Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-70

?0. országos ülés 1897. márczlns 13-án, szombaton. 57 rogatumával; nálunk kötelező polgári házasság van. A házasság érvényessége tehát ezen szempontból, a mint az Ausztriában vagy Magyarországon, vagy esetlega külön jogterületet képező Horvátországban köttetett meg, különböző elbírálás alá esik. Ugyanaz a házsasság, mely Ausztriában érvényes, nem érvényes Magyarországon és vice versa. Ennélfogva tiszta és világos, hogy az egy és ugyanazon házasságból, tehát az uralkodó család tagjainak egy és ugyanazon házasságából származó gyermekek lehetnek, a szerint a mint a magyar törvény szerint vagy az osztrák törvény szerint bíráltatik el születésük törvényessége, lehetnek törvényesek vagy törvénytelenek. T. ház! Ez a kérdés több, mint nyilvánvaló, hogy a pragmatica sanctióban meghatározott öröklési sorrendet is képes a nemzet akarata és hozzájárulása nélkül megváltoztatni, mert csupán egy házasságtól, esetleg egy áttéréstől függ az, hogy ne az legyen Magyarország királya, a ki a pragmatica sanctio szerint sorrendben következik, hanem legyen egy második, harmadik, a ki nem következnék a pragmatica sanctio szerint. Végül, t. ház, azon kérdés felett, vájjon az uralkodó családból származó és trónöröklésre hivatott gyermekek születése törvényesnek tekintessék-e vagy sem, ez idő szerint nincsen bíró, a ki ítéljen. Mert méltóztatik tudni, a marsehalbíráskodás intézménye fennáll, de szabályozva nincsen, hogy trónöröklés kérdésében, ha kérdés tárgyává tétetik az, vájjon valaki a magyar törvények szerint törvényes házasságból származott-e, vagy sem, eltekintve az áttéréstől, ki által döntessék el. Ez a kérdés a magyar közjog és a magyar törvények szerint nem talál birót, hogy ki által és miképen döntessék el. Nézetem szerint a magyar bíróságoknak és ezek közt a magyar királyi kúriának is a születések érvényessége feletti bíráskodási joga, különösen ilyen fontosságú kérdésekben, midőn tudjuk, hogy a trónöröklés rendjének és esetleges megváltoztatásának nagy kérdései Magyarországon számtalan és számtalan ízben polgárháborúra vezettek, kétségtelen, mert ily kérdésekben feltétlenül szükséges, hogy a .nemzet törvény nélkül és fórum nélkül ne maradjon. Ez az az igéret, a melynek beváltásáról a t. miniszter úr a leltárból elfelejtkezett és teljesen tájékozatlan a nemzet az iránt, hogy a mostani kormány és különösen az igazságügyi kormány ezen kétségtelenül nagy horderejűnek elismert kérdésben mi az, a mit megalkottatni akar és miként akar a kérdésen segíteni. Hiszen, t. ház, ez a kérdés bennünket nemcsak a trónöröklés rendjének és a születés törvényességének szempontjából érdekel, hanem KÉPVÜ. N^PLÓ. 1896—1901. V. KÖTET. érdekel más szempontból is, érdekel abból a szempontból, hogy a nemzet és az uralkodó család közti kapocs, a történelmi hűség és a fejedelmi személyhez való ragaszkodás nemes kapcsa is könnyen meglazulhat, ha — a mint megjósoltam — bekövetkeznék ismételve azon eset, a mit bekövetkezni láttunk nemrégiben, — mondom, megjósoltam, hogy be fog következni, — hogy Magyarországon, úgy mondják, a legmagyarabb, én azt mondom: az egyetlen igaz magyar főherczeg, József főherczeg családjában is megesett az, hogy a polgári házasságot, mint institucziót megtagadták, és megesett az, hogy a magyar királyi vérből származott főherczegnő nem magyar területen mehetett férjhez egy uralkodó herczeghez, hanem Bécsbe kellett mennie, és odament, hogy megtagadja a magyar törvénynyel szemben való elismerést. Gajáry Géza: Hát Apponyi is ezt akarta dokumentálni ? Elnök (csenget): A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a törvénynyel szemben való elismerés megtagadását nem szabad és nem lehet itt senkinek tulajdonítani, a ki arra okot nem adott. Más állam területén való házasságkötés még nem a magyar törvény elismerésének megtagadása. (Helyeslés.) Gajáry Géza: Apponyi is elment! Polónyi Géza: T. ház! Én magam részéről köteles tisztelettel fogadom az elnök úrnak ezen szives figyelmeztetését és tartózkodni fogok ezen figyelmeztetés után attól, hogy jobb tudomásomat elmondjam erre nézve, mert ismerem az előzményeket, úgy, hogy talán ezen enuncziáczió megtételére részben jogom is volt. De bármiként álljon a dolog, pro futuro, — nem azt akarom mondani, hogy hasonló nyilatkozatokat mégelőzzünk, mint a mit tettem, — de pro futuro, hogy lehetővé váljék az uralkodó család tagjainak a polgári házasságot itt a hazában megkötni, az iránt mindenesetre kell intézkedés, mert a jelenleg fönnálló közjogi viszony mellett, midőn Ausztriában csak az egyházi házasság érvényes, — kivéve a szükségbeli házasságot, a melynek azonban már nem katholikusok közt van helye, tehát akkor már nem lehet trónörökös, a ki azt megköti. Miután Ausztriában a katholikusokra nézve az egyházi házasság áll fenn, Magyarországon pedig a kötelező' polgári házasság, tehát okvetlenül kell egy expedienst találni arra, hogy a magyar törvény szerinti házasság az uralkodó családnak is lehetővé tétessék, és hogy a ki Magyarországon polgári házasságot köt az uralkodó család tagjai közül, az azért az osztrák trónra való örökösödés jogától el ne essék. Bármiként álljon a dolog, a t. ház igazat fog nekem adni abban, hogy ezen kérdéseknek 8