Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-100
122 100. országos ülés 1897. május 20-án, csütörtökön. mihelyt nem a törvényben kodifikálom a qualitikáczióját a bírónak és azt, hogy ki lehet az én bírám, hanem bízom más testületekre és bízom — nem bánom — önkormányzati orgánumokra, vagy a bírák belátására, akkor elvesztettem azon talajt, a melyen helyes princzipiumokon állva igazságos törvényeket alkothatunk. Ha, t. képviselőház, ezen a ponton a szelekcziónak elmélete úgy fog elfogadtatni, mint a hogy az a javaslatban van, nagyon tartok tőle, hogy az esküdtszéki instituczió, mint ilyen, nemcsak nem fog megnyugvással találkozni, hanem egy szüntelen ütközőköve lesz a politikai harczoknak; mert én felteszem elvbarátaimról, a mint magamról tudom, hogy bármiként fog életbelépni ez a törvény, a szelekczió elleni küzdelmet feladni soha nem fogjuk és ezen a téren a törvénynek módosítását feltétlenül követelid fogjuk. Már most, t. képviselőház, így állván a dolog, ehhez a részéhez a törvénynek ilyen módon, a magam részéről legalább, hozzá nem járulok. Van azonban ennek a törvénynek egy másik kardinális intézkedése, a mely most nem politikai kérdés, hanem tisztán jogszolgáltatási és kodifikáezionális kérdés. És méltóztassanak nekem megengedni, hogy én a kodifikácziónak ezen neme és ezen módja előtt, melyiyel itt találkozunk, szinte megdöbbenve álljak meg. Áz 5. §-ról lesz szó. Ez a javaslat az 5. §-ban olyasmiket javasol a törvényhozásnak, amelyeknek törvénybe iktatása egyrészt minden jogszolgáltatási elvvel homlokegyenest ellenkezik, másrészt létező törvényekkel nemcsak ellentétbe jut, de azokat oly mértékig kompromittálja, hogy azoknak törvényerőre emelkedniök a törvényhozás tekintélyének sérelme nélkül nem szabad és nem lehet. Ezenfelül ez az 5. §. még az igazságügyi bizottságnak saját álláspontjával is homlokegyenest ellentétben áll. Méltóztassék megengedni, hogy ezen tisztán jogi szakkérdésben a t. képviselőháznak szíves figyelmét felhívjam azért, hogy a részletes vitánál kinek-kinek elég ideje és alkalma legyen ezen kérdések fölött meditálni. Röviden néhány példával fogom illusztrálni álláspontomat. Az 5, §. tárgyalja a kizárási okokat, vagyis azt, hogy ki az, a ki esküdt nem lehet. Arról már beszéltem, t. képviselőház, hogy a testi vagy szellemi fogyatkozásoknak szelekczió útján való megállapítása milyen veszélyt rejt magában a közszabadság szempontjából. Most nézzük meg ennek az 5. §-nak, mint egyik kardinális pontnak a jogi konstrukezióját. Azt mondja: »A ki nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatt jogerősen szabadságvesztésre volt itélve«, az nem lehet esküdt. A második pont azt mondja: »A ki hivatalvesztésre vagy politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére van ítélve, az ítéletben megállapított időtartam alatt.« Ezt a kitételt »az ítéletben megállapított időtartam alatt« az igazságügyi bizottság szúrta közbe és pedig szerintem egészen helyesen, mert nem volna konzequens a törvényhozás szempontjából valakit örökie elzárni egy jognak gyakorlatától, holott jogvesztésre a büntetőtörvény konzequencziája szerint csak meghatározott időre van ítélve. Már most méltóztassék jogász-embereknek összehasonlítani az t. és 2. pontot és milyen konkluzumra jutnak? Arra, hogy ugyanaz a bizottság, a mely a második pontban, felállítja helyesen az elvet, hogy az illető az esküdtek jegyzékébe csak azon időtartamra nem vehető fel, a melyre hivatalvesztésre vagy politikai jogainak elvesztésére ítéltetett, az első pontban már ezt az időtartamot nem állapítja meg. Már most mi ebből a konzequenczia ? Azt fogja mondani a t. miniszter úr, vagy talán a t. volt előadó úr: hja kérem, az első pont a nyereségvágyból elkövetett bűntettek és vétségek elkövetőit akarja kizárni. Talán örökre ? Ezen törvény szerint úgy látszik. Ha így marad, akkor az, ki a korrekczionalizáczió elve szerint lopás vétsége miatt pénzbüntetésre lett ítélve, lehet esküdt; de ha fogságra lett ítélve ugyanezen véts.'g miatt, az nem lehet többé esküdt, soha míg éh Ki csalás vétsége miatt két heti, vagy öt napi fogságra lett ítélve, az egész életén át nem lehet esküdt, de ki rablás, Ya SJ gyilkosság miatt tíz évi fegyházra lett ítélve, az lehet esküdt, ha az az időtartam, mely hivatalvesztésre vagy politikai jogvesztésre szólt, letelt. A kit gyilkosság miatt elítéltek 15 évi fegyházra és 16 évi hivatalvesztésre, a mint a 16 esztendő letelt, az lehet esküdt, de ha csalás, lopás, sikkasztás vétsége miatt egy hétre, vagy öt napra ítéltetett el, az már az egész életén át soha többé esküdt nem lehet. Ha ki akarjuk zárni a nagy bűntetteseket általában, akkor az emnneráczió szükséges, de ez disztinkczió a törvényhozás intencziójának nemcsak meg nem felelhet: de oly fejtetőre állítása az igazságszolgáltatásnak, melyet én a magam részéről nemcsak akczeptálni, de megérteni sem tudok. Azonkívül micsoda dolog az, hogy a büntető-törvényköiryvnek ennyi év óta való életbeléptetése daczára azzal a fogalommal operálunk : ;>nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség*. Mi az a nyereségvágyból elkövetett vétség? Meszlény Lajos: A vicíínális vasút! Polónyi Géza: A 401. §-ba ütköző közokiratbamísítás, miután nem magának akar az illető hasznot csinálni, csak másnak kárt, nem nyereségvágyból elkövetett bűntett, úgy-e kérem.
