Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

210 79. országos ülés 1897. márczins 26-án, pénteken. az, ha közjogi ellenzék támadja meg a közjogi téren a kormányt. (Élénk tetszés jobbfelől.) De nem ia foglalkoznám én többet a néppártnak szereplésével a házban, ha e pártnak egy igen kiváló és általam is személyesen nagyon tisztelt tagja nem tett volna olyan nyilatkozatot, a mely szerintem nagy figyelemre méltó. Gr. Zichy János képviselő úr ugyanis egyik költségvetési beszéde folyamában hangsúlyozta azt, hogy a néppárt tulajdonképen konzervatív párt, és hogy a néppárt semmi egyebet nem akar, mint érvényesíteni azt az egészséges, valódi konzervativizmust, a melynek hivatása volna hazánkat megmenteni a modern haladás kinövéseitől, tűlhajtásaitól. Figyelemreméltónak tartom e kijelentést azért, mert én őszintén bevallom, épen nem látnék bajt abban, ha egy valóban konzervativ párt alakúina. (Helyeslés jobbfelől.) Nem látnék ebben semmiféle bajt és veszélyt azért, mert ilyen pártnak alakítása vagy alakulása talán egy egészséges, általános pártalakulást vonna maga után. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás és zaj a bal- és seélső baloldalon.) és talán elősegítené ;,zt a parlamenti váltógazdaságot, a melyet mi oly régen nélkülözünk. Miután tehát figyelemreméltónak tartom azt a nyilatkozatot, szükségesnek vélem foglalkozni a néppárt szereplésével, magatartásával abban a tekintetben, hogy ezen valódi konzervativizmusnak jelenségei megvannak-e ama pártban, igen, vagy nem? (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A gyümölcsén ismerni meg mindig legjobban, legbiztosabban a fát, (Tetszés jobbfelől.) Nézzük tehát azt, hogy a néppárt a választások előtt kivált a választások alatt miképen viselkedett. (Halljuk! Halljuki) Először is, t. ház, e pártnak főkövetelménye az egyházpolitikai törvények revíziója. Én készségesen elismerem, hogy mindenkinek joga van politikai programmjába felvenni egy épen megalkotott törvénynek revízióját. Hiszen a mi törvényeink alkotmányos úton készülnek és alkotmányos úton meg is másíthatok. Alkotmányunkban sehol sincs oly határozmány, hogy az épen megalkotott törvényeket nem szabad revízió alá venni, sehol sincs bizonyos kimélési idő a törvénynek biztosítva. Én ugyan személyesen azt hiszem, hogy a törvények revíziója helyesen és czélszerú'en csak úgy történhetik, miut a pereknek újítása, tudniillik új bizonyítékok alapján, nem a régi, már letárgyalt, megítélt, elbírált bizonyítékok alapján. (Helyeslés jobbfelől.) Éz esetben tehát tulajdonképen még a tapasztalati életnek tanulságait^ kellene bevárni, hogy micsoda hatással vannak ezek a törvények a közszellemre, (Helyeslés jobbfelől.) és csak akkor lehetne okosan, czélszertíen azoknak a revízióját követelni. (Helyeslés jobbfelől.) De hát az nem a mi dolgunk, ha a t. néppárt máskép vélekedik e tekintetben, és daczára, hogy nincsenek újabb bizonyítékai, mégis már most kívánja a törvény revízióját. Ez az ő dolga. Hanem micsoda módon lett az egyházpolitikai törvények revíziójának eszméje ;t választások alkalmával a néppárt részéről propagálva? (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ez a mód tele volt inszinuácziókkal a múlt országgyűléssel és kivált e képviselőházzal szemben. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Ez a mód gyűlölséget ébreszthetett a törvényhozás ellen. Ez a mód arra való volt, hogy aláássa a törvényhozás tekintélyét. (Igaz! Úgy van! jobbfelől. Mozgás a laloldalon.) EB miután szerintem egy valódi konzervativ pártnak alapfeltétele, hogy a tekintélyeket respektálja; (Tetszés jobbfelől.) és miután a törvényhozás kétségkívül a legelső tekintély az államban, a néppárt ezen módnak az alkalmazásával nemcsak hogy konzervativizmust nem tanúsított, hanem igen messzemenő radikalizmust. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) De menjük tovább, t. képviselőház. A néppártnak összes programmjaiu — elismerem, hogy az írott programijában burkoltan, de az elmondott programmokbiin egész határozottan, felismerhetően — végighúzódik egy vörös fonal, az tudniillik, hogy a kormányzati összes intézkedések, a törvényhozási összts alkotások egy egyház, egy vallásos meggyőződés felfogásának aíárendelendők. (Ellenmondás a baloldal hátsó padjain.) Én nem akarom kutatni azt, hogy ez az irány mennyiben fér össze a magyar nemzet közszellemével, a mely mindig kiválóan tündöklőit a vallásos türelmességben, a melynek mi azt köszönjük, hogy tulajdonképen vallásháború sohasem volt Magyarországon, (Tetszés a jobboldalon.) ait sem akarom keresni, t. ház, hogy miképen fér ez össze a lelkiismereti szabadsággal, mert a lelkiismereti szabadságnak föposztulátuma; quid uni iustum, aíteri aequum; de azt már konstatálhatom, hogy ennek az iránynak a felülkerekedése ebben az országban sok időre a békét teljesen lehetetlenné tenné. Nagy küzdelemnek kellene kifejlődnie az állam meg az egyház között, azután küzdelemnek még a különféle keresztény felekezetek között is (Úgy van! a jobboldalon.) és ez visszavezetne a régen mxílt, teljes középkorba és igen könnyen felidézné annak minden zavarait, nyomorait és rémségeit, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ez tehát uem konzervativizmus, de igen messzemenő reakezió. (Úgy van! Úgy van ! a jobbóldalon.) Már most, t. ház, nézzük csak aüt, hogy a néppárt a maga programmjának terjesztése alkalmával micsoda eszközökkel élt. (Halljuk! Halljuk!) Távol áll tőlem feltenni azt, hogy a néppártnak összes vezetői helyeselték az alkalmazott