Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-102

102. országos ülés 1897. május 24-én, hétfőn. 17! felolvasni, mert azt az clso alkalommal teljesen nem mindenki értette át. (Halljuk! Bálijuk!) Rakovszky István jegyző (olvassa). Elnök : Ez a szöveg volna tehát a módosítvány szerint a szakasz 1. és 2. számmal jelzett bekezdéseinek helyére teendő. Kérem azon képviselő urakat, a kik ezt a módosítást elfogadják: méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el a módosítást. Az 1. számmal jelzett bekezdéshez külön módosítvány nem tétetvén, azt elfogadottnak jelentem ki. A 2. számmal jelzett bekezdéshez gróf Batthyány Tivadar, Lukáts Gyula és Molnár János képviselő urak nyújtottak be módosítványokat. Kérem azon képviselő urakat, kik gróf Batthyány Tivadar képviselő úrnak azon módosítását, a mely szerint az »építész« és a »gazdász« szavak közé »hajóskapitány« teendő, elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház elfogadta a módosítást. Kérem most azokat, a kik Lukáts Gyula képviselő úr azon módosítvány át, a mely szerint e szó: »erdész« után tétessenek: »kereskedelmi tengerészkapitány és hadnagy«, elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) . Kisebbség. A ház többsége nem fogadja el. Végűi kérem azokat a képviselő urakat, a kik Molnár János képviselő úrnak azon módosítványát, a mely szerint a »lelkész« szó után beillesztendő ezen szó : »pap«, elfogadják, méltóztassanak felállani. A ház többsége mellőzi ezen módosítványt. A 2. számmal jelzett bekezdés tehát a bizottság szövegezése szerint változatlanul fogadtatott el. Következik az 5. §. Gr. Teleki Sándor (olvassa as 5. §-t). Győry Elek! Elnök: Bocsánatot kérek, Schreiber Frigyes képviselő urat. illeti az első szó, mert a szakasz mellett kivan szólani. Schreiber Frigyes: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az általános vita alkalmával. . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Schreiber Frigyes: Az általános vita alkalmával az 5. §. 1. pontja és ugyanannak 2. pontja egybevetése után nem egészen látom indokoltnak ... (Nagy zaj.) ... ez oly fontos, hogy a szakasz mintegy inkonveniencziát látszik tartalmazni ... (Zaj.) erre a tapasztalat volt befolyással, hogy erre nézve nyilatkozzam. A jelen idő egyik fői, ha nem is egyedüli jellege az, hogy végtelen élvezethajhászat és annak megfelelő nyereségvágy mutatkozik. A törvénynek kell, hogy nevelő ereje is legyen s azért maradjon ezen szakasz első pontja változatlanul. Engedje meg a t. ház, hogy ezt az alkalmat felhasználjam, hogy a módosítványomra tett egynéhány ellenvetésre most reflektáljak. Az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak vagyok kénytelen megjegyezni, hogy én a nyelv értésének s/.ükségét sohasem vettem kifogás alá és nem is nyilatkoztam az ellen, már azért sem, mert a bűnvádi perrendtartás 343. §-a már határozott törvény. A mennyiben Győry Elek, általam nagyon tisztelt képviselőtársam képtelenségnek mondotta azt, hogy az esküdttől ne lehessen az írni és olvasni tudást követelni, arra nézve az a válaszom, hogy az esküdt nem államhatósági közeg, nem rendes bíró, a kit az állam kinevez, és a kinek minősítését az állam megállapítja, hanem a rendes bírák mellé és mögé a vétkesség megállapítására kirendelt összes lakosság köréből vett laikus népelem. A mennyiben pedig az én módosítványom a nemzetiségi eszmével hozatott kapcsolatba, van szerencsém tisztelettel megjegyezni, hogy már szombati beszédemben kifejezést adtam annak, hogy az állameszme következményeit elfogadjuk, só't a nyelvbeli viszonyok leküzdésére készek vagyunk, és a mennyiben hozzám röpíttetett az a szó, hogy »tanuljanak magyarul«, válaszom az, hogy igen, tanulunk magyarul és az e részbeli haladás mutatkozik is, mihelyt az intézkedések a közigazgatási és törvénykezési szükségnek határain belül maradnak és nem öltik magukra az anyanyelv elnyomására és kiirtására való törekvést. Ezt akartam megjegyezni. Rakovszky István jegyző: Győry Elek! Győry Elek: T. Ház! Csak néhány rövid szóval akarok megemlékezni arról, a mit Schreiber Frigyes igen tisztelt képviselőtársam most mondott. 0 azt mondta, hogy szerinte azért nem nevezhető képtelenségnek az, a mit ő mondott, mert hiszen itt nem hivatalnokokról, nem olyan bírákról vau szó, a kik tiszti állásuknál fogva bíráskodnak és másodszor, hogy nem szabad az anyanyelvet elnyomni. Én azt mondtam és fentartom, hogy képtelenség volna nagyon hosszasan és komolyan foglalkozni ebben a házban annak bizonyításával, hogy arról, a ki embertársainak élete, vagyona, becsülete felett ítélkezni van hivatva és a döntő szót mondja ki, — mert a tényállásról van szó, — méltán föltételezhetünk előre is annyi ragaszkodást a magyar államhoz, hogy érdemesnek tartsa megtanulni ezen állam hivatalos nyelvén beszélni, írni és olvasni, annak manifesztálásáúl, hogy lelkes híve a magyar államnak, bármely nyelven beszél is otthon, asztalánál. Hiszen az esküdtek Ítélkezésében Magyarország birói hatalma gyakorol23*