Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-102

162 102. országos Ülés 189?. május 24-én, hétfőn. kérnem Konkoly-Thege Sándor igen tisztelt képviselőtársamtól is, de mély sajnálatomra, az úgynevezett édesvizi tengerészeket, a kik ilyen szakvizsgákat nem tesznek és mi előttünk, igazi tengerészek előtt meglehetős alacsonyan állanak, nem qualifikálhatom őket úgy, mint a valódi tengerészeket, miért is gróf Batthyány Tivadar módosítványát megtoldva, kérem a t. házat arra, hogy a magasabb intelligencziájűak közé, a kiket esküdtképeseknek nyilvánít, a 4. §-ban sorolja fel a tengerésztiszteket is és fogadja el a 4, §-hoz a következő módosítványomat: az »erdész« szó után tétessék »kereskedelmi tengerész-kapitányok és hadnagyok*. Ha ez el nem fogadtatnék, akkor gróf Batthyány Tivadar képviselőtársamnak módosítványát fogom tárno gatni. (Helyeslés bal felől.) A Győry Elek képviselőtársam által elmondottakhoz hozzájárulva, magam is igen kérem a t. házat, hogy Sághy Gyula t. képviselőtársam stiláris módosítását kegyeskedjék elfogadni, hogy ez a törvény, a mennyire lehet, magyarul legyen megírva, annál is inkább, mert épen ezen pontnál nagyon szükségesnek tartom, hogy világosan szóljon a törvény Fiumét illetőleg, mert még azt sem tudjuk, — és erre a t. miniszter úr adhatna felvilágosítást — vájjon Fiumét illetőleg, a hol az olasz nyelv ismerete mondatik ki kötelezővé, csak a magyar nyelv ismerete elégséges-e az esküdtképességhez. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Olasz nyelv is kell! Lukáts Gyula: Fiúménak e tekintetben sajátságos viszonyaira akarok rámutatni. Maga a miniszter úr panaszkodott, hogy a képviselőválasztók, különösen a községi választók száma milyen kicsiny Fiúméban és ezen a réven rendkivtíl kicsiny lesz az esküdtképesség száma is, pedig Fiumét illetőleg a mostani törvényjavaslat folytán más tekintetben egy furcsa helyzet fog előállani. Azt tudja az igen tisztelt ház, hogy Horvátországban egy külön sajtótörvény van, a mely még a czenzurát is ismeri és a melynél fogva Khuen-Héderváry bán a horvát túlzó lapokat i*igy tudja megrendszabályozni, ha ezt a czenzurát igen gyakran és igen szigorúan alkalmazza. Ha a mi esküdtszéki törvényjavaslatunk életbe fog lépni Fiúméban, előre tudva van, hogy be fog állni az az eset, hogy a horvát túlzó ellenzéki lapok kiadási székhelyüket átteszik Fiúméba, miáltal, ha mi itt az esküdtképességről épen az olasz nyelv teljes bírásának a legszigorúbb kigondolásával nem gondoskodunk, nagyon valószínű', hogy az ottani túlzóknak a sajtóperei napirenden lesznek, és tekintve azt, hogy Fiúméban a horvát elem tetemesen gyarapszik és e gyarapodás által az olasz nyelvet is meglehetősen elsajátítja, meglehetős komoly veszélyek állhatnak elő. De mindezeket az igen tisztelt miniszter úr megfontolta, fog erről intézkedni, ha tud, és erre nézve csak egyet akarok, hogy magyarul legyen a törvéuy megszerkesztve és azért fogadja el Sághy Gyula képviselő úr módosítását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Mócsy Antal! Mócsy Antal: T. ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy Sághy Gyula és Győry Elek képviselőtársaim stiláris módosításához hozzájárulok. A mi illeti Sierbán Miklós t. képviselőtársamnak ezt a szándékát, azt az extra kívánságát, hogy román vidékeken a tárgyalás nyelve román legyen, én nagyon különösnek tartom akkor, mikor az ország némely vidékein más nemzetiségek is laknak tömegesen, azok számára azonban ilyen kedvezményt nem sürget. Erre vonatkozólag csakis egyet vagyok bátor megjegyezni, hogy Romániában szintén tömegesen laknak magyarok, több százezer ember. Ha Románia is esetleg arra az álláspontra fog helyezkedni a magyarokkal szemben, a mely álláspontra Sierbán Miklós úr kívánsága szerint nekünk helyezkedni kellene, akkor állhat elő azzal a kívánsággal, hogy a példát kövessük. (Tetszés balfelöl.) Ezek után áttérek arra, a mi tulajdonképeni felszólalásom tárgyát képezi. Szombaton és ma is a 4. §. körűi kifejlődött vita azt a benyo mást gyakorolta reám, hogy a lelkészek, illetve a papok vagy általában ki fognak záratni az csküdtképesek sorából, a 6. §-ban besoroztatván azok közé, a kik kivétetnek az esküdtek lajstromából, vagy pedig benmaradn.ik a 4. §-ban mint esküdtképesek és esküdtszolgálatia kötelezettek, csupán a 7. §. alapján az egyházközségek lelkészei mentetvén fel az esküdtbírósági kötelesség alól, a mely esetben a papságnak igen-igen számos tagja tetemes bírság terhe alatt köteles lesz résztvenni az esküdtszéki tárgyalásokban, annak daczára, hogy Molnár János t. képviselőtársamnak szombaton elhangzott figyelmeztetése szerint, de ma Győry Elek t. képviselőtársam beszéde szerint is a papok egész serege, különösen azon papok, kik gyóntatással foglalkoznak, és általában a római katholikus és azután görög-katholikus és görögkeleti papok ezrei egyes esetekben oly helyzetbe jönnek, hogy az egyházi fegyelem súlyos megsértése nélkül esküdtszéki szolgálatot nem tehetnek. Épen azért ez oknál fogva méltányos, hogy ilyen esetekben felmentessenek az esküdtszéki szolgálat alól. T. képviselőház! Azt hiszem, hogy az iránt egyik oldalon sem foroghat fenn kétség, hogy kívánatos a lelkészeknek, a papoknak az esküdtszékekbe való bevonása.