Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-102

Igg 102. országos fllés 18&' bíróság alakítása — mindig a czélnak megfele­lően történt — s az esküdtbíróság függentlensége ellen alapos kifogások fel nem merülnek. Ez a kérdés lényege. Ismétlem, hogy folytonos fele­selésekkel, egymás szavainak félremagyarázgatá­sával a dolgot előbbre nem viszszük. Most áttérek az egyes módosítványokra. Schreiber Károly t. képviselő úré, mely részben megegyezik Sierbán Miklós t. képviselő ár indítványával, arra irányúi, hogy az esküdt­bírósági padokra oly esküdlek is juthassanak, kik a magyar nyelvet írni és olvasni nem tudják, sőt Sierbán Miklós szerint egyáltalában nem is birják. A törvényjavaslat rendelkezése az 1844. tör­vények egy szakaszán alapszik, mely meghatározza, hogy a bíróságok nyelve a magyar. Igaz, hogy e törvény akkor csak a felsőbb bíróságokról beszélt, mert akkor az elsőfokú bírák még mu­niczipális bírák voltak; de haunincz év óta fennálló állandó, csorbítatlan gyakorlat az, hosy a törvénykezés nyelve Magyarországban tisztán és kizárólag a magyar volt. E gyakorlat törvény­erejű, s midőn a neheztelt rendelkezést a ja­vaslatba felvettem, e törvényes állapotnak, a mai jognak tettem eleget. Ennélfogva én Schrei­ber Károly t. képviselő úr módosítványát el nem fogadhatom. (Általános helyeslés.) A mi Sághy Gyula képviselő úr stiláris módosítványát illeti, megvallom, nem vagyok nyelvész, de mivel több oldalról hallottam, hogy indítványa magyarul jobb, nincs kifogásom ellene és elfogadom Sághy Gyula t. képviselő úr mó­dosítványát. (Élénk éljenzés és derültség a szélső baloldalon. Elnök csenget.) A javaslat rendszere, a vagyoni czenzus felállítása mellett még az értelmi czenzusnak a megállapítása is, és abból indul ki, hogy min­den polgára az országnak, a ki oklevéllel bir, ezen oklevele alapján esküdtképességi jogosult­sággal birjon. Miután ezen rendszerrel gróf Batthyány Tivadar képviselő úr azon indítványa, hogy oklevéllel buó hajóskapitányok, még pedig különbség nélkül, akár tengeri, akár folyam­hajózási kapitányok, az értelmi czenzus rova­tában szintén fel soroltassanak, nem ellenkezik, az ellen észrevételem a javaslat rendszeréből ki­indulva egyáltalában nem lehet, ennélfogva gróf Batthyány Tivadar képviselő úr indítványát is elfogadom. (Helyeslés.) Eátérek most Molnár János képviselő úr indítványára. (Halljuk! Halljuk!) Az eredeti ja­vaslat e szakaszában a lelkészek felvéve nem voltak. Az igazságügyi bizottságban épen Győry Elek t. képviselő úr politikai párthíveinek egyike, Bartha Ödön képviselő úr indítványára vettük fel a 4. §-ba a lelkészeket. Ez a szó »lelkész« a büntetőtörvénykönyvben, a bűnvádi perrend­. május 24-én, hétfőn. tartásban, minden élő törvényünkben az összes lelkiekkel foglalkozó papokat is jelenti. Ha tehát ezt a szót »pap« a »lelkész« szó mellé odatennők, ez tulajdonképen eddigi összes tör­vényeink alkalmazását és értelmét zavarná meg; és eltérő lenue eddigi törvényhozásunktól. A mi­dőn a javaslatba e szó »lelkész« felvétetett, abból indultam ki, hogy ebben minden vallás­felekezetnek minden papja, minden lelkésze ben­foglaltatik és esküdtképességgel bir. Én osztozom azon aggályokban, a melyeket a t. képviselő urak felhoztak, hogy a római katholikus papok részéről merülhetnek fel esetek, a midőn a kötelességek egymással összeütköz­nek. A gyónás titka alatt vele közölt tények tudása; az a körülmény, hogy római katholikus pap halálbüntetésre nem szavazhat, mind elő­idézhetik azt a konfliktust az egyes esetekben, a melyekben a római katholikus papok esküdt­bírói kötelességeiket nem teljesíthetik. Majd ha rájövünk a 7. §. tárgyalására és indítványt méltóztatik tenni, fel fogjuk ott venni a lelké­szeket mint olyanokat, a kik minden ülésszak alól esetleg magukat mentesíthetik, úgy, hogy ha ott a lelkészeket a mentesítendők közé fel­veszszük, meglesz az a jog, hogy minden lelkész, a ki valamely ügyben résztyenni nem akar, ezt a jogát érvényesítheti és csak az fog az esküdtek padján ülni, a ki ezzel a jogával élni akar. Azt hiszem, t. ház, hogy ezzel a fel­merült aggályok teljesen el lesznek oszlatva, (Helyeslés.) Ennek következménye, természetesen, hogy Molnár János t. képviselő úr indítványát ezen szakasznál el nem fogadhatom. Itt nem arról van szó, hogy a miniszter értelmezi a törvényt, hanem van szó egy törvényes állapotról, a mely már megállapítja kétségbevonhatlanúl, hogy ki a lelkész, mi az a lelkész, a nélkül, hogy a judikaturában e tekintetben valami visszásság előfordulhatna. (Helyeslés.) Ezzel, azt hiszem, hogy a Mócsy Antal t. képviselő űr által beadott mó­dosítvány is elesik, mert annak a módosítvány­nak czélja nem volt egyéb, mint annak, a melyet Molnár János t. képviselő úr beadott. Ennél­fogva ki kell jelentenem, hogy a Mócsy Antal képviselő úr indítványát sem fogadom el, miután a kérdést azon módon, a mint előterjeszteni volt szerencsém, teljesen meg lehet oldani. (He­lyeslés.) Lukáts Gyula képviselő úr, eltérö'leg gróf Batthyány Tivadar képviselő úr indítványától, illetőleg azt kibővítve oda kívánja tétetni »ke­reskedelmi tengerészeti kapitányok és hadnagyok«. Erre vonatkozólag tovább nyilatkoznom talán nem szükséges, mert oklevele nemcsak a ten­gerész-, de a folyamkapitánynak is van és a képesítést az oklevél adja meg. MegkülÖnböz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom