Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-101

136 101. országos ülés 1897. május 22-én, szombaton. sorol több pontot, — ösak a leglényegesebbek egyikét — a melyre pedig oly államokban, a honnan nagyon gyakran szoktak kölcsönözni a miniszter urak, gondolnak, fel nem találjuk e javaslatban. Ott van Németország, a tanároknak kivételével az összes államhivatalnokokat kizárja abból, hogy esküdtek lehessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Nagyon természetes, mert a politikai függetlenség, önállóság az ítélkezésben a mi garancziát nyújthat arra, hogy az esküdt­szék jól működhessék, az államhivatalnokok leg­többjénél nem lehet meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ott van a szomszéd Ausztria, a melyre pedig az igen tisztelt kormány szintén na­gyon sóvár szemmel szokott tekinteni: Ausztriá­ban az államhivatalnokok hasonlókép ki vannak véve. Nálunk nincsenek kizárva, sőt ellenkező­leg, a mint később ki fogom mutatni, épen leg­nagyobb részben állami hivatalnokokból állíttatik össze az esküdtszék és így azután, ha valami ellenük mondatik az általuk sokszor oly átkos­nak tartott sajtóban, akkor előre biztosítva lehe­tünk arról, hogy azok az államhivatalnokok el fogják az illetőket ítélni. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Itt van kérem a negyedik fő vonás, a mire építve van a javaslat. Az mondatik, hogy meg­állapítja ezt meg ezt a qaalifikácziót az esküdt­képességgel birokra. Hangsúlyozom, e szót: »képesség«; a törvény kimondja, hogy ké­pes ez meg az azt a funkcziót teljesíteni, mert ha nem képes, nem bir képességgel. Tehát esküdtbírói képességgel bir az, a ki a 4. §-bau felsorolt kellékekkel rendelkezik. Most követ­kezik a másik szakasz. Ott, a hol az évi lajstrom összeállításáról van szó, egyszerűen kimondja, hogy az holt betíí, az csak nyers anyagot te­remt, affélét, mint a katonai anyag, az adófizető anyag. Ez utóvégre semmibe sem vétetik, tehát jön a másik qűalifikáczió: a kiválasztó bizottság egyéni tetszése. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Itt csak az lesz az irányadó: ki tetszik, ki nem, sőt annyira mellőzve van annak meg­határozása, hogyan válaszszon a bizottság, hogy itt a legnagyobb diszkrécziót akarják rábízni. Mert azt hinné talán az ember, hogy ha már válogatásról van szó, az publicze, nyilvános ülésben történik, hogy mindenki meggyőződ­hessék, hogy kik azok, a kiket úgyszólván ki* selejteznek, hogy azok nem annyira megvetendő emberek, hanem más okok miatt mellőztetnek. Hát erről itt szó sincs. Ez nem történik nyil­vánossággal, sőt kimondja a törvényjavaslat, hogy ez pedig nem ugyan a tizek tanácsa, hanem azért ez a négyes tanács zárt ülésben és tet­szése szerint szedik ki egymásután, hogy kiket tart alkalmasoknak és szedik ki akkor, a mikor már előre tudható, hogy a következő ülésszakra kiknek az ügyei és miféle ügyek kerülnek es­küdtszéki tárgyalásra, Tehát kiszedik akkor, mikor egyszerűen kiválogathatják tetszés szerint a bírákat, hogy kik vétessenek fel, és kik ítél­jenek. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Győry Elek: ... És kiválogatja a bizott­ság saját gusztusa szerint akkor, a mikor nem kell neki többé úgy tennie, mint eddig történt, hogy néha lét évig vártak a határidő kitűzé­sére, míg azt látták, hogy egészen alkalmas lesz a helyzet az elítélésre; hanem kiszedik mindig a szerint, hogy az ő politikai párthatalmuk tet­szésük szerint érvényesülhessen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Ezek azok a fővonások, a melyen ez az egész építve van. Ezt az épületet, ezt a szervezetet az igazságügyi bizottság azzal mu­tatja be nekünk, hogy: ime uraim, nagy dolgot, szabadelvű vívmányt helyezünk a ház asztalára, ime uraim, itt a politikai szabadság egy lénye­ges biztosítékáról van szó. Ha az igazságügyi bizottságnak az volt a nézete, — mert a több­ségnek legalább ez volt, — akkor nagyon cso­dálkozom, . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Felkiál­tások a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk !) Győry Elek:... hogy az ilyen alapokra fek­tetett szervezetet ajánlja a t.háznak,mertez minden, c^ak nem szabadelvű, és minden csak nem a po­litikai szabadságnak egyik biztosítéka. Igen, t. ház, mi, a kik e háznak ezen oldalán ülünk és a politikai szabadságnak igaz barátai vagyunk, a szabadelvüséget pedig nem csupán czégérnek akasztjuk ki, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a mely megett efféle javaslatok rejlenek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mindenkor barátai voltunk az esküdtszéki intézménynek és barátai voltunk épen azért, mert mi abban, ha jól van szervezve, esakugyan a politikai szabadságnak egyik lényeges biztosítékát látjuk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Másodszor látjuk azt is, a mit hangsúlyoz az igazságügyi bizottság jelentésének indokolása is, hogy épen az esküdt­bírósági intézmény legalkalmasabb arra, hogy a jus strictumba belevigye a méltányosságot, hogy a büntetotörvénykönyvet és a nemzetnek jogérzetét kapcsolatba hozza. De volt még egy ok, legalább rám nézve, a miért az esküdtszéki intézménynek, mint valódi népbíróságnak őszinte híve vagyok, s ez az, hogy én azt tartom, hogy az esküdtszéki intézménynek szerepe a bírói hatalom gyakorlatánál bizonyos tekintetben ugyanaz, a mi a népképviseleté a törvényhozás gyakorlásánál, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert mindenki a bíráskodásban részt nem vehet annyi meg annyi milliókból álló országban, épúgy, a hogy mindenki el nem jöhet ide tanácskozni, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom