Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-71

76 71. országos ülés 1897. niárczius 16-án, kedden. és illetőleg kiutalványozása megtagadtatott. Hisz ez az, a miért felszólalok, mert hogy a törvényhozás intenczióival ellenkezőleg valakinek illetménye meg ne adassék azért, mert egy számvevő esetleg máskép értelmezi a törvényt, mint a mint a törvényhozás akarta: ez meg nem engedhető. És az én czélom semmi egyéb, mint a sűrűn felhangzó ezen panaszok okából kérni a t. miniszter urat, hogy nyugtassa meg az illetőket az iránt, hogy, a mit nekik a törvény biztosított, azt a jövendőben is meg fogják kapni. A második dolog, a mit ugyanezen törvénynyel kapcsolatosan kell hogy felemlítsek: a budapesti bírák helyzete. Én már a törvényjavaslat tárgyalásánál kifogásoltam azt. hogy nagyon sokféle rangot és osztályt csináltunk a bírák között. Már maga a VIII. és VII. osztályba sorozása a bíráknak és az, hogy a VIII. rangosztályban két fizetési fokozat van, valamint a VII. rangosztályba, való sorozás ugyanazon bírói testületben ugyanazon bírák között rangkülönbségeket csinál, . . . Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem csinál! Polónyi Géza: . . . úgy, hogy egy és ugyanazon bíróságnál van egy VlII-ad osztályú bíró magasabb fizetési fokozatban, egy alacsonyabb fokozatban és egy VII. osztályba tartozó bíró, tehát háromféle bíró lehet a fizetés és rang szerint. De ehhez jön a budapesti törvényszéknél még egy súlyos, illetőleg rangkülönbség, a mely előállott abból, hogy az 1871-iki szervezés alkalmából a budapesti törvényszéki bíráknak 2000 forint lévén a fizetésük, ezek annak idején a vidéki bírákkal szemben körülbelül 400 forint fizetési többletet élveztek, ennélfogva a rang és fizetés tekintetében a vidéki bírákat megelőzték. Midőn az 1893 : IV. törvényezikket megalkottuk, egyik kardinális priiiczipiuma ezen törvénynek az volt, hogy a mennyire lehet, a vidéki és budapesti bírák között levő ezen rangkórságot szüntessük meg, mert az igazságszolgáltatásnak egy és ugyan azon fokán levő tényezői között joggal, helyesen és méltányosan ilyen fokozati különbségeket megállapítani nem lehet. Ez volt akkor az igazságügyi kormánynak nyíltan bevallott tendencziája, a melyet a törvényhozás nagy többsége a maga részéről is helyeselt. Már most mi történt? Á törvény életbelépte előtt kinevezve volt budapesti törvényszéki bírákra nézve kimondatott, hogy ezeknek, a kiknek 2000 forintnyi fizetésük van, ezen 400 forint pluszuk, miután szerzett joguk volt erre, nem veszhet el, hanem mint személyes pótlék vétetett számításba az új törvény szerint akként, hogy ezen személyes pótlék a nyugdíj igénybe is beszámítandó. Igen ám, de a törvény életbe lépte után kinevezett bíráknál ezt a 400 forintot nem lehetvén . személyes pótléknak nevezni, ezt működési pótléknak nevezték el és így most már annyi rangfokozaton kivííl az ugyanazon törvényszéknél, a budapesti törvényszéknél lévő törvényszéki bírák közt előállott még azon eset is, hogy az előbb említettem különféle skálákon kivííl még az a megkülönböztetés is fennáll a bírák közt, hogy az egyiknek van személyi pótléka, a mely a nyugdíjba beszarnittatik, a másiknak van működési pótléka, a mely a nyugdíjba be nem számíttatik. Ez utóvégre nem volna nagy sérelem, csak mondom, hogy anomália azon szempontból, hogy ugyanazon bírák közt. különféle fokozatok állanak fenn. De van egy törvénysérelem. Tudniillik akkor, a mikor a törvény megalkottatott, az összlétszámba való sorozásnál, a rangmegállapításnál nem egyedül a kinevezés sorrendjét, sőt csak azt nem veszik alapúi ott, a hol magasabb fizetésekről van szó. A törvény tudniillik azt mondja 17. §-ának 5. pontjában: »Az egy és ugyanabban a szakban és egy és ugyanabba a fizetési osztályba sorozott állásban alkalmazott állami tisztviselő az egyes igazgatási ágazatokon belül lehetőleg egy összesített létszámba foglalandók, a mely Összesített létszámba való foglalás alkalmával a rangsor a 4. szakaszba foglalt elvek alapján állapítandó meg, azzal az eltéréssel, hogy az ugyanazon minőségű, de eddig különböző létszámban vezetett tisztviselők közt az összesített létszámba való első sorozásnál nem egyedül a rang — tudniillik a kinevezés elsőbbsége — hanem a magasabb fizetés adja meg az elsőbbséget.* Ezen törvény szerint az a budapesti törvényszéki bíró, ki a törvény életbe léptetése előtt lett kinevezve, kinek 2000 forint fizetése fölt és esetleg van, az fizetésénél fogva a rangban feltétlenül kell, hogy megelőzze azt a vidéki törvényszéki bírót, kinek nincs, nem volt és nem is lehet akkora fizetése. Miután az összlétszámba való sorozásnál a hozzám érkezett panaszok szerint e tekintetben hibák fordultak elő, azt hiszem, a nélkül, hogy e miatt valami nagy emóczió kellene hogy történjék, a t. miniszter úr lesz oly kegyes, miután itt szerzett jogok sérelmének esete foroghatna fenn, az összlétszámnak e tekintetben való revíziójával foglalkozni, vagy engem esetleg megnyugtatni az iránt, hogy e tekintetben jogsérelem nem történt. Végűi midőn a bíróságok szervezetével a legutóbbi időben foglalkoztunk, egyik törvényhozási intenczió az volt, hogy a kiváló erőket, különösen a behozandó szóbeliségre tekintettel,