Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-71

g^, 71. országos ülés 1897. márczlns 16-án, kedden. a dologban, azt hitte, hogy a másikat fogják bezárni. (Általános derültség.) Ily körülmények között nem volt talán egészen gonosz az én fellépésem, hogy aggályaimat egy tudományos körben kifejeztem. Rossz egyébiránt kétségtelenül a sajtóbírósági eljárást szabályozó rendelet, a mely rossz fordítás a francziából. És így megnyugtathatom Neumann Ármin t. képviselőtársamat — a ki engem gallomániávaJ vádolt — abban a részben, hogy nem vagyok én oly feltétlen gallomán. Egyébiránt ha már Neumann Ármin t. képviselő úr beszédének rám vonatkozó részét kezdtem említeni, parentézisben — mert vissza fogok térni Polónyi Géza t. képviselő úrhoz (Derültség.) — csak azt az egyet kell megemlítenem, hogy Neumann Ármin t. képviselő úr igazságtalan volt velem szemben: ő azt mondotta, hogy én a kereskedelmi törvények tekintetében sem akarom elfogadni a nivellirozó, az általánosító irányt és e miatt engem bár, Ihering szájával, vagy tollával, a khinaiak sorába osztott be és donquijoteériával vádolt. Beszédemben ellenkezője foglaltatik, ezt el méltóztatott felejteni és miután akkor abban a nézetben volt, hogy én vogelfrei vagyok és hogy én ellenem akármit fel lehet hozni, erősebb argumentum hiányában az idézett jellemzéshez fordult. Szerercse, hogy Neumann Ármin t. képviselő úr nem alispán, mert különben olyan bizonyítványt állítottak volna ki neki feledékenységeért, a milyent itt felolvasott Polónyi Géza t. képviselőtársam (Általános derültség és tetszés.) a nyugdíjasokról szóló beszédében. (Derültség és tetszés). Gallomán pedig épen nem vagyok, mert abból, hogy én oly institucziót, a mely Magyarországban gyökeredzik s a mely Francziaországban esak bővebb kifejtést nyert, a mely Svájcz legtöbb kantonjában virágzik: — abból, hogy én ily intézményt ajánlottam, gallománia még távolról sem következik; legkevésbbé vagyok pedig mániában oly gallus iránt, a ki a Mathiással bizonyos tulajdoni raggal van összekötve. (Általános derültség.) A sajtószabadságnak, t. ház, nem vagyok és nem voltam ellensége soha. Már hogy volnék ellensége a sajtószabadságnak, a ki hosszú ideig a hirlapirókkal éltem egy kenyéren és a ki pályámat, mondhatom, .nagyrészt a sajtó szíves felkarolásának köszönhetem. Épen oly joggal vádolhatott volna Polónyi Géza t. képviselőtársam azzal, hogy a szólásszabadságnak vagyok ellensége. (Derültség.) Ázt mondja Polónyi Géza t. képviselő úr, még mindig a bírói székből, hogy egyikünk sem jobb a Deákné vásznánál: Plósz Sándor t. képviselőtársam a németből szedegeti eszméjét, én pedig a francziából. T. ház! Bizonyos különbség talán mégis van, nem tudom, előnyömre-e vagy hátrányomra; mert én nemcsak szedegetem az eszméket, hanem szolgáltattam eredeti eszméket is, azonkivül pedig, úgy vagyok meggyőződve, hogy ha intézményeket Francziaországból kölcsönzünk, kevésbé jövünk függőségi helyzetbe, mint ha német eszméket plántálunk be ide. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Á mi pedig az államtanács eszméjének részemről történt felelevenítését illeti, a melyben Polónyi Géza t. képviselőtársam a helytartótanácsra és egyéb nem kellemes tanácsra való J eminiszczencziákat látott, bátor vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urakat, hogy az államtanács eszméjét nem perhorreskálta a 48-iki törvényhozás sem, midőn 19. §-ában azt mondja (olvassa): »Áz ország közügyei felett ő Felsége, vagy a nádor, vagy a királyi helytartó, vagy a miniszterelnök elnöklete alatt tartandó értekezés végett Budapesten álladalmi tanács állíttatik fel, mely a legközelebbi országgyűlésen fog állandóan rendeztetni.« Ez a legközelebbi országgyűlés eddig ugyan még nem tartatott meg, de az eszme nem olyan, a melyet a szabadság szempontjából vissza kellene utasítani. Visontai Soma t. képviselő úr, a kinek távollétét — fájdalom ~ most harmadszor konstatálták, mégis kellemesebb bíró Polónyi Géza t. képviselő úrnál, mert Visontai Soma képviselő úr mindkettőnknek adott igazat és ime most ott állok, a hol az egyszeri ember, a ki azt mondta: Az még sem lehet, hogy mindkettőnknek igaza legyen. (Derültség.) Plósz Sándor t. képviselő úr mindent magára vett, a mit a kodifikáczió ellen felhoztam, azt is magára vette, a mit fel nem hoztam; (Derültség.) hanem szerinte valószínűleg felhozhattam volna. (Egy hang oalfélől: Mert ludas!) Úgy tett, mint Winkelried a simpachi csatában, a ki összenyalábolta az ellenséges láudsákat, a mennyit csak birt és mellére irányozta. Én csak példaképen hoztam fel egy argumentum bizonyítékául az ő sommás eljárási törvényét, felhoztam annak bizonyítására, hogy ott is bizonyos doktrinarizmus mutatkozott. De ő úgy fogta fel, hogy minden tekintetben 8 a felelős; »L'état c'est moi«: a magyar kodifikáczió én vagyok, s ez alapon támadott meg mindenért. Legyen az ő akarata szerint! T. ház! Egész tisztelettel a dolgozó redaktorok buzgósága, készültsége, tudományossága iránt és bizalommal a t. miniszter úr jó akarata iránt, fentartok mindent, a mit felhoztam a magyar magánjogi törvénykönyv előmunkálatának megfeneklésére nézve. Ki kell ragadni — ismétlem — a Streitn fragén útvesztőjéből ezt a munkát és különösev elterelni az új német birodalmi törvénykön-y