Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-71

71. országos ülés 1897.m Hiszen ha valakinek, t. ház, úgy talán nekem lehet legkevésbbé kifogásom az ellen, ha a túloldalon levő t. többség táborából olyan amábilis hangon szólanak, mint Einmer Kornél t. képviselőtársam, nekem lehet legkevésbbé kifogásom az ellen, ha t. képviselőtársam, mint ma is tette, a Dósa Elek t. képviselő úr számára kiállított alispáni bizonyítványt újabban Neumann Ármin t. képviselőtársunkra is kiterjesztette. (Derültség.) Az ellen, ha abból a táborból szólal fel valaki a régi magyar jog szempontjából a germanizáczió ellen, szintén nekem lehet leg kevesebb kifogásom s ismétlem, ha felszólalásában van valami, a mi alapos és igaz, és a mi a törvényhozó figyelmére teljesen méltó, úgy mindenesetre az a vád, hogy régi jogrendszerünk teljesen figyelmen kivü'l hagyatik, annyira való, hogy még az egyetemen is a régi jog tanítása, mióta az öreg Wenzel tanár meghalt, jóformán semmi figyelemben nem részesül. De a mi ellen nekem kifogásom volt és vau, az az, t. ház, hogy akkor, mikor valaki a régi magyar jog elhanyagolása miatt beszél, ne álljon elő azokkal az orvosságokkal, a melyekkel Emmer Kornél t. képviselőtársam előáll, a kinek 10—15 évre terjedő összes tapasztalatai és tudományának eredményeként az jelentkezik, hogy hozzuk be a reféré-rendszert, csináljunk okirati kényszert és stempli-kényszert és alakítsunk egy államtanácsot. Az ellen volt és van kifogásom, t. ház, hogy a német rendszer és német kompiláczió helyett a francziát fogadjuk el. Ha orvosolni akarunk, térjünk vissza a régi magyar jogalapokra. De, t. ház, az én felszólalásomnak egész más jelentősége és értelme is volt. A t. képviselő úr azt mondja, hogy beszédének jegyzetei közt ott volt »őte toi que je ni'y mette«, a mit felhoztam. Hizelgek magamnak azzal, t. ház, ha ez így van — felteszem, hogy ez csakugyan ott volt — »magna ingenia conveniunt«. (Derültség.) Az ilyen közmondásoknak megvan az a jelentőségük, hogy attól függ, hogy hogyan mondja az ember. Mert ha a t. képviselő úr odaáll és parancsoló hangon mondja : »Takarodj innen, hogy én ülhessek oda«, egészen más lesz, mint ha esdő hangon méltóztatik hangsúlyozni, a mi természetesen egészen más jelentőségű'. (Derültség a szélső báloldalon.) Egyébiránt, t. ház, én tudomásul kell hogy vegyem azt a nagy eredményt, hogy a túloldal táborából felszólalt mai Achilles t. képviselőtársam bejelentette a képviselőháznak, hogy ezen első attaque után felszólalásának eredménye az, hogy hosszú hamleti tépelődés után a végleges lemondás elhatározására kellett jutnia és bejelentette a képviselőháznak, hogy ő fentartás KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. V. KÖTET. lürczius 10-áii, kedden. gQ nélkül lemond arról, hogy a miniszteri székre aspiráljon. Mindenesetre tudomásul veszem, (Derültség.) De, t. képviselőház, ha én magam részéről a t. képviselő úr eljárását bírálatom tárgyává tettem, tettem nem csak azon tiszteletnél fogva, melylyel pozicziója és egyénisége iránt viseltetem, de parlamentáris törvénynél fogva. Es itt komoly az én álláspontom. Az én álláspontom az : természfíteá dolog, hogyha tudományos kérdésekben férfiak között, bár egy párton, ellentétes vélemények fejlődnek ki, ez csak örvendetes lehet, haazilyeu tudományos meggyőződés a parlamentben minden feszélyezése nélkül a pártérdekeknek és pártkereteknek megnyilatkozik. De talán egy kissé másként áll a dolog, mikor valaki egy tábor sorában, a hol ő már régen helyet foglalt, a hol ő, mint maga mondja, az 1861. évi felirati vita emlőin szítta magába n politikai meggyőződést és a ki évek hosszú során át támogatta az egész igazságszolgáltatási rendszert, a mely ott nagygyá nőtt, pusztított és pusztít, s akkor, t. képviselőház, egy nagyszombati választás retortáján keresztül bejön a képviselőházba, előáll és azt mondja: Az a kép, a melyet festenem kell, olyan rideg, olyan sötét, olyan nagyon sivár, nekem az igazságszolgáltatással és a kormányzattal szemben nincs egyetlen szavam, a melylyel menteni tudnám instituczióit és kormányzatát, végigfutok az összes törvényhozáson és elmondom annak minden hiányait, minden bajait és a konkluzum azután mégis az, hogy első sorban nem konkludálunk sehova, nem mondjuk meg azt sem, hogy elfogadjuk-e a költségvetést vagy nem, mint a hogyan a t. képviselő úr tette, másodsorban pedig négy napi gondolkodás után arra a konklúzióra jut. hogy elfogadja a tételt bizalmának jeléül azon kormány iránt, a melynek háta mögött áll, és a melyet — aspiráczió nélkül vagy aspiráczióval — eddig is támogatott és jövendőben is támogatni kész. Erre mondtam én és erre mondom, hogy ez a parlamentarizmus szempontjából nem egészséges jelenség, és azon sok angol és franczia idézet után, a melynek már is tanúi voltunk, és azon nagy beszéd után, a melyben magyar kifejezést csak válogatva és nagyon keveset találtunk, engedje meg a t. képviselő úr, hogy én a hazai jogrend szempontjából egy tót közmondással feleljek meg, a mely azt mondja, hogy : (Derültség.) »Krava kerá köpi, muszi sza vivázat.« A mi magyarul annyit jelent, hogy azt a tehenet, a mely rúg, ki szokás kötözni. (Élénk derültség.) Ezt minden jóravaló gazdaságban így rendezik be. (Derültség.) T. képviselőház I^Hogy milyen mértékben alkalmazható ez a példa a mai napi és a múltkori eseményekre, azt önökre kell bíznom, t. képviselő urak, mivel a többség 12