Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-100

126 100. országos Ölés 1897. május 20-áii. csütörtökön. egyszerűbb esküdt szerepét sem lehet kiválasztás nélkül bárkire bízni és részben nemzetiségi szempontok, részben az értelmetlenség vagy az erkölcsileg kevésbbé qualifikált elem ellen kell biztosítékokat keresni. A nemzetiségi szempontot illetőleg a törvényjavaslat intézkedései teljes garaneziát nyújtanak, midőn a magyarul írni és olvasni tudást előírják, tehát a magyarul beszélés nem elég, a magyar műveltség bizonyos magasabb foka kívántatik. Ez már oly elválasztó vonal, mely az állameszmének e téren garancziáúl szolgálni képes. A másik, a melyre nézve a felmerült támadásokat nem helyeselhetem, némely törvényszéknek más esküdtszéki kerületbe való áthelyezése természetesen csak az illető királyi tábla területén belül, a mi az állameszme tekintetébői mindenesetre kellő garaneziát nyújt, ha &£ valahol veszélyeztetve volna. A műveletlenebb elemnek kiküszöbölésére vonatkozó szempontot azonban helyesnek nem ismerhetem el, mert az nem állapítja meg sem a függetlenséget, sem az élő lelkiismeret tisztaságát, épúgy mint a vagyoni képesítés. Mennél mélyebb nyúlunk be az esküdtképes tömegbe, annál inkább megkapjuk azt a romlatlan ítélőképességet, azt a lelkileg és politikailag is teljesen független tényezőt, mely mindenkivel szemben csak az élő lelkiismeret szavára, nem pedig a hatalom külső kényszerszavára hallgat. E szempontból tehát semmiféle korlátokat emelni nem kellene. De ha már kiválasztásról lehetne szó, két irányban én is sikeresebbnek találnám azt, habár a kiválasztásnak barátja nem vagyok, mint arra kissé még ki fogok térni. Az egyik az, a mit már Polónyi Géza t. barátom kimutatott, hogy tudniillik inkább rábízom a kiválasztást a bírói szakközegekre, mint az önkormányzatból kiküldök pártemberekre, a kik egyszerűen odaviszik zsebükben a pártlisztát, holott a bírósági közegeket teljesen hozzáférhetetlen, független, tehát megbízható közegeknek tekintem. Azonbau, hogy még sem bíznám meg, még sem ruháznám fel a bírósági közegeket a kiválasztás jogával, annak oka az, hogy nem akarnám kitenni épen a bíróságot annak a kísértésnek, annak a csábításnak, hogy azon bírói közegeket, mondjuk a törvényszék elnökét, akár az igazságszolgáltatási kormányzat, akár a politikai hatóságok instigálják és egy helytelen, a jogszolgáltatás körétől eltérő iránybaa befolyásolják. Ha mi az ő kezükbe adjuk az esküdtek kiválasztásának jogát, akkor megkísérli a főispán, vagy megkísérli az ügyész a maga befolyását gyakorolni és a bíróságot nem fogjuk azon gyanú a^l mentesíthetni, hogy e nagy jogát nem az igazságszolgáltatás kizárólagos érdekében, de esetleg felsőbb kényszernek, felsőbb parancsnak befolyása alapján gyakorolja. Valamivel jobbnak találnám, ha nem ugyan a közigazgatási tisztviselőkre, de magára a törvényhatóságra bíznék a kiválasztás jogát akként, hogy a nagy nyilvánosságban, hogy annak bizonyos törvényesen körülírt módozataiban keresnők meg valamilyen garaneziáját, hogy kimondanék, hogy az esküdtképesek lajstromát összeállítják a törvényhatósági tisztviselők és abból a jövő évi esküdtek lajstromát a törvényhatósági bizottság elé terjesztik, azt kinyomatják, pártatlanul kell hogy ezekből kivétessenek az illető jövő esküdtek és maga a törvényhatósági bizottság a kellő ellenőrzés nyilvános tárgyalás mellett állapítja meg a jegyzéket; ebben még valamivel több garanczia van, mint ha zárt ajtók mellett egy szűkebb körű kiküldöttség, vagy pedig az igazságszolgáltatás közegei állapítanák meg. De a legnagyobb gonddal keressük bár a szelekczió módozatait, a legkörültekintőbb aprólékossággal iparkodjunk kiterjeszkedni minden részletre, én nekem az a meggyőződésem, hogy soha semmi körülmények között sem sikerűi egy minden irányban megnyugtató, egy minden tekintetben kielégítő megoldást találni. Nem marad tehát más hátra, t. ház, mint az egyedül helyes útra térnünk, tudniillik a kiválasztást kizárólag a sorsra bíznunk. (Űgy van! a szélső baloldalon.) Az esküdtképes egyéneknek megrostálását vehetjük komolyabb mérleg alá; lehet azt mondani, hogy a huszonhat éves életkor nagyon is alant van, és venni a harmincz évi, vagy esetleg a harmincz évesnél magasabb kort. Lehet, t. képviselőház, bár ebben nem osztozom, a czenzos intézményét is kapcsolatba hozni ezzel, szóval az esküdtképességet lehet bizonyos mértékben megszorítás alá vonni, ha a sorshúzást fogadjuk el; de a mint egyszer az esküdtképesek lajstroma meg van állapítva, abból más úton, mint a véletlen által a bíróságnak tagjait kijelölni nem szabad, mert különben a bíróságnak a függetlenségét veszélyeztetjük. (Űgy van! a szélső baloldalon,) Tegyük fel, hogy így az összeállítandó esküdtlajstromba egy vagy két nem arra való ember jut be, hogy az szoczialista izgató, hogy az nem elég műveltségű ember, hogy annak más tekintetben is erkölcsi kifogás alá eshetik az egyénisége, mondjuk, ebből a harmincz emberből legyen ilyen kettő vagy három, azok közül tizet visszavethet az ügyész, tizet a vádlott, és így a kiválasztás már magában a visszavetési jogban meg van adva; az igazságügyi kormány közegei ennek következtében az ő szerintük oda nem illő elemet ebből az esküdtszékből egyszerűen eltávolíthatják. De maradjon ott benn egy, vagy kettő, az annak