Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-70

70. országos ülés 1897. márczius 13-4n, szombaton. 59 gerészkatona voltam, — sem pedig a purgatóriumba, hanem a mennyországba : én is hajlandó vagyok egy kis újpesti házat szívesen áldozatul hozni az eklézsiának. (Derültség.) A lélek megváltásának elméletét a fülgyónás institueziója által igen könnyen lehet szuggerálni az utolsó kenet alkalmából a végrendelkező betegeknek. (Zaj és ellenmondás bálfélél.) Más egyházaknak is vannak erre fegyvereik, nemcsak a katholikus egyháznak. Én általában véve előlegeztem, hogy nemcsak a katholikus egyházról beszélek, én az egyháznak az állammal való küzdelmét akarom előadni. (Halljuk!) Én, t. ház, azt a tételt állítottam fel, hogy a vagyon a hatalom egyik jelentékeny tényezője. Hogy ez a kérdés mit jelent Magyarországon nemcsak az egyházi és állam közti viszony szempontjából, de például a nagy szocziális kérdés szempontjából, elég legyen, ha annyit mondok, — nem állítom, hogy adataim megbízhatók az utolsó jottáig, a t. miniszter úr azon helyzetben lesz, hogy rektinkálja a telekkönyvektől beérkezett biztos adatok nyomán, hogy mennyi az a vagyon, a mely ma a holtkéz kezén van, hogy annak társadalmi és államhatalmi szempontból való jelentőségét és fontosságát kellőleg mórlegelni tudjuk, — csak annyit mondok, hogy én úgy tudom, hogy két millió holdat meghaladnak azok a latifundiumok, melyeket a holtkéz kezén találunk. Fájdalmas és fokozottabb jelentőségű kérdésnek tartom, hogy különösen az alkotmányos korszak visszaállítása óta körülbelül egymillió hold került a holtkéz kezére. Ez adatok lehet hogy hibásak; nem is számítok azok autentikumára; könnyű lesz rektifikälni és én elfogadom azt a tételt, a mely a valóságnak megfelel. Már most — mondom — nemcsak az állam és egyház közti hatalmi szempontból, hanem a nagy szocziális kérdés szempontjából ki akarná kisebbíteni annak jelentőségét, hogy 2—3 millió holdra menő birtok-terület csak a'holtkéz kezén van? Nem is szólok arról, hogy a többi egyházak kezén mennyi van. Hiszen, t. ház, már rámutattunk a földmívelésügyi vitánál,*.hogy a szocziális kérdés igazi gyökere és valóságos forrása itt keresendő. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások a baloldal hátsó padjain.) T. ház! Én nem akarom most eldönteni ezt a kérdést, nem is foglalkozom szekularizáczió és autonómia kérdésével, csak a kúriának ítéletével szándékozom foglalkozni. T. ház! Csak a kérdés horderejét akartam ezzel feltüntetni és a t. ház szíves érdeklődését kérni azon szempontból, mert abszolúte nem lehet közönbös a törvényhozásra nézve, hogy a a kúria hatályon kívül helyezzen oly élő törvényt, mely ezen latifundiumok szaporodását és a szocziális kérdésnek progresszív arányokban való nyakunkra zúdulását feltétlenül előmozdítja és a mellett az államhatalom csökkenését a vagyon révén az egyházi hatalommal szemben lehetővé teszi. Itt van, t. ház, az 1498. évi LV. törvényczikk, mely azt mondja — magyarul olvasom fel — (olvassa): »A püspökök és egyházi főpapok bármelyike is saját személye s egyháza részére« — ismétlem: saját személye és egyháza részére — »világi birtokokat és birtokjogokat a királyi felségtől se nyerhessenek, sem pénzökért örök jogon ne vehessenek, s ne szerezhessenek vagy zálogkép ne bírhassanak*. Ez a világosan élő törvény, t. ház, a LX

V. törvényczikkben, a melyet nem szükséges felolvasnom, tartalmazza ezen tiltó törvény szankczióját, vagyis a hasonnemű megkötött ügyleteknek egyszer g mindenkorra való semmiségét és érvénytelenségét. T. ház! Ezen törvény az 1647-iki törvény XVII. törvényczikk által következőleg nyer megerősítést (olvassa) : » Világi birtokoknak egyháziak részére való el nem idegenítéséröl II. András rendeletének I. Lajos általi megerősítése helybenhagyatik és tettleg megtartassák.« Itt van tehát újabb szankcziója ama még mindig élő törvénynek. Tovább megyek, t. ház, csak a törvények felolvasására szorítkozom. Az J. Zljí-iki törvény XVI. czikkének 4. pontja a következőket rendeli(olvassa): »Azon világi birtokokat illetőleg pedig, melyek szolgálati vagy zälogczím alatt, egyházi vagy vallásos személyek, avagy községek által különösen a királyi ügyészség vagy magánosok szavatossága mellett, habár jogos és törvényes feltételeket tartalmazó zálogleveleknél fogva is eddig leírattak, elhatároztatott, hogy azon egyházi vagy vallási személyek és községek, ha ugyan a vásárlásnak folyvásti gyakorlatában lettek volna, az ily birtokok bírásában ezúttal azoknak a világiak által leendő megváltása idejéig megtartassanak* (Az elnöki széket Láng Lajos foglalja el.) De most méltóztassék meghallgatni az V. pontot, mely jövőre nézve a következő intézkedéseket tartalmazza (olvassa): »Mostantól fogva pedig ezután, az e helyen megújított 1647. évi XVII. törvényczikk szorosabban megtartassák, hacsak erre nézve a királyi szent Felség különös esetekben (mások jogainak épségben hagyásával) feloldást nem adna.« Az 1715. évben meghozott törvény, t. ház, vetette meg alapját azon a további századokban fejlődő joggyakorlatnak és törvénynek, mely szerint ilyen világi javak szerzése csak a királyi 8*