Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-70

fjg 70, országos ülés 1897. márczius 13-án, szombaton. annyi és számtalan ága és boga van és annyi mindenféle viszályra, mondom, még polgárháborúra is vezetett a történelem során, hogy ezeket megelőzni föltétlenül kötelességünk és eziránt n t. igazságügyminiszter úrnak nyilatkozatát mellőznünk lehetetlen, és kérve kérem is őt, mondja meg, milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben, hogy tájékoztassa az országot, mit szándékozik tenni. T. ház! Rátérek felszólalásomtulajdonképeni tárgyára, rátérek arra, hogy a magyar királyi kúriának legközelebb meghozott egy teljes ülési döntvénye, a holtkézről szóló döntvény, (Halljuk! Halljuk!) méltán a közfigyelemnek annyira tárgyává lett, hogy nemcsak a napi sajtót, hanem a szakirodalmat is behatóan foglalkoztatta, és azt hiszem, hogy a szivek rejtekében, különösen a mai viszonyok között, a mai társadalmat osztatlanul foglalkoztatja ma is. Az irodalom terén e kérdés körülbelül eldöntöttnek tekinthető azon felolvasás és azon közkézen forgó értekezés után, melyet hazánknak egyik legkiválóbb jogtudósa, tudományának egész melegével és lelkesedéssel teljes meggyőződésének erejével — Csemegi Károly jogtudósunkat értem — közzétett. Azt hiszem, t. képviselőház, ez a kérdés irodalmilag teljesen eldöntöttnek tekintendő. A mélytudományú jogász azzal fejezi be felolvasását és értekezését: lex imperat. Én ezzel kezdem. Előlegezem azon ítéletemet, hogy én a kúriának ezen döntvényében, a melyet meghozott, több politikát, mint igazságszolgáltatást látok és én a kúriát nem tartom feljogosítottnak arra, hogy létező és élő törvények ellen ítélkezzék, és a törvényeket hatályon kivííl helyezze. A bíróságok fel vannak jogosítva, ha a törvényeknek kétes értelmük van, magyarázólag is ítélni ott, a hol törvényszéki magyarázatnak helye van. De a bíróságok nincsenek semmiféle jogállamban sem feljogosítva arra, hogy létező és élő törvényekre azt mondják ki, hogy azokat hatályon kivííl helyezetteknek tekintik, nem létezőnek tartják. Ha a bíróságnak egy törvénynek életben léte vagy életben nem léte iránt kételyei merülnek fel, ott nem bírói magyarázatnak, hanem csak egyetlenegy magyarázatnak van helye, minden dogmatikus, minden hisztérikus magyarázatnak, minden törvényszéki magyarázatnak teljes kizárásával csak a legális magyarázatnak van helye. Erre pedig nem a bíró, hanem egyesegyedül a törvényhozó testület lehet s van jogosítva. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, a kérdés az, hogy szerencsés leszek-e a t. házat meggyőzni arról, hogy az általam felállított premisszák teljesen helyesek-e ? Bár unalmas leszek egy kissé, azonban nem lesz hosszadalmas előterjesztésem, de kénytelen vagyok egy kis jogtörténeti bevezetéssel a t. házat untatni, hogy megvilágítsam tételemet, melyet felállítottam. A kúria az ő indokolásában abból indul ki, hogy az úgynevezett holtkézről szóló szerzési tilalom, a mely a világi ingatlan javak szerzésére vonatkozik, az ősiségi institucziónak egyik ága, és hogy az ősiség hatályon kivűl helyezésével ez is hatályon kivfíl lett helyezve és azonkivííl, hogy a telekkönyvi rendtartás ezt a tilalmat nem ismeri, ennélfogva a telekkönyvezés elrendelhető, végííl, hogy az a törvény, a mely keletkezett a holtkéz tilalmáról, mint elavult, hatályon kivűl helyezendő. A mi az ősiségre vonatkozó felfogást illeti, nem szándékozom hosszas elmefuttatásokba bocsátkozni, csak kihámozom a kérdésnek magvát. Erre nézve utalok azon jogászok felfogására, a kik Nagy Lajos konfirmativ dekrétumának nem azt a jelentőséget tulajdonítják, hogy az a holtkézre vonatkozó intézmény behozása, mert az egyszerűen az ősiségre vonatkozó institucziónak a behozatala. Az ősiség és holtkéz nem állanak egymással semmiféle szerves összefüggésben és az egyik nem alapja a másiknak. Ezzel meg is elégszem, mert az én érvelésemnek és okoskodásomnak lényege az, vájjon fennáll-e a holtkéz szerzési tilalmát elrendelő törvény, igen vagy nem? T. ház! Az 1498-iki törvényeknek LV. czikke az, a mely a holtkézre vonatkozó szerzési tilalmat felállítja. Meg kell említenem, hogy ez a kérdés messze kiható horderejű és nagyfontosságú, az állam és egyház közt a középkorban lezajlott nagy harcznak egyik mértföldjelzője, egyik oszlopa ez a kérdés. Mondanom is felesleges, hogy a hatalom ikertestvére a vagyonnak, egyik a másikra támaszkodva tud csak megélni, a vagyon legalább is egyik jelentékeny tényezője a hatalomnak. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) A római katholikus, görög-keleti és görögegyesült egyházak törvényei ismerik a lélek megváltásának elméletét, ismerik a fülgyónást és ismerik az utolsó kenetet. Ezen három institaczió, különösen a lélek megváltásának elmélete dúsan jövedelmezett. (Felkiáltások balfelöl; Mi ae!) A purgatórium, a mennyország és a pokol elmélete. (Derültség. Halljuk!) S ha t. barátom jobban akarja megérteni, — nem szándékoztam profán hasonlatokba bocsátkozni — megmagyarázom, mit értek a lélek megváltásának elmélete alatt. Én buzgó katholikus vagyok. (Derültség a baloldalon.) Ha engem Molnár János t. képviselőtársam teljesen megnyugtat az iránt, hogy az én halhatatlan lelkem — a ki hiszek a lélek halhatatlanságában —- balálom után nem a pokolba kerül, — hová a katonákat szánták, tehát én is valószínűleg oda jövök, mert ten-