Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-102

154 102. országos ölés 1897. május 24-én, hétfőn. Kérem ennek folytán, méltóztassék nevezett két képviselő urat a házszabályokban a kérvé­nyek beadására fentartott 30 nap fentartása mellett igasolt képviselőknek kinyilvánítani, Elnök: Ezen jelentéshez képest Bauer Antal Veszprémmegye ugodi választókerületében és Lehoczky Antal Trenesénmegye szucsányi választókerületében megválasztott képviselőket a szabályszerű 30 nap fentartásával igazolt kép­viselőknek jelentem ki. Az illető képviselőknek osztályba való besorolására nézve jelenthetem a t. háznak, hogy az osztályok létszáma szerint a IV. és V. osz­tályba lesznek besorolandók; arra nézve, hogy melyik a IV-ikbe és melyik az V-ikbe, a sors fog dönteni. (Kihúzza a nevei.) Tehát Bauer Antal képviselő úr a IV. osztályba soroltatik és ennek megfelelőleg Lehoczky Antal képviselő úr az V. osztályba. Gr. Teleki Sándor jegyző: Münnich Aurél, az V. bíráló bizottság elnöke. Münnich Aurél előadó: T. ház! Miután báró Pongrácz Anzelm, ki az ugodi választó­kerületben múlt év október 9-én megejtett ország­gyűlési képviselőválasztás alkalmával képviselő­nek választatott, mandátumáról lemondott, mielőtt még az V. bíráló bizottság által elrendelt vizs­gálat befejeztetett volna: ennek folytán az V. bíráló bizottság további eljárása ezen ügyben tárgytalanná lett. Van szerencsém ennek folytán az ez ügyre vonatkozó adatokat azzal tiszteletteljesen bemu­tatni, hogy a kérvényez sk a költségeket kíván­tak megállapittatni s ezen kérdésben a bíráló bizottság olykép határozott, hogy a költségek a házszabályok 103. § a értelmében kölcsönösen megszüntettettek, ellenben a kéi vényezők költségei megbízójuk ellenében megállapítottak. Kérem a t. házat, méltóztassék ezt tudomásul venni. Elnök: A bíráló bizottság jelentése tudo­másul vetetik. Következik a napirend értelmében az esküdt­bíróságokról szóló törvényjavaslat (írom. 137, 166) tárgyalásának folytatása és pedig a 4. §. Ki van felírva? Lázár Árpád jegyző: Győry Elek! Győry Elek: T. ház! Itt a 4. §-nál ne­kem is van módosítványom. Mielőtt azonban erre áttérnék, kötelességemnek tartom némelye­ket arra vonatkozólag, miket a t. igazságügyi miniszter úr az általános vitában részemről mon­dottakra felhozott, megjegyezni, még pedig any­nyival inkább, (Halljuk! Halljuk!) mert nekem tulajdonképen a házszabályok értelmében lett volna jogom azonnal is felszólalni szavaim félre­értésének ezíméii; azonban szem elctt tartottam azt, hogy a parlamenti gyakorlat szerint leg­közelebbi felszólalásom alkalmával módon lehet megtenni észrevételeimet, tehát akkor nem akar­tam a t. ház figyelmét arra igénybe venni. Most azonban, épen azért, mert az igazság­ügyi miniszter úr számos tételét az általam el­mondottaknak úgy tüntette fel, sőt kiemelte, mintha ez a közönségnek valami félrevezetése vagy valami alaptalan rémítgetése volna és mintha nem lettem volna előadásomnál figyelem­mel arra, a mik a törvényjavaslatban vannak, hanem valami nem létező alapokon indultam volna, ezeknél fogva kötelességem a t. ház irá­nyában ráutalni arra, hogy mindezekben a hely­zetekben épen maga a t. miniszter lír van. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert a t. miniszter úr legelőször iü azt mondja: azért mondanak bennünket oly nagy reakezionáriusoknak, mert nem hagytuk ki a köztisztviselőket az esküdtképes tagok közül, a kik tudniillik az alaplajstromba felveendők. Igaz, hogy egyik elemekép annak, hogy minő szabad­elvű alakban jelenik meg ez a törvényjavaslat, rámutattam erre is és rámutattam azért is, mert talán nem fogja senki azt mondani, hogy rendkívüli mértékét űzik a szabadéivűséguek ott, a hol mint Ausztriában és a német biroda­lomban, a mint utaltam rá, épen a köztiszt­viselők ki vannak hagyva. Ha tehát mi azokat beieveszszük, semmi esetre sem lehet azt mondani, hogy ime, mi, a kik szabadelvűeknek nevezzük magunkat, — már pedig a többség annak nevezi magát — ismét egy szabadelvű intézménynyeí gazdagítjuk az országot. (Ügy van! a szélső bal­oldalon.) Azután nem épen ezen feküdt a fősúly, hanem azon, hogy teljesen a gusztus szerinti kiválogatás elve van abba belevive és épen azért háttérként mutattam arra, hogy sokszor talán nem is maguk az illető t. miniszter urak az okai, hanem azon szerencsétlen helyzetnél fogva, a melybe Magyarország jutott, hogy 30 év óta mindig ugyanaz a párt vau uralmon, sok helyen a szolgalelkűség annyira belevette magát, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hogy azt hiszik, hogy nagy érdemeket szereznek, mikor talán nem is kívánják tőlük, hogy mindenüvé a párturalmat belevigyék. Est mutattam én fel háttérül, és nagy félreértés azt gondolni, hogy én csak egy bizonyos, mostan létező kormányra gondoltam volna. Mert ha mi törvényt csinálunk, nekünk azt kell néznünk, hogy egy rosszakaratú kormány képes-e azt úgy használni fel, hogy ismét, mint talán most is megtörténhetik, a nem­zet kárára, veszedelmére használja fel. Erre pedig igenis alkalmat ad az ilyen kiválogatás, mert ha ma kiválogatják azon szempontból, a mit önök tartanak jónak, akkor majd kiválo­gatják olyan szempontból, a mikor az Önök

Next

/
Oldalképek
Tartalom