Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

79. országos ttlés 1897. mirczins 26-án, pénteken. 211 eszközöket, de utóvégre mi csak azokkal a jelenségekkel számolhatunk le, a melyekkel mindig mindenütt találkoztunk, majdnem kivétel nélkül, a hol ilyen nagymérvű néppárti agitáczió folyt. Eszközül használtatott a nép vallásos ér­zelmének felizgatása politikai czélokhól. (Úgy van! a jobboldalon.) Az egyház szent jelvényé­nek a fölhasználása politikai korteskedésre, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon Zajos ellenmondások a haloldal hátsó padjain és élénk felkiáltások: Eol ? Felkiáltások a jobboldalon: Mindenütt!) appellálás nem az értelmiségre, de a tudatlan tömegre, (Úgy van! a jobboldalon. Zaj a baloldal hátsó padjain.) kapaodtálása nem az éríelemnek, de fölszítása a szenvedélynek és a fanatizmus­nak. (Úgy van! a jobboldalon. Elénk ellenmondás a baloldal hátsó padjain.) No, t. ház, ez sem konzervatív, hanem — szerintem — felforgató irány. (Igás! Ügy van! .a jobboldalon.) Kálmán Károly: Fel is forgatjuk önö­ket ! (Derültség és zaj a jobboldalon.) Gr. Csáky Albin: Én tehát nem látom a néppártban azt a konzervativizmust, a melyet gróf Zichy János t, képviselőtársam felemlített. De igenis látom benne azt, a mit a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr — szerintem igen helyesen — egy nagy, de egyúttal múlékony bajnak jelzett és illusztrálom ezt a fölfogást a magam részérő] azzal, hogy vannak gyermekbetegségek, melyek itt-ott a felnőtteken is jelentkeznek. (Élénk tetszés és derültség a jobboldalon.) Ekkor aztán egyes esetekben baj is származhatik belőle, álta­lában véve azonban ezen baj mégis múlékony, mégsem tartós, mivel a felnőttek között ilyen gyermekbetegségek járványszerííen nem lépnek fel soha. (Derültség a jobboldalon) Áttérek most a bizalmatlansági okok har­madik csoportjára,'azon panaszokra, melyek az állítólagos választási visszaélésekre vonatkoznak. (Halljuk! Halljuk!) Bátran merem állítani, hogy nincs e házban senki, ki inkább perhorreszkálná a választási visszaélések minden fajtáját, mint én. (Felkiáltások balfelöl: Miért ül ott?) Bátran merem állítani, hogy nincs közöttünk senki, ki inkább kívánná a választások teljes tisztaságát, mint én, (FelMiltások balfelöl: Miért ül ott?) de egyúttal sajnosán el kell ismernem saját, már nagyranőtt politikai tapasztalataim alapján és mindazok alapján, a miket a külföldi viszonyok­ról tudok, hogy választási visszaélések minde­nütt előfordulnak, hol választás egyáltalában megejtetik. (Zaj balfelöl.) Ugy látszik, ez egy inherens baja, betegsége a választási rendszer­nek. De ebből nem az következik, hogy össze­font karokkal, tétlenül nézzük azt, hogy mikép harapódznak el ezek a visszaélések; sőt ellen­kezőleg, az következik, hogy együttes erővel azon kell lenni, hogy ezek a visszaélések mentül szűkebb körre visszaszoríttassanak törvényhozási intézkedések útján, (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások; A kúriai bíráskodás!) és itt mellé­kesen megjegyzem, hogy bizony nagyon sajnálom, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvény­javaslat törvényerőre nem emelkedhetett, (Fel­kiáltások a szélső baloldalon: Ki buktatta meg? A kormány csinálta!) de másrészt mindegyikünk­nek kötelessége saját ügykörében, saját befolyási körében teljes erővel odahatni, hogy ezek a választási visszaélések mentül előbb visszaszorít­tassanak, s a mennyire lehet, meg is szüntettes­senek. (Zaj a bah és szélső baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, hiszen felelhetnek a képviselő urak ! Gr. Csáky Albin: Ha azonban a válasz­tásokat elfogulatlanul tekintjük, akkor, ha nem is megnyugtató, de mégis több oly momen* tumra fogunk akadni, melyek az állítólagos, vagy valóságos választási visszaélések miatti panaszoknak súlyát és értékét rendkívülien devalválják. Tagadhatatlan, hogy a válasz­tási visszaélések nem képezik egy pártnak az attribútumát; (Igaz! Úgy van! a jobb­oldalon.) hiszen előfordulnak minden párton és ebből az következik, hogy ezen visszaélésekért nem lehet egy pártot felelőssé tenni, de fele­lőssé kell és lehet tenni az összes pártokat. (Élénk ellenmondás a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Tagadhatatlan továbbá, hogy a választások alkalmával felmerülő események és jelenségek majdnem kivétel nélkül pártszempontból ítéltet­nek meg, a miből aztán az következik, hogy a mit az egyik párt a maga szempontjából és a maga számára nemcsak megengedettnek, de he­lyesnek is tart, azt, ha a másik párt elköveti, visszaélésnek tekinti. (Helyeslés a jobboldalon.) Tagadhatatlan továbbá, hogy a kisebbségben maradt pártok vereségüknek okát sohasem ke­resik önmagukban, mindig csak a többség el­járásában, illetőleg a többség által elkövetett visszaélésekben, a mi azután odavezet, hogy a többség csak akkor elégítené ki a kisebbséget, a kisebbség csak akkor nem panaszkodnék a többség ellen, ha a többség Öngyilkosságot kö­vetne eh (Derültsé'j jobbfelől.) ha harakirit vé­gezne önmagán és így kényelmesen helyet csi­nálna a kisebbségnek. (Élénk tetszés jobbfelől.) És végre még egy momentum van. Andrássy­tól mostanáig minden általános választás után mindig ugyanazok a panaszok merültek fel. (Ellenmondás balfelöl.) A kinek jó emlékezete van, tudja amúgy is, de különben is mindenki az országgyűlési naplóból meggyőződést szerezhet magának, hogy ugyanazok a panaszok, majdnem ugyanazok a kifejezések ismétlődnek. A különb­ség csak a tónusban van: egyszer hangosabban, 27*

Next

/
Oldalképek
Tartalom