Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-71
71. orsz&gos ülés 1897. márczius 16-án, kedden. 81 Elnök: Elfogadtatott. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa).- Bevétel 481.426 forint. Elnök: Elfogadtatott. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa): Telekkönyvezés. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 9. czím. Kiadás. Központi telekhivatal. Személyi járandóságok 7.322 forint. Lakatos Miklós jegyző: Rátkay László! Eátkay László: T. képviselőház! A czím, a melyhez szólani akarok, a telekkönyvezésre vonatkozik; minthogy azonban még előzetesen egy másik kérdést is meg akarok, de csak egy pár szóval érinteni, nehogy elnöki megintésbeu és rendreutasításban részesüljek, előre is kérem erre a t. ház kegyes engedelmét. Elnök I Ha eltérni akar a képviselő úr a tárgytól, nem mellékesen kell erre az engedélyt kérni, hanem meg kell mondani, hogy a napi-* renden levő tárgyon kivül erről és erről kivan beszélni és akkor én megkérdezem a házat, hogy megengedi-e ezt, de így mellékesen nem lehet az ügyet elintézni. Rátkay László: Köszönettel veszem az elnöki figyelmeztetést, de mert azt a ezímet, a melyről beszélni akarok, egy-két fonállal összeköthetem a telekkönyvezés kérdésével, kérem a t. háztól az engedélyt s azért bocsátottam előre a kérelmet, hogy ha a t. ház megengedi, pár szóval fogok arról a kérdésről szólni, mely azonban, mint ki fog tűnni, a tárgyalás alatt levő czímmel is összefügg. Elnök: Már most kérdem a t. képviselő urat, kéri-e a ház engedélyét, vagy nem? Rátkay Lászlő: Igen! Elnök: Miről kivan szólni? Rátkay László: A viszonosság kérdéséről, mely a telekkönyvezés kérdésével is összefügg. Elnök : Viszonosságról ? Rátkay Lászlő: Igen, a viszonosságról! Elnök: Más államokkal való viszonosságról. Kérdem a t. házat, megengedi-e a képviselő úrnak, hogy erről is szólhasson? (Igen!) A ház az engedélyt megadta. Rátkay Lászlő: T. ház! Akkor, mikor ebbe a házba beléptem, elhatároztam és fogadást tettem arra, hogy minden kérdésnél minden sérelmet, mely a magyar nyelv tekintetében a kormányzat bármely ágában előfordul és az ellen elkövetve lesz, a házban szóvá teszem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Úgy fogtam fel a dolgot, hogy a magyar nyelv a magyar államnak hivatalos nyelve és így a nemzeti és állami felsőbbségnek egyik lényeges alkatrésze, egyik legszebb kifejezése. E szerint minden sérelem, mely a magyar nyelv ellen elkövettetik, egyúttal az állami felsőbbség ellen is el lesz KÉPVH. NAPLÓ. 1896 -1901 V KÖTET. követve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez a sérelem az igazságszolgáltatási kormányzat keretében a magyar nyelv ellen a viszonosság kérdésében mindennapos. A nemzetek az egymással való érintkezés szempontjától részben nemzetközi szerződéseket kötnek egymással; Ausztriával, vagy miként törvényünk kifejezi, az ő Felsége kormányzata alatt álló többi országokkal szemben pedig ki lett mondva, hogy az érintkezés e tekintetben szabadon történik. Ez ki van mondva az 1868-ki törvénykezési rendtartásban, melynek 61. és 63. szakaszai értelmében Ausztriával és ő Felségének többi országaival az érintkezés a bíróságok közt szabadon történik. Nem lett azonban kimondva a törvényben, hogy ez as érintkezés miként és minő nyelven történjék? Azt hiszem azonban, hogy a törvényhozás akkori czélzata, de egyébként az államok egymáshozi viszonossága ég egymás iránti tisztelete is azt parancsolja, hogy nem lehet a törvénynek más czélzata, mint az, hogy mindenik állam a saját nyelvén keresi meg a másik államot, hiteles fordítást mellékelvén a másik államban uralkodó nyelven. A törvénynek ezen hézagát nálunk miniszteri rendeletek pótolták, még pedig ismételten és most az a helyzet áll fenn Magyarországon, hogy a magyar ember kezéhez német, vend, cseh, lengyel, rutén, szerb, horvát, sőt még orosz nyelvíí keresetek is kézbesíttetnek. Eltekintve attól, hogy ebben a viszonosság van megsértve, ez törvénysértés is, mert a magyar törvények szerint az első végzést, az első keresetet az illetőnek megmagyarázni tartozik a kézbesítő. Mármost hogyan magyarázza meg az a falusi, egyszerű kézbesítő a német, orosz, vagy vend nyelven érkezett kereseteket ? Megtörtént, t. ház, ez ugyan kis dolog, de az illetőnek szempontjából nem az, hogy egy tősgyökeres magyar városban született magyar embernek, a ki magyar nyelven kivűl más nyel vet nem beszél, olasz nyelvű keresetet kézbesítettek. Természetesen senkisem tudta neki megmagyarázni, hogy mi az. Elvitte a községházához, ott kitették azt közszemlére, mint érdekes furcsaságot; pár hét múlva azonban már jött a végrehajtás szintén olasz nyelven, kijött azután a magyar végrehajtó s ez már édes hazai nyelven magyarázta meg neki, hogy elveszi összes birtokát. Ha a t. igazságügyminiszter úr kívánja, érdekes gyűjteményemet szívesen rendelkezésére bocsátom, mely szerint mi hozzánk minden fordítás melléklése nélkül jönnek idegen nyelvű keresetek, viszont azonban érdekes gyűjteményem van arra nézve is, hogy máshonnan, még Horvátországból is, minden végzés, a mely magyar nyelven megy, visszajön és büszkén van ráírva ez a három szó: Nem tudunk magyarul. Kérdem n