Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-100

100. országos ülés 1897. az esküdtszéknek ítéletét nem fogja befolyásolni, annak a többi esküdtnek józan véleményét azoknak az ítélete, azoknak a szava egyáltalában nem fogja elnyomni. Az esküdtbíróságok behozatalának el nem engedhető tényezőéül és feltételéül kívánom tehát tekinteni azt, hogy az esküdtszékek nem kijelölés, nem — akár az önkormányzat, akár a bírói személyek részéről való — kiválasztás által szedessenek össze, nehogy ezáltal az igazságszolgáltatás érdekeivel és szempontjával ellenkező tendencziák vitessenek be a bíróságba, hanem kizárólag a véletlen által jelöltessenek ki azok az egyéniségek, a kik az ő polgártársaik felett Ítélkezni jogosítva és hivatva lesznek. Ezenkívül, t. ház, én még egy, habár mellékesebb, de mégis lényeges szempontot emelek ki, a melyet, szerintem, az esküdtbíróságok behozatalánál irányadónak kellene tekinteni, tudniillik azt, hogy a midőn meg van állapítva az ülésszak és az esküdtek arra ki vannak sorsolva, akkor az igazságszolgáltatás közegeinek, tehát különösen a t. királyi ügyész úrnak ne legyen jogában és módjában az ülésszakra olyan tárgyakat bevinni, a melyek előtte talán azon ülésszak esküdtszéke után ítélve nagyon kedvezőnek tűnnek fel. Ne legyen tehát neki választási módja, hogy az esküdtek mely sorozatában tárgyalhasson egy bizonyos ügyet, a mire, sajnos, a múltban példa volt, a hol azon esküdtszékek és azon negyedévi lajstromok, a melyek kedvezők voltak, különösen forsziroztattak a királyi ügyész urak által bizonyos ügyek eldöntésére és napoknak késedelmét el nem fogadták az okból, nehogy egy más esküdtszék és egy más bíróság elé kerüljön azon ügyek tárgyalása. Ennek következtében én, hogy a teljes pártatlanság és függetlenség ebben az irányban is megőriztessék, feltétlenül kirnondandónak kívánom azt, hogy az illető ülésszaknak tárgyai előzetesen kitűzessenek és midőn meg vannak állapítva, akkor állapíttassák meg azon ülésszak esküdtszéke; akkor döntessék el sorshúzás útján, kik fognak azon tárgyak felett mint bírák ítélkezni és dönteni. Ezen megoldásban egyszerre véget vethet az igazságügyi kormány közegei részéről minden ilyen számításnak, a mely az esküdtszékek kedvező vagy kedvezőtlen alakulása szerint akarja bizonyos nagyfontosságú vagy politikai irányzatú pereknek elintézését keresztülvinni. Ezekben voltam bátor, t. ház, minden színezés nélkül és minden keresettség nélkül egyszerűen a javaslattal szemben aggodalmaimat előadni. Én, megvallom, azokat oly fontosságúnknak tekintem, részint azon okokból, a melyeket már t. barátaim is im előttem elmondottak, részint a miket én elmondani bátor voltam, hogy ezen elveknek elfogadása nélkül én a lehető 127 legnagyobb szerencsétlenségnek tartom az esküdtszéknek behozatalát, (Erdély Sándor igazságügyminiszter tagadólag int.) . . . úgy, hogy azzal szemben mi a védekezésnek és a törvényben megengedett vódelmezési eszközöknek minden módozatait kell hogy felhasználjuk. Ha önök, t. képviselő urak a túloldalon, meg nem győződtek arról, hogy az önkormányzat kiválasztottjai által összeállított esküdtszék csak a pártr uralmon alapuló esküdtszék fog lenni; ha mindenütt önök felkeltik a harczot évről-évre, hogy a városokban és vármegyékben megindíttassék a küzdelem, hogy kinek a kezében legyen a bírói hatalom és hogy ezzel ismét a pártszerzésnek egy írj, meg nem engedett eszközét nyújtják a párturalomnak: (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor, t. ház, én nem hiszem, hogy legyen bármely indok, a mely önöket ebből a téves irányból és e helytelen felfogásoktól eltéríteni képes lenne. En tehát e Szempontból indulok ki, t. ház, hogy nekünk elsősorban tisztában kell lennünk arra nézve, hogy az es küdtszék milyen alapokra lesz lefektetve. Én, mielőtt ezen ügynek és ezen javaslatnak bővebb tárgyalásába bebocsátkoznám, óhajta iám, hogy a ház döntsön ezen két kérdés felett, döntsön a felett, hogy akarja-e a szelekczió vagy sorshúzás útjáu az esküdtszéket kijelöltetni és akarja-e azt, hogy az esküdtszékek függetlenül, már midőn az ülésszak tárgyai meg vannak állapítva, alakíttassanak meg, — mert ha ebben az irányban a képviselőház ellenkező álláspontot foglal el, —• akkor nekünk, szerény véleményem szerint, ezen javaslat ellen a harczot a legnagyobb erővel és a rendelkezésünkre álló eszközökkel fel kell vennünk. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Ennek következtében ez volna határozati javaslatom. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Mondj a ki a képviselőház, hogy az esküdtbíróságokról szóló törvényjavaslatot az igazságügyi bizottsághoz utasítja vissza, a következő elvek alapján leendő átdolgozás czéljából: 1. az esküdtképes polgárok közül a szolgálatot teljesítő esküdtek nyilvános sorshúzás útján jelölendők ki; 2. minden ülésszakra a bírákúl szereplő esküdtek csak akkor sorsolandók ki, a mikor az ülésszak tárgyai már kittízettek.« (Élénk helyeslés a baloldalon.) Lázár Árpád jegyző : Okolicsányi László í Okolicsányi László: T. ház! A bűnvádi perrendtartásról szóló törvény megalkotása után nem képezheti többé vita tárgyát az a kérdés, hogy az esküdtszéki intézmény Magyarországon megalkottassék-e vagy nem. Felesleges is volna ezt a kérdést vitatni, hiszen a közvéleménynek, különösen a jogászköröknek túlnyomó része már rég óhajtotta az esküdtbíróságok életbeléptetését.