Képviselőházi napló, 1896. VI. kötet • 1897. április 28–junius 12.

Ülésnapok - 1896-99

102 99. országos ülés 1897. május 19-éu, szerdán. hogy úgy mondjam alkotási kezdetének idején, mikor még csak eszme volt az igazságügyi kormánynál; épen úgy, a miut a t. igazságügyi kormány, úgy látszik, minden meggondolás nélkül iktatta bele az eredeti tervezetbe, sőt ebbe a törvényjavaslatba is, hogy a 3B. §. értelmében az esküdtszék bizonyos büntetendő cselek vény ékre és bizonyos területekre nézve felfüggeszthető lett volna: úgy látunk bizonyos próbálkozást abban az irányban is, mint lehetne az egész esküdtszéki intézményt a politikai hatalomnak alárendelni. A legeredetibb tervezetben a 13. §. úgy intézkedik, hogy a felszólamlások, valamint az évi lajstrom összeállítása tekintetében oly bi zottság fog dönteni, melynek elnöke a törvényszéki elnök, maga mellé vévén saját barátai közííl három bírót és e melleit még három bizalmi férfiút szavazat nélkül. Erdély Sándor igazságügy miniszter: Hát azt is megvitassuk? Visontai Soma: Nagyon jó ismerni az igazságügyi kormány gondolkodásának következetességét, elvszilárdságát, és érdekes megismerni, hogy a nyilvános ellenőrzés mily eredményeket tud elérni. Aztán jött egy második javaslat, ott ez mint 14. §. szerepel. Itt már két bíró van két bizalmi férfival, de még most is szavazatjog nélkül. Megjegyzendő, hogy ugyanazon eredeti tervezetben volt még egy intézkedés, mely az osztrák törvényből volt átvéve, hogy .tudniillik mikor az alaplajstromot e bizottságnak bemutatták, ez gyönyörködhetett bizonyos relácziókban, melyekben az állami igazgatás főtisztviselői referáltak, ki a legalkalmasabb esküdt, kiben lehet leginkább megbízni bizonyára nem gyilkossági perek, hanem politikai perek dolgában. Tehát bizonyos conduite-liszta volt tervezve. Ez aztán változást szenvedett és jött a mostani szövegnek alapúi szolgáló tör vényjavaslat. Itt szintén két bíró volt, két bizalmi férfival, de ágy, hogy e bizalmi férfiakon kivííí meghívható az állami igazgatás valamely főtisztviselője, hogy ezzel a bizottság tanácskozhassak. Végre a most előttünk levő szövegben hathatós javulás következeti be. Most a törvényszéki elnök elnöklete alatt csak egy bíró működik közre három bizalmi férfival, kiknek mindnyájának van szavazati joga, de úgy, hogy e bizalmi férfiakat a törvényszéki elnök azok közííl választhatja ki, kik a törvényhatósági bizottságba beválasztattak. Ezenkívül fentartotta az igazságügyi bizottság azt, hogy ez elnöknek mintegy meghagyatik, hogy azért jó lesz a bizottságnak a főispánnal és a törvényhatóság egyéb főtisztviselőivel tanácskozni és szoros összefüggésben maradni. Ebben tehát van haladás. Három bizalmi férfiból történik a kiválasztás egy bíróval és a törvényszék elnökének elnöklete alatt és mindezeknek szavazat biztosíttatik, de az alapelv még sem óvatott meg eléggé. Egy, törvényszék elnökét vagy bíráját olyan funkczióba belevonni, a mely funkcziónál az ő működésére törvényes alap nem létezik, törvényes ismérvek nem állapíttatnak meg, a hol nincs sem a törvényben, sem annak indokolásában semmiféle útmutatás arra nézve, hogy az esküdtek lajstromának egybeállításánál milyen elvek vezessék öt, hogy ő reá bizatik mintegy, hogy 8 a kellő időben önmagával és esetleg saját állásával számolva bírjon arra felfogással, hogy mi a kedves, mi a jó és mi 8 reá nézve a czélszerfí és politikailag elfogadható: az esküdtek kiválasztásánál ez mindig egy olyan állapotot teremt, a mely a bírákat funkcziójuktól elvonva, a politikai működés és a politikai természetű funkcziók körébe bevonja. Világos, t. képviselőház, hogy épúgy, a mint hogy a választások után láttuk, hogy ha egy főispán rosszul vezeti a választást és megbukik az 8 jelöltje, akkor a főispánt megidézik, hogy hogyan lehetett olyan ügyetlen, be fog következni az, hogy a törvényszéki elnökök ezentúl részint közvetve a főispán által., részint esetleg -közvetlenül az igazságügyi kormány által felelősségre lesznek vonhatók, hogy miért voltak oly ügyetlenek az esküdtek megválasztásánál. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Méltóztassék megnézni a statisztikát, minden évben a politikai sajtópereknek egy egész sorozata táratik fel az esküdtszéki intézményben ; továbbá azt látjuk, hogy Magyarországon, a szabadság hazájában a t. kormányok pereskednek az esküdtek előtt roppant érzékenykedésükben. Láttunk újabb időben két sajtópert tárgyalni, a hol a sajtó egy-két megjegyzése miatt először a Wekerle-kormány záratta el a sajtó munkásait, később a Bánffykormány vállalkozott arra, hogy megijedve a szabad és őszinte szótól, elzáratta a sajtó munkásait. Tehát ott, a hol azt látjuk, hogy olyan irány is kezd meghonosodni, hogy nemcsak az államhatalom az 8 közvádlói hatóságának közreműködésévelj mint a büntetőjog gyakorlásának képviselője által, de a kormányok maguk is áz esküdtszékhez fordulnak, vádolnak és üldöznek, s önmagukat mint sértettet és rágalmazottat tüntetik fel, nagyon érzékenykednek, ott nagyon óvatosan kell eljárni, hogy szabad-e az esküdtszéket úgy megalakítani, hogy erre nézve a törvényszék elnöke és bírái befolyást gyakoroljanak. Mert mi lesz ennek a következménye?