Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-102
102. országos ülés 1897. május 24-én, hétfőn. 155 nyakát viszik vásárra. Ezt a dolgot hoztam fel, és az ferde színben való feltüntetése a tényállásnak, mikor az mondatik, mintha a jelen kormány iránti ellenszenv mondatta volna ezt velem, pedig mondatta velem nem más, mint az, hogy minden reakczionárius, a szabadelvűség ellen: intézménynek ellenese vagyok. A köztisztviselőkre nézve megint mit értett az igen tisztelt miniszter úr? Azt értette, mintha mi azokban nem bíznánk egyéniségüknél, hivataluknál, állásaiknál fogva. Hát, t. ház, nem méltóztattak nagyon sokszor hallani ezen oldalról, hogy a köztisztviselőknek helyzetét jobbá kell tenni? Bizony, körűi kellene venni azokkal a garancziákkal, melyek biztosítják, hogy ne legyenek feltétlen függésben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bizony meg kellene már alkotni azt a pragmatikát és nem szabadna elzárkózni attól, a mitől épen önök elzárkóztak, mikor a törvényhatósági törvényt tárgyaltuk, és mikor csekélységem indítványozta azt, hogy a tisztviselő csak törvényes rendeletnek és parancsolatnak tartozzék engedelmeskedni. Itt a miniszteri székről azt mondták, hogy nem megyünk bele, és így elv az, hogy a tisztviselő törvénytelen rendelkezésnek is kénytelen engedelmeskedni. Ez nem a köztisztviselő iránti ellenszenv, hanem az intézmény ilyen berendezése ellen, a hol a köztisztviselőt fehér rabszolgává teszi a törvény. És micsoda helyzet áll elő ennélfogva, mikor esküdtképességről van szó. Erre utaltam én, tudniillik arra, hogy a legveszedelmesebb, a mi az ember lelkében történhetik, és épen becsületes, tisztességes embernél a legkeservesebb állapot a kötelességeknek összeütközése, a collisio officiorum, mikor tudja, hogy nekem kötelességem volna azon utasítást követni, de lelkiismeretem szerint viszont kötelességem volna az igazságot másképen kiszolgáltatni. Az a tisztességes köztisztviselő, az ki ki fogja szolgáltatni lelkiismerete szerint az igazságot, de nagyon jól fogja tudni, hogy az már bizonyos helyekre be van írva neki oly érdemül, mely nagyon érdetnetlenné teszi őt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Meglehet, hogy egyedül az igen tisztelt igazságügymiuiszter úr az, a ki ezt-'nem teszi. Madarász József: Dehogy nem! (Zaj a szélső baloldalon.) Győry Elek: Én nem tudok erre adatot, de arra igenis tudok, hogy minden minisztériumban és még a bíróságnál is, főleg kormánypárti emberek szoktak kineveztetni és azok mennek előre rohamosan. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt tudom és nem mondom, hogy csak azért, hanem meglehet azért, mert miután az igen tisztelt miniszter úr olyan nagyon virágzónak, szépnek tartja Magyarország sorsát, azt tartja, hogy csakis a kormánypárti emberben vau meg a képesség, hogy jó bíró és jó tisztviselő legyen. No hát, méltóztatnak látni, hogy a t. miniszter úr állította oda úgy a helyzetet, a mint nincs, és nem én mondtam olyanokat, a mikkel a közönséget félrevezetni lehetne, hanem — talán akaratlanul, megengedem — az igen tisztelt miniszter úr. (Úgy var.! a szélső baloldalon ) Azután azt mondja a miniszter úr, hogy »mit is félnek olyan n igyon ettől^ a dologtól, hogy a köztisztviselők ott lesznek. Épen megfordítva áll a dolog, mint azt Győry Élek képviselő mondja; hiszen — azt mondja — hol kerííl azokra rá a sor?« Ott kerííl rájuk a sor, — mondja — a hol nincs elég esküdtképes anyag. Másodszor, ha a politikai jelentőségét veszszük a dolognak, hiszen épen azokon a helyeken, a hol az életbeléptetési törvényjavaslat azt czélozza, hogy a politikai természetű ügyek, nevezetesen a sajtóügyek, mit látunk? Hisz azok a királyi táblák székhelyei. Ha királyi táblák székhelyein nézzük az esküdtképeseknek a lajstromát s ahhoz viszonyítjuk a tisztviselőknek a létszámát, olyan elenyésző csekély arány jön ki, hogy csakugyan fölösleges és hasztalan rémítgetése a publikumnak az, a mit Győry Elek képviselő felhoz. Ez már csak azután úgy van, hogy: ignotos fallit, notis est d^risui. Mert másról van szó, tudniillik a válogatásról. Arról van szó, hogy épen azokat a köztisztviselőket választják. Az mondatik abban a törvéuyjavaslatban, hogy 120-at vagy 140-et, a mennyi a következő évre szükséges lesz, az alaplajstromból kiválaszszauak. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem azt mondja a javaslat, hogy a mennyire szükség lesz, hannem mindenkit ki kell választani, a ki ellen kifogás nincs. Győry Elek: Engedelmet kérek, majd felolvasom a megtelelő szakaszt és akkor talán az igen tisztelt igazságügyminiszter urat is meggyőzöm, hogy benne van a javaslatban. A 14. §. elmondja, hogy megcsinálják az alaplajstromot, azután ez a bizottság, a melyik összejön a törvényszéknél, az észrevételeket, reklamácziókat és a többit elintézi. A 15. §. azután azt mondja: »A bizottság a felszólalások elintézése után az alaplajstromokból kiválogatja az esküdtbírósághoz a következő évre szükséges esküdleket és helyettes esküdteket. Ezek számát mindenik esküdtbíróság kerületére nézve az igazságügyminiszter állapítja meg.« Tehát megállapítja, t. ház, hogy ha a következő évben például 120 vagy 140 esküdtre lesz szükség, ezeket az alaplajstromból kiválogatja a bizottság és azután az a bizottság tetszése szerint kiválogathat csupa tisztviselőt, ha kerííl, 20*