Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-70

66 70. országos Ülés 1897. márezins IS-áa, szombaton. hogy az igazságügyi orvosi tanács véleménye igénybe vétessék. (Közbeszólás a szélső halóiddon: Majd másutt!) Lehet ugyan ezt más ezímnél is elmondani, de ha már itt felszólaltam, itt szeretném azt is elmondani. (Sálijuk! Halljuk! a szélső hátoldalon.) Azt a t. miniszter ár sem czáfolhatja meg, hogy elmekórtani dolgokban az igazságügyi orvosi tanács véleményeket ad, a nélkül, hogy . . . (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, hányszor figyelmeztessem, hogy méltóztassék a tárgynál maradni ? Visontai Soma: Én megkértem a t. képviselőházat, minthogy a t. miniszter úr épen az én beszédemre reflektált, engedtessék meg nekem is . . . Elnök: Én nem veszem észre a házban a hajlandóságot arra, hogy ezt megengedné. Visontai Soma: Kérem, méltóztassék megkérdezni a házat. Elnök: Tehát a házhoz intézem azon kérdést, méltóztatik-e megengedni azt, hogy a képviselő ár ennél a tételnél beszéljen e tárgyról? (Igen! Nem!) A ház nem engedi meg! Visontai Soma: Különben be is fejezem mindjárt. Tehát a miniszter űr nem mondhatja , . . Elnök: De kérem, elvonom a képviselő ártól a szót! Visontai Soma: Hát nem engedte meg a ház ? Akkor leülök. (Zaj halfelöl.) Elnök: Én e helyen a házszabályok őre vagyok; a házszabályok megtartása követeli azt, hogy valaki oly tárgyról ne beszéljen, a mely nincs napirenden. Én egyenesen kérdést intéztem a házhoz és a ház ebben az irányban döntött. Ezért nem engedtem a t. képviselő urat tovább beszélni, (Zaj.) Ivánka Oszkár: A kérdés helytelenül volt feltéve! (Zaj.) Polónyi Géza: T. ház! Félreértett szavaim helyreigazítása czímén, de a házszabályokhoz is szót kérnék. Visontai Soma képviselő úr beszéde folytán kénytelen vagyok két reflexiót tenni. Először is a képviselő úr gúnyból vagy vádból azt mondta, hogy én a kincstár érdekeinek képviselésére vállalkoztam. Én erre azt mondom, hogy sem akármelyik képviselőnek, sem speczialiter ellenzéki képviselőnek nem feladata oly álláspontot elfoglalni, mely a kincstár érdekeivel ellenkezik, sőt ellenkezőleg a képviselőnek kötelessége a kincstár érdekeire is ügyelni. A másik az, hogy a képviselő ár azt mondta, hogy midőn én Beksics képviselő úr eszméjét a t. ház szíves figyelmébe ajánlottam, hogy tudniillik közbeeső jury vagy vádtanács létesíttessék, ezzel lehetetlen dolgot mondtam, mert így az excepfío veritatist előbb kellene eldönteni. Ilyen elméletekkel az ember könnyen abba a gyanúba kerú'l, hogy a létező törvényekkel nem áll jó lábon. A büntetőtörvénykönyv 263. §-a ismeri ezt az institucziót. A képviselő úr tudja, hogy ma is az esküdtszéki tárgyalásnál, mielőtt a bizonyító eljárás elrendeltetik, a törvényt alkalmazó bíróság határoz a felett, van-e bizonyításnak helye vagy nincs? És csak azután határoz a felett: igaz-e a vád vagy nem ? Tehát az a kérdés, forog-e fenn a közérdek sérelme vagy nem, van-e bizonyításnak helye vagy nem, nem az exceptio veritatis kérdése, hanem a bizonyítás megengedhetésének a kérdése; mert nem lehet valakinek megengedni a bizonyítást előzetes ítélet nélkül, akár igaza van, akár nincs. Ezt akartam csak megjegyezni s a t. képviselő urat ezen okoskodásával szemben a létező élő törvényre utasítani. Végííl a házszabályokra vonatkozólag egészen röviden a következőket jegyezem meg. A fölmerült inczidensnél a mélyen t. elnök úr a házszabályok sérelmével intézkedett. Megengedem ugyan, hogy a többség neki igazat fog szolgáltatni, de mégis tévedett. Midőn a ház engedelméről van szó, nem elég megkérdezni a házat, hogy megadja-e az engedélyt vagy sem, és aztán csak végignézni rajta! A házszabályok azt mondják, hogy a midőn valamely kérdés eldöntéséről van szó, azt szavazással kell eldönteni vagy felállással, vagy megszámolással, vagy névszerinti szavazással. Eddig a parlamentben nem ismertük az elnöki verdiktet. A mélyen t. elnök úr szavazást e kérdésben nem kívánt, noha a ház mindkét oldaláról ellentétes vélemények hangzottak. Ennélfogva a házszabályok értelmében nem lett volna kimondható elnöki verdiktben, hogy a ház nem engedte meg, mert a ház ily kérdést mindig szavazással dönt el. Kérem a t. elnök urat, hogy a tekintetben, vájjon megengedi-e a ház, hogy Visontai Soma képviselő úr nyilatkozzék, tessék a szavazást elrendelni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Azt hiszem, hogy arra nézve, hogy a szavazás felállással történjék-e, vagy pedig azáltal, hogy megkérdem a házat, igen-e vagy nem, és aztán a hangok többségéből ítéljek . . . (Nagy zaj és ellenmondás a balés szélső baloldalon.) Oly uagy súlyt fektetek arra, hogy a t. háznak minden tagja teljesen igazolva lásson engem abban, hogy én semmiféle pártérdektől nem vezettettem, hanem tisztán csak a házszabályok helyes alkalmazásától: hogy fölteszem a kérdést, helyesli-e a t. ház, hogy a tárgyról nem engedtem tovább szólni a t. képviselő urat, igen vagy nem? Kérem, méltóztassanak határozni. (Nagy zaj.) Ivánka Oszkár képviselő úr a házszabályokhoz kivan szólani.