Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.
Ülésnapok - 1896-99
99. országos ülés 1897. május 19-én, szerdán. 101 Visontai Soma: Sorba megyek. Azonkívül az összes bírói fuukezionáriusok közül csak a bírót és az ügyészt zárja ki, továbbá a fegyveres erőhöz tartozó, tényleges szolgálatban álló katonákat, a szabadságolt havidíjasokat és az ideiglenesen szabadságolt legénységet. Azonfelül a rendőri hatóság tagjait és közegeit, a pénzügyőrség tagjait és a napszámosokat, szolgákat. A minisztert tehát kizárja, azonkívül azonban az állami igazgatásnak összes funkezionáriusaiközűlmindenkit bent hagy, sőt azt mint külön qualifikácziót állítja fel. Ha következetes akart volna lenni az igazságügyi kormány, ugyanazon szempontokból, a melyek arra bírták, hogy a minisztert kizárja, legalább még egy lépéssel tovább kellett volna mennie, hogy az államtitkárt is kizárja az esküdtszéki képességgel bíró egyének közül. De nem tette. Az államtitkártól kezdve a hivatalnoki és köztisztviselői hierarebián lefelé mindenki helyet foglalhat az esküdtek között minden egyéb qualifikáczió és czenzus nélkül is. A bírósági tisztviselők közííl még csak a bírósági jegyzőket sem zárta ki. Már most, t. képviselőház, igaz, hogy a mostani sajtóesküdtszéki intézménynél a köztisztviselők szintén nincsenek kizárva, de az esküdteknek egybeállítását eddig nem azon a módon eszközölték, mint ez a törvényjavaslat czélozza, hanem az autonómikus testületek a saját hatáskörükben, minden más befolyástól menten. Ha mégis megtörtént némelykor, hogy az esküdtek nem érkeztek meg kellő időben a tárgyalásra, és ha mégis megesett, hogy ezen hierarchikus csoportok közül — csak például vegyük azt — a törvényszék rá volt utalva, mint legkényelmesebb expediensre, arra, hogy a törvényszéki jegyzőket hívja be esküdteknek, ilyen kis próbából is láttuk, hogy rendesen mit ér, milyen nagyon független az az esküdtszék, a hol a köztisztviselők nincsenek kizárva, és a hol még az is meg van engedve, hogy a bírón kivűl minden más bírói funkczionárius az esküdtek közé behivassék. Már most, t. képviselőház, ha még bozzáveszszük ezen javaslatnak azt az intézkedését, hogy az esküdtek egybeállítására befolyást enged egy bizottságnak, a melynek elnöke a törvényszéki elnök, a melynek bizalmi férfiait szintén a törvényhatóság által kirendelt bizalmi férfiak közül maga az elnök választja ki, és hogy tehát arra semmiféle czinozura nem létezik, hogy kit válaszszon, kit tartson alkalmasnak, sőt nagyon jellemző, hogy a törvényjavaslat csak úgy odadobja, hogy az elnök kit tart legalkalmasabbnak és leghelyesebbnek: akkor méltóztassék meggondolni, mit jelent az, hogy ha a bíróságnak meg van engedve, hogy a reá nézve legkényelmesebb és legkönnyebb módját válaszsza az esküdtek összeállításának, tudiillik hogy oly esküdteket válaszszon, kik neki kezeügyében vannak, kiket mindig behívhat, s kikkel állandóan rendelkezik. Ez a része az esküdtszéki javaslatnak nem azt bizonyítja, hogy a t. igazság ügyi kormány következetesen akarta keresztülvinni a politikai mentesség elvét, sőt ellenkezőleg, azt látjuk, hogy eltérőleg Európa összes törvényeitől, a mi törvényjavaslatunk az, mely egyenesen bevonja a köztisztviselői kart az eskiidtszéki intézménybe, s így akarja politikai befolyását és hatalmát ez irányban biztosítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekem nincs szándékomban, nem is lehet, hogy kétségbevonjaro, hogy köztisztviselő nem gyakorolhatná az ő esküdti tisztét teljesen elfogulatlanul és tárgyilagosan, sőt midőn most általánosítjuk az esküdtszéket a büntetendő cselekmények oly körére is, melytől a politikai jelleg egészen távol áll, akkor be kell ismerni, hogy egy gyilkossági, rablási, súlyos testi sértési ügyben az a tisztviselő nagyon helyesen töltheti be hivatását, mint józan és logikusan gondolkodó egyén. De ha a statisztikát nézzük, azt veszszük észre, hogy az egy esztendő alatt lefolytatott perek közt igen kevés lesz a gyilkossági per, a perek nagy része, úgy mint most is, politikai természetű lesz. Ha látjuk a gyakorlati életből, hogy arra a legfüggetlenebb gondolkozású tisztviselőre is mennyire feszélyezőleg hat, hogy ő olyan perben, melyet az államhatalom indít az állami rend fentartása érdekében, gyakran túlzott felfogással, igazságtalan kiindulási ponttal odaszoríttassék, hogy mint az államhatalomtól függő, annak tisztviselői hierarchiájába besorozott egyén ítéletet mondjon, sőt mikor visszavonultak az esküdtek, a kapaczitáczió minden módjának alá van vetve, és ha még titkos szavazás is van, akkor is köztudomásúvá válhatik, hogyan szavazott, és ha azt látjuk, hogy a t. igazságügyi kormány nemcsak hogy uem zárja ki a köztisztviselőket az egész vonalon, hanem belevonja őket s ezt mint külön qualifikácziót állítja fel, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor ne méltóztassék kétségbevonni, hogy ez nemcsak politikai befolyásolását jelenti az esküdtszéki intézménynek, hanem azokra a köztisztviselőkre is kellementlen szituäcziót teremt, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen ennek az álláspontnak felel meg az is, hogy a t. igazságügyi kormány változtatott az eddigi rendszeren, hogy tudniillik az önkormányzati hatóságok állítsák össze az esküdtek évi lajstromát oly képen, hogy most már egy vegyes bizottság fogja ezt eszközölni. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat már nagy haladást jelent ahhoz a tervezgetéshez képest, mely •' nyilvánosságra jutott ezen törvényjavaslatnak,