Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-102

156 102. országos ülés 189Í. május 24-én, hétfnn. ha pedig nem kerül, akkor előbb a tisztviselőket választja ki, azután másokat. Már most, ha nekem olyanokból kell választanom, a kik közül egyik sem alkalmas esküdtnek, akkor az olyan dolog, mint mikor az egyszeri hagyatéknál az osztozkodás alkalmával azt mondotta az egyik örökös: ezt nekem szánta az apa, ezt is, marad ez, ebből választhattok. Ilyenformán marad az a választás, ha mind így vannak kiválogatva ; és nem tudom, micsoda vigasztalásul szolgál a kisorsolás az ülésszak előtt. Mert akárhogy sorsoljanak is, az egyik olyan rossz lesz, mint a másik. Azt is mondja a t. miniszter úr: »hiszen Győry Elek félrevezette a publikumot, mert azt mondotta, hogy novemberben történik a kisorsolás* Bocsánatot kérek, én azt nem mondottam, mert én megint jobban elolvastam a javaslatot, mint az igen tisztelt miniszter úr. Én azt mondottam, hogy ez az évi kontigensnek a kiválasztása történik novemberben és a reklamáeziók elintézése, mert az egy későbbi szakaszban fordul elő, hogy minden ülésszak előtt történik a kisorsolás. Itt megint nem én tévedek, hanem az igen tisztelt mi dszter úr. Itt megint felolvasom a 14. §-t (olvassa): »A királyi törvényszéknél november havában bizottság ül össze. Ennek elnöke a törvényszék elnöke stb. Ezek eszközlik m reklamáeziók elintézését ég a kiválasztást*. Itt megint ki vezette félre a publikumot? Azt hiszem, hogy nem én. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon ) Ily körülmények közt én nagyon messze a dologba nem akarok menni, csak azt akarom megjegyezni, hogy én Magyarország állapotát lefestettem olyannak, a milyennek láttam, s erre vonatkozólag egyetlenegy tétel sem czáfoltatott meg. Ha valaki azt mondja: »En azt hiszem, hogy másképen van«, akkor én csak a szentírást idézhetem azokról a boldogokról, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hanem lehetetlen, hogy én azután velük tartsak, mert ha ezek a dolgok így vannak s annak daczára, hogy nem mi vezetjük félre a publikumot, hanem ez arról a helyről történik és mégis úgy fogadtatik el a javaslat, a mint vau, akkor csakugyan áll ÍLZ. ti mivel beszédemet a múlt alkalommal befejeztem, hogy mi, ha ezek daczára is ragaszkodunk az eskiidszéki intézményhez, sőt részt veszünk a részletes tárgyalásban, hogy a mit lehet, még megmentsünk a közszabadság javára, ez csak azért van, mert lehetetlen feltételeznünk, hogy mindig ugyanazok a szempontok fognak uralkodók lenni, mindig ugyanaz a párt fog ott maradni és valahára a közszellem megjavulván, be ne következzék egy jobb jövő, mikor az ily nézetek nyilvánítóit a közvélemény el fogja söpörni, (Elénk helyeslés a széls'ó baloldalon.) Ezekkel eléggé kimutatva lévén, mennyire tévedt a miniszter úr, még csak egyre akarok az ő beszédjéből reflektálni, a mi szintén úgy lett feltüntetve, mintha mi holmi üres, alaptalan, kellő informáczió nélküli felszólalásokat tennénk erről az oldalról. A t. miniszter úr beáll magyarázónak. Mint méltóztattak látni, én jobban olvastam azt a javaslatot, mint ő, és mégis ő áll be magyarázónak és azt mondja: No hát, uraim, nézzük, hogy van most és hogy lesz ezen javaslat szerint a jövőben, vagy a mint ő mondja, hogy volt azelőtt és hogy vau most. Elmondja a t. miniszter úr, hogy most hogyan állíttatnak össze az esküdtek. Akadt-e közölünk valaki, ki azt jónak mondta? Hiszen nem azért csinálunk törvényt, hogy a nagyon rossznál még rosszabbat, vagy csak kisebb rosszat csináljunk, hanem azért, hogy jót csináljunk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Ezt a logikát, ezt az észjárást bele méltóztatnak vinni ebbe a törvényjavaslatba, mert egész eljárásuknak megfelel a t. miniszter úrnak gondolkodásmódja. Hányszor hivatkoznak arra, nincs-e jobb állapot, mint volt a Bach-korszakban ? Engedelmet kérek, valami sokkal jobb állapot csakugyan nincs. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy nagy különbség van, hogy nem zöldkaputos, hanem kék-kaputos rendőrök üldözik az embert; a második különbség az, hogy magyar nyelven adatnak ki az ukázok; a harmadik, hogy az 1848-iki törvények minden oszlopát önök k

;

kezdik, megingatják. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A m'ut naponként olvassuk, az egyesülési szabadságot is engedélyezési kérdéssé teszik. A törvény csak tudomásul vételt említ, az engedélyezés az törvénytelen s önök ezt a törvénytelenséget évek óta űzik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épúgy gyakorolják hatalmukat, mint a hogy e törvényjavaslatban akarják a törvényhatóságoknál gyakorolni. Igenis, összefügg ez a kettő, mert a kiválogatott esküdtszék előtt hiába fog elhangzani a legjogosabb panasz. Itt van az összefüggés, a miért én nagyon szomorú dolognak tartom azt a merevséget, melylyeí ragaszkodnak javaslataikhoz, hol világosan ki van mutatva, hogy nem mi, hanem a t. miniszter úr Yan tévedésben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minthogy a már elfogadottak alapján kénytelen vagyok foglalkozni e szakaszszal, áttérek már most a módosításokra. Ha ezekre vonatkozó észrevételeimben rövidebb leszek, mint kellene, illető képviselőtársaim ne vegyék úgy, mintha nem méltatnám javaslataikat kellő figyelemre; oka csak az, hogy én mind e módosításokkal elvileg ellenkező alapon állok. Rám nézve tehát egészen más szempont alá esik egy-