Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-103

1 gO 103, országos ülés 1897 viselő úr abból indul ki, hogy nem jó viszony áll fenn a kormány és a papság között. Hát micsoda érdeke lehet akkor a kormánynak abban, hogy a papokat esküdtekké tegye, (Tetszés jobb­felöl.) hogy rákényszerítse őket arra, hogy es­küdtek legyenek. (Zaj.) Asbóth János: Az már el van döntve, de a bírságolás! (Zaj jobbfelöl.) Plósz Sándor államtitkár: A bírságo­lás? Hiszen megjelenhet a pap. (Zaj a baloldal hátsó padjain.) JuriCS Mihály: De ha nem szabad! (Zaj.) Plósz Sándor államtitkár: Azt már csak még sem lehet feltételezni, hogy a kormány azzal akarja üldözni a papságot, hogy behozza őket esküdteknek azért, hogy azután megbírsá­golja. (Derültség) Hát, t. ház, tökéletesen osz­tozom azon nézetben, hogy a törvény előmun­kálatai, az indokolásban tett nyilatkozatok, itt a házban elhangzott beszédek nem feltétlenül döntők a törvény értelmezésére nézve. De itt nemcsak a házban tett nyilatkozatok szerint akarjuk a törvényt értelmezni, midőn csakis a lelkész szót tartjuk meg a törvényben, hanem értelmezni akarjuk egyéb törvények szerint; az pedig egy általános törvénymagyarázati szabály, hogy a törvény összefüggésben értelmezendő egyéb törvényekkel, különösen pedig összefüggés­ben azon törvényekkel, a melyek ugyanabba a körbe tartoznak, tehát itt összefüggésben lesz értelmezendő e törvény a bűnvádi perrendtar­tással. Méltóztassék meggondolni, hová vezetne az, ha ide bevennők a lelkész mellé a papotj? Akkor ez annyit tenne, hogy mi akczeptáljuk az akadémiának azt a felfogását, hogy lelkész alatt csakis a lelkipásztor értendő, és egy általános törvénymagyarázatot mondanánk ki ezzel. Most tessék meggondolni, hogy micsoda értelme volna a 204. §-nak, a mely azt mondja: tanuként ki nem hallgatható semmiség terhe alatt a lelkész arra nézve, a mit a gyónási titok terhe alatt, vagy más egyházi titoktartási kötelezett­ség terhe alatt megtudott? Tehát e szerint a pap igenis kihallgatható volna, csak a lelkész nem, mert hiszen megmondtuk mi, hogy pap és lelkész nem mindegy és lelkész alatt csakis a lelkipásztort kell érteni. Tehát nagyon óvatos­nak kell lennünk egy törvény terminológiájá­nál, különben oda jutunk, a mit Győry Elek t. képviselő úr előbb szemére hányt a törvények­nek, hogy nem mindig ugyanazon értelemben veszik a szavakat. Különben legyen szabad eziránt mellesleg azt megjegyeznem, hogy némelykor bizonyos törvény a saját szempontjából határozza meg bizonyos szónak az értelmét s ezt nem lehet generalizálni; például ha a kereskedelmi törvény kereskedőről szól, ezt nem lehet generalizálni s . május 25-én, kedden. átvinni más terekre; kereskedő alatt másutt egészen más érthető. (Egy hang balfelöl; A ke­reskedő másutt is csak kereskedő!) Bocsánatot kérek, igenis vannak bizonyos kereskedők, a kiket a kereskedelmi törvény azok­nak tekint a kiket azonban közönségesen más­ként nevezünk, például elnevezzük magyar államvasutaknak s ellentétbe helyezzük a keres­kedővel a közönséges szólásmódban. Asbóth János t. képviselő úr azt említette fel, hogy a pap és a lelkész nem mindegy, mert hiszen vannak papok, a kik nem lelkészek és vannak lelkészek, a kik nem papok. Hát kérem, igaza van. Én is úgy tudom, hogy lehet valaki lelkész, beneficziumot kaphat a nélkül, hogy még fel volna szentelve. Szabad legyen azonban reáolvasnom az Akadémiának a szótárát, a mely megmutatja, hogy milyen veszedelmes do­log lenne, ha mi itt az Akadémia szótára sze­rint indulnánk és nem saját megállapított nyel­vezetünk szerint, a mely törvényeinkben el van már fogadva. Hiszen azt mondja az akadémiai szótár, hogy pap mindenki, a ki nyilvános isten­tiszteletet végezhet, tehát annak az anglikán egyháznak, a melyet említett, a lelkészei is, a kik pedig szerinte lelkészek, de nem papok. Én, t. ház, ezek után kérem, méltóztassék a szakaszt akként elfogadni, hogy — a mint már az igazságügyminiszter úr is ajánlotta — elfogadva Molnár János képviselő úr indítványá­ból a lelkész szót, a zárjel közti hozzáadást mellőzni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. ház!. . . Elnök: Én arra kérem a képviselő ura­kat, hogy miután a szabályok szerint a szóno­koknak a jegyző uraknál fel kell jegyeztetniük magukat, ne felállással jelentkezzenek. Horánszky Nándor: Én jelentkeztem! Rakovszky István jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! Én azt gondolom, midőn törvényt alkotunk, akkor a lehető legnagyobb bizalmatlanság eszméjéből kell kiindulni, mert a törvény csak úgy lesz precziz, ha minden képzelhető esetre gondolunk és akkép formulázzuk meg, hogy az később se magyarázatra ne szoruljon, se félremagyarázható ne legyen. (Helyeslés balfelöl.) Ez nem a kormány elleni bizalmatlanság; ez a bizalmatlanság kö­telessége minden törvényhozónak, a ki ki akarja kerülni azt, hogy a törvény homályos, kétér­telmű vagy kijátszható ne legyen. Midőn t. ba­rátaim azt a szót használták, hogy esetleg bizalmatlanság származhatik ezen indítvány be­nyújtásából, ezt érthették rajta; ez pedig köte­lességük. (Helyeslés balfelöl.) Előttem szóló t. képviselőtársam, az állam­titkár úr, azt mondja, hogy ha erre vonatkozó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom