Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-70

70. országos ülés 1897. m&rezing 13-áu, szombaton. ÖS esküdtszéki tárgyalásnak hosszúra nyúló mindenféle retortáin keresztül hurezoltassék, mi által el fogják kerülni azon torzsalkodást, mely a magyar társadalmat már oly sokszor részekre osztotta. Az ankét e tekintetben már nyilatkozott, az igazságügyminiszter úrnak pedig legyen meg az a támasza a magyar képviselőházban, hogy senki sem látja a sajtószabadságnak sérelmét abban . . . Visontai Soma: Dehogynem! Sokan látjuk! Polónyi Géza: ... Én nem látom esnem fogják látni sokan abban a sajtószabadság korlátozását, ha nem teszszük könnyebbé, lehetőbbé a magán-, a családi és női becsületnek üzérkedési czélokra való kihasználását. Én a magam részéről szívesen fogok kezet nyújtani arra, hogy az e tekintetben szükséges korlátozások a törvénybe fel is vétessenek. Befejezem beszédemet azzal, hogy ezen indokok vezettek engem objektíve ezen kérdések felvetésére. Igen kérem a t. miniszter urat, hogy a felvetett három kérdés tekintetében, úgy mint a kúriai bíráskodás, az uralkodóház házassági joga és végül a holt-kéz vagyonszerzőképessége tekintetében tájékoztassa az országot azon álláspontról, melyet a kormány elfoglal. A költségvetést pedig a már annyiszor kifejezett bizalmatlansági okokból nem fogadom el, hanem benyújtom határozati javaslatomat, melynek szives felolvasását kérem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A határozati javaslat fel fog olvastatni. Molnár Antal jegyző: (olvassa): ^Határozati javaslat; benyújtja Polónyi Géza. (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel arra, hogy az 1498. évi LV. törvényczikk által a püspökök, főpapok úgy saját személyeikre, mint egyházaik részére világi birtokok szerzésétől eltiltattak és ezen közjogi tilalom az ugyanazon 1498. évi LXV. törvényczikk értelmében törvényes szankczióval is el van látva s az 1647. évi XVII. törvényczikk 5. pontja szerint újból megerősítést is nyert, — az 17 í 5. évi XVI. törvényczikk 5. pontja szerint pedig — a szerzési tilalomnak fentartásával — sőt, a szorosabb megtartására szóló utasítással, csak kivételes esetekre szorítva, a tilalom alóli felmentés egyenesen a Felség jogkörébe utaltatott és így kétségtelen, hogy püspökök, főpapok, úgy saját személyük, valamint egyházaik javára, világi ingatlan javakat csakis kivételesen és csakis a Felség jóváhagyásával szerezhetnek, a legutóbbi időben azonban a magyar kir. kúria ezen szerzési tilalmat ítéietileg hatályon kívül helyezte s azáltal az eddig hatályon kívül nem helyezett eltiltó törvények ellenére egy törvénybe ütköző bírói gyakorlatnak vetette meg alapját: a képviselőház utasítja az igazságügyminisztert, hogy az élő törvények alapján fennálló szerzési tilalomnak tiszteletben tartása czéljából, megfelelő módon, esetleg sürgősen benyújtandó törvényjavaslat útján intézkedjék.« Elnök: Van-e még valaki felírva? Molnár Antal jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Minthogy Polónyi Géza t. képviselőtársam, a tervben levő esküdtszéki és hatásköri törvényről ennél a tételnél emlékezett meg, azt hiszem, hogy a t. ház különösen arra való tekintettel, hogy ő az én szavaimra is reflektált, meg fogja nekem engedni, hogy az ő felfogására is néhány észrevételt tegyek. Igaza van abban a t. képviselő társamnak, hogy a társadalom és különösen a sajtó munkásainak legkiválóbb körei már előzetesen is állást foglalnak azon törekvés ellen, hogy a sajtó-bíráskodás alól a nyomtatvány útján elkövetett bűncselekményeknek bár legkisebb része is kivonassék. Én ezt tegnap tartott beszédemben helyesnek és a mi alkotmányjogi biztosítékaink iránti gondoskodásnak tűntettem fel. Polónyi Géza t. képviselőtársam azonban igyekezett ma, a mint ő mondja, az igazságügyiminiszter úrnak erre nézve bizonyos háttért szerezni, igyekezett szavaimat gyengíteni, és hangulatot kelteni a sajtó-szabadság bizonyos részben való korlátozására nézve. Azonban azt hiszem, — és talán sikerülni is fog ezt bebizonyítanom, — hogy felszólalásának csaknem minden része teljesen téves. Igaz ugyan, hogy a t. képviselőtársam a beszéde elején még roppant rideg álláspontot foglalt el, és azt mondta, hogy egyáltalában a magánbecsület sértése elvonandó az esküdtszék bíráskodása alól. Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, ezt nem mondtam! Visontai Soma: Bocsánatot kérek, azt tetszett mondani, hogy kovácslegények, — habár ezeknek becsülete ép annyira megóvandó, mint a képviselő becsülete, — és mesteremberek viszálykodása elvonandó az esküdtszéktől. De aztán — ismerem t. képviselőtársam módszerét — beszédje végén konczessziókat, sőt nagyon nagy konczessziókat tett, mert belenyugszik abba, hogy egy közbeeső vádtanács döntsön a felett, hogy itt közérdek vagy magán érdek forog-e fenn? Ez proczesszuális szempontból lehetetlen, mert az esceptio veritatis kérdése — és ebben a t. ház összes jogászai igazat fognak nekem adni — csak a döntő eljárás keretén belül foglalhat helyet, tehát a végtárgyaláson, abban a stádiumban, mikor már el kell döntve lennie, hogy esküdtszék elé való-e az az ügy, vagy nem. De különben is téves a t. képviselőtársam felszólalása azért, mert oly időben, midőn a bün-