Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-100

128 100, országos ülés 1897. Óhajtotta azt az egész magyar közvélemény, úgy, hogy azt lehet mondani, hogy alig található ma már számottevő tényező, mely annak ellenzője volna. A mi bűnvádi eljárásunknak története a régebbi időkről az újkor követelményeihez lassú, fokozatos fejlődést mutat. A t. igazságügyi miniszter úr tegnapi beszédében mutatott rá arra, hogy az inquizitorius eljárásról a vädelv érvényesüléséhez a vádló és védő jogkörének egyenlővé tételéhez, a védői jogkörnek mindinkább való kiépítéséhez milyen fokozatos fejlődés útján jutottunk el. Ez a fejlődés a modern kor követelményeinek megfelőleg ma még nincsen, még az esküdtszék behozatalával sem lesz befejezve. Mert mindig létezik nálunk egy intézmény, mely az állam polgárainak nagy részét, mindazokat, a kik katonai szolgálatban vannak, egy oly bűnvádi eljárás és oly büntetőtörvény hatálya alatt tartja, mely sem a modern kornak, sem a szibadelvűségre alapított társadalomnak, a szabadelvííség elveinek meg nem felel. (Úgy van! a baloldalon.) Az esküdtszék kétségkívül a szabadelvűségnek egyik rendkívül jelentékeny intézménye, azt lehet mondani, hogy az önkormányzati elvnek bevitele a judikaturába. Alapelve az, hogy maguk a társadalomnak tagjai ítélnek azok felett, a kik a társadalomnak jogrendjét megsértették, maguk a társadalom tagjai az ő jogérzetük és lelkiismeretük szerint állapítják meg, hogy bűnös-e valaki, vétkezett-e valaki a társadalom jogrendje ellen. Magában véve ezen alapelve az esküdtszéknek megszabja azt az irányt is, melyet követni kell az esküdtszékek felállításánál és nézetem szerint is igen helyesen jelölte ki a t. igazságügyminiszter úr tegnapi beszédjében azon elveket, a melyeknek itt érvényesűlniök kell. Azt mondja a t. miniszter úr: »Kül8Ő]eg komolynak, megbízhatónak, belsőleg olyannak kell lenni az esküdtszéknek, hogy az objektivitás hiányának még látszata se férjen hozzá.« Tökéletesen helyes ez a theoriája, elfogadom és aláírom minden szavát; de az kérdezem, hogy ezzel a theoriával összhangzásban van-e a törvényjavaslat? A megbízhatóság kérdése képezi a máihárom napja tartó folytonos vitát ebben a házban, mert a mikor mindenféle kautélákkal akarjuk körülvenni ezt az esküdtbíróságot, mikor a szelekcziót akarjuk alkalmazni, mikor a felett vitatkozunk, hogy a szelekcziót kigyakorolja, mi módon, kisebb-nagyobb bizottság e, a bíróság vagy az önkormányzati bizottság: mindig a megbízhatóságra vonatkozó körülményeket érintjük. Ezek által a megbízhatóságot akarjuk annak az intézménynek megadni, és mikor ezek felett előre is aggodalmakat táplálunk, a mi intézményeink iránt való bizalmatlanságnak adunk kifejezést. äjus 20-án, csütBrtökSn. A miniszter úrnak és azoknak, kik e javaslatot támogatják, az az aggodalmuk van, hogy ha alacsony ezenzus mellett és szelekczió néikűl állítjuk össze az esküdtbíróságokat: akkor talán oly bíróságok alakulhatnak, melyek az intézmény tekintélyének és komolyságának nem volnának előnyére. Viszont mi, a kik a szelekcziót tartjuk nagyobb veszélynek, a kik a sorsolásra akarjuk bízni az esküdtszékek összeállítását, a bírói közegek iránt épúgy, mint a közigazgatási testületek az önkormányzati hatóság küldöttsége iránt való bizalmatlanságot fejezzük ki. Én, t. képviselőház, megvallom egész őszintén, hogy talán mindkét részről az aggodalomnak bizonyos alapja van, mert az intézmények garancziájába vetett minden hit és bizalom erősen meg van nálunk rendítve. Kétségtelen, hogy mindenütt a világon a legnagyobb garancziát látnók abban, hogy egy ilyen szelekcziót eszközlő bizottság az autonóm testület küldöttségének tagjaiból vagy bíróságából alakúi és így azt mondhatnók, hogy független emberek vesznek részt ebben a bizottságban, a mely az esküdteket kiválogatja, tehát ide hogyan férkőzhetik az aggodalom. Emlékeztetem a t. képviselőházat arra, hogy mikor a választási törvényt megalkották, akkor is azzal argumentáltak, hogy a választási elnököt az önkormányzati testület küldöttsége vagy bizottsága, a központi választmány küldi ki; tehát a legnagyobb garanczia megvan arra nézve, hogy a választási elnök minden irányban független, minden irányban pártatlan, minden irányban hozzáférhetlen ember lesz. A tapasztalás azonban megmutatta, hogy egészen ellenkező eredményekkel találkoztunk és hogy az Önkormányzati testületnek függetlensége sehol nem érvényesülhet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor tehát mi a felett vitatkozunk, t. képviselőház, milyen kautélákkal vegyük körűi az esküdtszéki bíróságot, hogy miképen biztosítsuk annak függetlenségét és megbízhatóságát: olyan nehézségekkel állunk szembeo, a melyek a mi viszonyainkban rejlenek, a melyek közé jelenleg az esküdtszék intézményét beilleszteni nagyon nehéz. (Helyeslés balfelöl.) Régi bűnöknek a következményei boszúlják meg magukat. (Halljuk ! Halljuk !) Az esküdtszék szabadelvű intézmény; a szabadelvű intézményeknek pedig az a természetük, hogy csakis oly társadalomban működhetnek jól és megbízhatóan, a melyben a polgárok erős jogérzete, a törvénynek feltétlen tisztelete uralkodnak; a melyben tiszta erkölcsök és önfeláldozó hazafiság vezeti a polgárok nagy többségét. Nálunk évtizedeken át mindezen irányban óriási bűnöket követett el az a párt, a mely