­tázandó ezen törvénynél; másodszor még pedig oly törvények, melyek épen a papokat gene­ralizálják s így a véderőtörvény egyik sza­kasza világosim azt mondja, midőn a papokat bizonyos kedvezményben kívánja részesíteni, hogy papokká szenteltetésük, illetőleg lelkészszé vagy segédlelkészszé lett alkalmaztatásuk után a póttartalékba helyezendők. Ez kimondja tehát először a generalizáló eszmét, a papot, s aztán hozzáteszi, hogy ha már alkalmazva vannak, mint aegédlelkészek, a miből világosan követ­kezik, hogy bár minden lelkész pap,— az ellen­kező magyarázatot el nem fogadom, — de a ki pap, az még nem lelkész, miután a lelkész szű­kebb fogalom. Miután a t. miniszter úr is generalizálni akarja ezt a fogalmat, nem látom be, miért ne eszközöljük azt most, midőn a törvényt meg­alkotjuk, s miért ne tegyük azt zárjel közé. Miután én azt óhajtom, hogy minden törvény világosan alkottassék meg, és olyan legyen, mely az alkalmazásban semmiféle félreértésre okot ne szolgáltasson, én a módosítványt abban az értelemben, hogy a »lelkész« szó mellé zár­jelben »pap« tétessék, elfogadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Plósz Sándor államtitkár: Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása yégett csak annyit szabadjon megjegyeznem, hogy én nem azt mondottam, hogy a törvény kitételeit más törvényekből kell értelmezni, hanem hogy a törvény kitételei kell hogy megfelelők legyenek más törvényeink és pedig ugyanazon körhöz tartozó törvények nyelvszokásának. (Felkiáltások a baloldalon: Itt van a véderőtörvény!) A véderő­törvény nagyon távol áll; az a kérdés, hogy igazságügyi törvényeink, nevezetesen a bűnvádi perrendtartás, minő kitételt használ. Csak ezt kívántam megjegyzem. Ülnöki Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem: kíván-e még valaki szólani ? Senki­sem kívánván, a vitát bezárom. Psik LajOS előadó: T. ház! A miniszter úr tegnapi és mai felszólalásában teljesen meg­világította azt a vitát, a mely a 7. §. 2. pont­jára vonatkozik; ezt kibővítette másodszori fel­szólalásában Plósz Sándor államtitkár úr is. Minthogy úgy a miniszter úrnak, mint az egész háznak egyedüli czélja, hogy a szóban forgó meghatározás mennél világosabb legyen, s hogy egyáltalán ne legyen különféleképen magyaráz­ható, bátor vagyok a 2. pont helyett a követ­kező szöveget ajánlani (olvassa): A 2. pont így volna szövegezendő: »a lelkész«. A mostani szöveg teljesen elhagyatnék. Ez megfelel azon érveknek, melyeket az igazságügyminiszter úr és az államtitkár úr is előadtak. Elnök: Következik a szavazás. A szava­zásban a következő rendet fogom tartani. Mint­hogy két módosítvány van beadva, először fel­teszem az eredeti szöveget. Ha ez el fogadtatik, mindkét módosítvány elesik. Ha nem fogadtatik el, felteszem Molnár János képviselő úr módo­sítványát s ha ez sem fogadtatnék el, akkor az előadó úr módosítványát. így mindenki abban a helyzetben lesz, hogy meggyőződése szerint sza­vazhasson. (Helyeslés.) A 7. §. első bekezdése ellen kifogás nem tétetett, ez tehát elfogadtatik. Az 1. pont szin­tén eífogadtatik. Kérdem már most, elfogadja-e a ház a -'. pontot úgy, mint a bizottság javasolta? (Nem!) Nem is kivannak külön szavazást^(Nem!) A ház nem fogadja el. Most következik Molnár János képviselő úr módosítványa. Tessék felolvasni. Bakovszky István jegyző (olvassa a mó­dosítványt). Elnök: Kérem azokat, a kik e módosít­ványt elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Most kérem azokat, a kik nem fogadják el, álljanak fel. (Megtörténik.) Kívánják a megszám­lálást ? (Nem!) De én kivánom a megszámlá­lást. Kérem Molnár Antal és Rakovszky István jegyző urakat, számlálják meg a szavazókat. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Amott kezdjék!) Ott kell kezdeni a megszámlálást, a hol a sza­vazás kezdődött. Kérem azokat, a kik Molnár János képviselő úr indítványát elfogadják, sza­kaszonként álljanak fel. (Megtörténik. A jegyzők megszámlálják a szavasokat.) Most azokat a képviselő urakat kérem, hogy álljanak fel szakaszonként, a kik nem fogadják el Molnár János t. képviselő úr módosítványát. (Megtörténik. A jegyzők megszámlálják a szava­zókat.) A szavazás eredménye a következő : Molnár János t. képviselő úr módosítványát elfogadta 45, nem "fogadta el 80 képviselő. Ennélfogva a ház nem fogadta el a módosítványt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom