Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-70
70, országos illés 1897. márcríus 13-án, szombaton. 5? Ivánka Oszkár: T. ház! A házszabályokhoz és a kérdés feltevéséhez kérek szót. Először is konstatálom, hogy oly dologban, a mely már el van döntve, utólag egy másik, esetleg ezzel ellentétes döntést provokálni nem lehet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Meg fogja bocsátani a t. elnök úr, ha kijelentem, hogy ez az eljárása az elnöknek a házszabályokba ütközik és én ez eljárás ellen tiltakozom. Én szerintem nem tette fel a kérdést helyesen sem az első alkalommal, sem most, (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert nem azt kérdezte, mit a házszabályok megkövetelnek, hogy megengedi-e a t. ház, hogy Visontai Soma képviselő úr beszéljen, igen vagy nem, hanem a kérdést így intézte a házhoz, hogy helyesli-e a képviselőház? Az elnök úr tehát először is helytelenül tette fel a kérdést, másodszor helytelenül enuneziált egy határozatot akkor, mikor a ház különböző oldalairól ellenkező felfogás nyilatkozott meg. Hogy melyik volt többségben, azt annál kevésbbé lehetett konstatálni, mert a túloldalon is igen csekély számban ültek a képviselők. (Ellenmondásoh a jobboldalon.) Egyáltalában a felkiáltások zűrzavarából lehetetlen volt kivenni, melyik vélemény volt többségben. De föltéve, hogy az elnök úr szerint kivehető is lett volna a többség, az enuncziácziót nem fogadta a ház azzal a megnyugvással, hogy a ház akarata döntött és nem az elnöké. Ilyen kétes esetekben az elnöknek a kérdést nem szabad egyszerű kijelentésre eldönteni, hanem úgy kell dönteni, hogy mindenki teljes tisztelettel az elnöki szék iránt megnyugodhassak abban, hogy az elnök helyesen enuucziált. Másodszor, ismétlem, egy dologban kétszer dönteni nem lehet, ha az első döntés helytelen is volt. Elnök: Egyetértek a t. képviselő úrral abban, hogy egy dolgot, a mely már el lett határozva, újabban kérdésessé tenni nem lehet. Épen azért nem is úgy tettem fel a kérdést, hanem saját egyéniségemet vetettem a ház bírálata alá, azt kérdezve a háztól, hogy helyes volt-e eljárásom, vagy nem? A képviselő úrnak felszólalása tehát tárgytalan volt; különben is tárgytalan volt, mert Visontai Soma képviselő úr már nem kivan többé e kérdésről szólani. Ezzel azt hiszem, hogy a vitát e kérdés felett bezárhatom, valamint bezárhatom a tanácskozást a királyi kúria kérdése felett is. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Polónyi Géza képviselő úr három kérdést intézett hozzám. Méltóztassék megengedni, hogy ezekre a kérdésekre röviden nyilatkozhassam. A képviselő úr a kúriai bíráskodás kérdését vetette fel és kezdte beszédét azzal a gyanúsítással, melyet már e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával és azután is többször hallottunk. Én ezekkel a játék-gyanúsításokkal szemben magam is már több izben nyilatkoztam; újabban azokra kitérni nem akarok. Polónyi Géza: Mire? Erdély Sándor igazságügy miniszter: Arra, hogy engem azzal méltóztatik gyanúsítani, hogy egy nem a parlamentarizmussal megegyező játékot vittem véghez akkor, a mikor e törvényjavaslatot tárgyaltuk, Ezt én ismételten gyanúsításnak jelentettem ki és volt alkalmam kijelenteni, hogy miért az. A kérdés érdemét illetőleg mindenekelőtt kijelentem, hogy egyelőre a kúriai bíráskodás törvényjavaslatával a ház elé jönni nem szándékozom. Ennek oka a törvényjavaslat múltkori tárgyalása alkalmával itt kifejlett jelenségekben van. A törvényjavaslatnak azon része elien, a mely tulajdonképen a kúria bíráskodását szabályozza, alig történt ellenvetés vagy hozzászólás. Igen azonban más kérdésekhez. Beszéltek, vitattak, indítványokat tettek — maga Apponyi Albert képviselő ár is — oly kérdésekben, melyek nem ide, hanem a közigazgatás rendezéséhez és a választási törvény módosításához tartoznak. E tárgyalásból arról győződtem meg, hogy a kúriai bíráskodással megoldatni szándékolt kérdések nem abban a törvényjavaslatban, hanem a közigazgatás rendezése és a választási törvény revíziója folyamán fognak megoldathatni. Hiába jönnék én ismét egy javaslattal, mert hisz ez már a harmadik volt. Odajutnék vele ismét, a hova az elsővel és nem szándékozom ismét végigvinni a múltkori eredménytelen tárgyalást. Másodszor fölvetette a t. képviselő úr az uralkodó család házasságkötési módjának szabályozására vonatkozó kérdést, mondván, hogy az országot tájékoztassam álláspontomról. Az ország tájékozva van, mert e tekintetben kinyilatkoztattam a házban, hogy szükségesnek tartom a kérdésnek törvényhozási úton való szabályozását, a megfelelő törvényjavaslatot előkészítem és mihelyt azzal készen leszek, be fogom azt a háznak terjeszteni. Kijelentem még azt is, hogy a törvényjavaslat munkában van és annak keretén beiül úgy a bíráskodás, mint az anyakönyvvezetés kérdése is meg fog oldatni, csak méltóztassék egy kis türelemmel lenni. A t. képviselő úr harmadik kérdése vonatkozik a holtkéz szerzési és elidegenítési tilalmára. Ha jól értettom, a t. képviselő úr azt kívánja tudni, hogy mi az igazságügyi kormány álláspontja e kérdésben általában és mi a kúria határozatával szemben. 8*