Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-71
71. országos ülés 1897. márczius 16-&n, kedden. 85 imádásától a mi redaktorainkat, mert egy ilyen hangulatban elnyomatik minden eredeti eszme, elfojtatik csirájában minden önálló produktivitás és tisztán mechanikaivá sülyesztetik alá a kodifikáczió. Az sem bizalmatlanság a t. miniszter űr iránt, lia felkérem, lenne szives periodicze, negyedévenként vagy félévenként a háznak jelentést tenni ama munkálat előhaladásairól és stádiumairól. Csak az ő helyzete lesz megkönnyítve, ha hivatkozhatik e ház türelmetlenségére és arra, hogy hírt és értesítést várunk. Mert nagyon nehéz ám a tudósokkal elbánni, — bebizonyította ezt Plósz Sándor t. képviselőtársam. És azért, mert megmutatta, mily nehéz ővelük elbánni, arra határoztam el magamat, hogy nem fogok belebocsátkozni a köztünk fenforgó proczesszuális vitakérdésekbe, nem fogom fárasztani a t. házat oly dolgokkal, melyek tartozhatnak egy ankét, egy igazságügyi bizottság va gy e &y jogászegylet elé, de nem arra valók, hogy a ház plénuma előtt tárgyaltassanak. (Tetszés.) Nem is én vetettem fel ezeket a kérdéseket, nem szóltam én arról, hogy köztünk mily eltérések vannak, csak mellesleg jeleztem a szóbeliség túlhajtásait, Plósz Sándor t. képviselő úr ment a részletekbe. Szorítkozni fogok tehát azoknak az ellenvetéseknek és megjegyzéseknek czáfolatára, a melyeket Plósz Sándor t. képviselőtársam annak kimutatására hozott fel a t. házban, hogy az én álláspontom nagyon alárendelt és hogy én teljesen hívatlan vagyok arra, hogy ezekhez a kérdésekhez hozzászóljak. A többi kérdések a nagy perrendtartás tárgyalására maradhatnak, melyet az igen tisztelt miniszter úr szives volt már az őszre kilátásba helyezni. Azt mondta a többi közt az államtitkár úr -- és ezt a fordulatot nem rég olvastam valahol egy német polémiában (Élénk derültség balfelöl.) — hogy azok a panaszok, a melyeket én felhoztam, nem újak előtte, felhozták azt mások is, hanem abban megegyeznek mind, a kik ellene e panaszokat felhozzák, hogy vagy nem olvasták az ő javaslatát, vagy nem olvasták a német perrendtartást, vagy egyiket sem olvasták. Nem mondta meg, hogy eme kitűnő férfiak kategóriáinak melyikébe sorozott engem; de arról meg vagyok győződve, hogy egyikébe sem tartozom és ezt be tudom okmányszerÖleg bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) A volt igazságtigyminiszter úr ugyanis azzal tüntetett ki engem, hogy annak idején a sommás eljárási törvényjavaslata felől tőlem is kivánt véleményt. Azt a véleményt én nyilt határidőben elkészítettem és beadtam. Erre következett a beérkezett vélemények [közzététele az igazságügyminiszterium félhivatalos folyóiratában. Vártam, vártam, már az utolsó vélemény közlésétől egy év múlt el, az én véleményem nem jelent meg. Elmentem tehát a »Jogtudományi Közlöny« szerkesztőségébe, a hol nagy előzékenységgel fogadtak és ezt a véleményt ott kiadták. Ebből a véleményből, a melynek egyes pontjai, különben bizonyára véletlen találkozásnál fogva, visszatükröződtek a sommás eljárás törvényjavaslatának »Zweite Lesung«jában, (Derültség balfelöl.) eléggé bebizonyítottam, hogy a javaslatot is tanulmányoztam, a német perrendtartást is tanulmányoztam. Egyébiránt a német perrendtartással mint a kúria felülvizsgálati tanácsának tagja is kellett, hogy megismerkedjeai, kellett, hogy azt megtanuljam. És mivel a kúriáról szólunk, kiveszem, t. ház, a magam osztályrészét abból a dicséretből, a melyet t. képviselőtársam abból az alkalomból mondott a kúriára, hogy a lipcsei Reichsgericht deczizióit forgatja és használja, de — úgymond — köszönjék meg nekem kollégáim, hogy azt mondtam, hogy vakon követik. Hát én nem mondtam soha, hogy vakon követik. Hiszen vakon nem követik még a t. államtitkár xxr váltójogi könyvét sem, (Derültség.) csakhogy ha attól eltérnek, a következménye az, hogy valóban nem kivánt díjmentes czímadományozásokban részesülnek. (Élénk derültség balfelől.) Egyébiránt ez nem változtat semmit a magyar jndikatura menetén. (Derültség.) Plósz Sándor államtitkár: Nem értem! Emmer Kornél: Hát szívesen megmagyarázom hogy ne legyen belőle személyes kérdés. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy a tanár urak, vagy volt tanárok nagyon hamar készek azzal, hogy a tudatlanságot egy állatnak a nevével jellemezzék. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon ) Beszédem egy helyén, t. ház, felülvizsgálatról szóltim, a hol a t. államtitkár úr véleménye szerint nincs helye felülvizsgálatnak. 0 azt hitte, hogy én egy lapsus linguae-t követtem el, s megragadta az alkalmat, hogy ismét demonstrálja az én tudatlanságomat és úgy mellesleg, kellő fölénynyel konstatálta, hogy ilyen esetben nincs is helye felülvizsgálatnak. T. ház! A királyi kúria stilusa, az, hogy a tábla s-megvizsgálja« a pert; a kúria » felül vizsgálj a« olyan ügyekben is, a melyek nem sommás természetűek, a hol tehát nincs felülvizsgálat az új értelemben, csak a régi értelemben. Én ezen stílushoz alkalmazkodtam, és valóban sok más ellenfelem, a ki velem tudoraányos vitába bocsátkozik, tartózkodott volna ilyen fogástól, hogy ellenem fordítson egy nem szabatos, de érvényben levő műszót. Következik most az a bizonyos 114. §.;
