Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-100

100. országos ölés 1897. május 20-án, csütörtökön. 123 így a közokirathamisító előnyösebb helyzetbe juthat, mint például az, ki egyszer életében csalást, vagy élelmiszerlopást követett el. Lehet ez kodifikáezíó ? Hiszen ezt a nomenklatúrát csak a tisztelt perrendtartás említi fel, de a perrendtartás helytelen terminológiája nem kötheti a jogászokat oda, hogy azt megtartsák, midőn ez a büntetőtörvényben ismeretlen fogalom. Ha tehát akarunk így kodifikálni, az csak úgy lehetséges, ha enumeráljuk azon eseteket, melyeket a törvény idesorol, mert különben a t. szelegáló bizottságnak nagyon tág hatáskört és a t. önkormányzati közegeknek nagyon erős judicziumot kell biztosítani, hogy ezt a dbztinkcziót megfejthessék. Itt van a 401. §-ba ütköző vagyonrongálás esete, a melynél a földtermékeknek saját czéljaira való felhasználása mint kriterion szerepel. Kérdem a t. miniszter úrtól, szíveskedjék nekem megmondani, nyereségvágyból elkövetett büntettek és vétségek közé tartozik-e, igen vagy nem; mert ha a t. miniszter úr ezt nekem megmondani nem tudja, valószínűnek tartom, hogy a főispán által kinevezett három kommísszárius sem fogja nekem megmondani tudni, s akkor azután a -kommissziónak önkényétől függ, hogy az egyik esetben nyereségvágyból, másik esetben nem nyereségvágyból elkövetett cselekménynek állítsa. Méltóztassanak e törvényjavaslat negyedik pontját megolvasni, hogy kik lesznek kizárva az esküdtképességből, »a ki ellen bűntett, vagy fogházzal büntetendő vétség miatt vizsgálat, közvetlen idézés, vagy főtárgyalás van elrendelve, va^y a ki vád alá van helyezve«. T. ház! Csak két példát akarok felhozni, hogy minden nem jogász is lássa, hogy miről van itt szó. Az új perrendtartás szerint sajtóügyekben is vizsgálat lesz elrendelve, nem mint eddig csak nyomozás. Már most valaki nyomtatvány útján becsületsértést követ el; a 261. §. második bekezdése szerint ez fogházzal büntetendő. Már most ez ember a vizsgálat egész tartama alatt — sőt mivel a törvény azt sem mondja, hogy ha felmentetett, visszanyeri esküdtképességét — még azután is esetleg örökre elveszti esküdtképességét, de arra az időre bizonyosan, a mikor vizsgálat alatt áll. Ha valaki valakinek botját vagy esernyőjét eltöri, ez idegen vagyon rongálása, ezt a törvény fogházzal bünteti, mint vétséget. A gyilkos, ki kiállotta tíztizenöt évi fegyházbüntetését, lehet esküdt, akár rablógyilkossági ügyben is; de a ki polgártársa nádpáiczáját vagy ezilinderét eltörte s e miatt vizsgálat alatt áll, e törvény szerint esküdt nem lehet. És így végigmehetnék a büntetőtörvénykönyv egész skáláján, hogy meggyőzzem a miniszter urat arról, hogy ilyen önkormányzati közegekre bízott szelekczió mellett, e törvény nem felelhet meg sem az ő intenczióinak, sem a törvényhozás méltóságának. A késő utókor mindig szemünkre vetné ezt. Az élet mindig fog felvetni ily példákat, s akkor azt fogják mondani: azok a bölcs törvényhozók nem tudtak ilyesmiről gondoskodni ? Ezért ez az 5. §. úgy a mint javasolva van, szerintem semmi körülmények közt el nem fogadható, s már ezért is szükséges, hogy a javaslat legalább a részletei vita során Újra a bizottsághoz küldessék. De vannak itt más nagy kérdések is. Kérdem, miért nincsenek kizárva a lelkészek az esküdtképesek sorából? Az eddigi esküdtszéki eljárás sem akarta, a 67-iki kormány bölesesége mellett, a bírói székbe bevinni a vallásfelekezetek közötti villongásokat: remélem, mi sem akarjuk. A lelkésznek lelki hivatása — különösen a gyónás útján való bűnbánat és megbocsátás — ellenkezik az ítélkezéssel. Nem tartom szerencsés gondolatnak esküdtségre minősíteni a köztisztviselőket, — a közigazgatási tisztviselőket is értem, — kivált midőn az önkormányzati közegek majorizáiásával történik a szelekczió. Mert így majd akárhány esküdtszéki terület lesz, a hol az esküdtszék nem áll másokból, mint szolgabíróból, adóvégrehajtóból stb. Isten őrizzen aztán minden önálló, független gondolkodású ellenzéki embert attól, hogy szabadsága, becsülete, vagy élete ezekre legyen bízva. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én -igazságszolgáltatást és bírót keresek, de ezt a törvény ez alakjában fel nera találom, (Helyeslés a szélső haloldalon.) Bár mint az esküdtszéki intézmény igaz híve, kell hogy e törvényjavaslatot általánosságban elfogadjam, de ezt azon kijelentéssel teszem, hogy a harmadszori olvasásnál adandó szavazatomat attól teszem függővé, hogy a részletes vita során ezen általam itt megjelölt irányban való módosítások mennyiben fognak figyelembe vétetni vagy sem. Ennek kijelentésével a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés halfelöl.) Lázár Árpád jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Az igazságügyminiszter úr tegnapi beszédében felhívott bennünket arra, hogy ezen javaslatot kizárólag az igazságszolgáltatás nagy érdekei szempontjából, tehát teljes objektivitással, pärtszempontoktól függetlenül bíráljuk meg. Én a legnagyobb készséggel megyek át erre a térre és követem a t. igazságügyminiszter úrnak is igazán tárgyilagos beszédét, de leszek bátor hozzá egy kérdést intézni. Vájjon o, mint az igazságszolgáltatás érdekeinek legmagasabb őre, és bizonyára az, a ki legjobban ítí*