Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-70

":• 70. országos Ülés 1897. márczins 13-án, szombaton. és a pártatlan bíróság ítélkezése a választások érvényessége felett be nem hozatik, félek tőle, hamarább be fog következni, mint óhajtanám, hogy nagy véráldozatokat fog követelni azon mulasztás és azon politikai gyávaság, a melyet a kormány e kérdés tekintetében tanúsít. Kérdem tehát és kérem a" t. [igazságügyminiszter urat, tájékoztassa az országot, mely indokok vezették őt arra, hogy a mit hónapokkal ezelőtt jónak és czélszerfínek látott, a mit kormányzati axióma gyanánt felállított s mint becsületes politikus saját nevével fedezett, miért nem látja jónak, szükségesnek, beváltandónak azt ma, és miért nem mondja meg azokat az indokokat, melyek arra a bújósdijátékra vezettek, a melyet itt lefolytatni látunk. A magam részéről e kérdés tekintetében azon álláspontot foglalom el, hogy nem szabad a nemzet közvéleménye előtt azt a játékot mégegyszer ismételni, hogy közvetlenül a választások küszöbén, vagy egy országgyűlés feloszlatása előtt álljunk elő ezen törvényjavaslattal, a mikor a képviselők haza felé gondolnak a saját jobb jövendőjük érdekében is, és félnek attól, hogy ép ilyen elveken nyugvó törvényt elfogadjanak. Hanem ha a kormány komolyan akarja ezen intézkedést s ezen törvényjavaslatot, akkor annak be kell nyújtatnia mentül előbb, higadtabb, nyugodtabb, békésebb időben, hogy a képviselőház hozzá illő méltósággal tárgyalhassa ezen törvényjavaslatot és mondja meg véleményét a főrendiházzal szemben : ragaszkodik-e elfoglalt álláspontjához ?agy sem? Ez az első dolog, a melyről meg akartam emlékezni és kérve kérem a t. miniszter urat, hogy ezen kérdésben az országot áaját reputációjának érdekében is tájékoztatni szíveskedjék. A második dolog, t. ház, Emmer Kornél t. képviselőtársunknak egy felmerült ötletével foglalkoztat. Á t. képviselő úr ugyanis azt mondta, hogy a miniszter úr egy leltárt s egy örökséget vett át, a melyből élni — vagy élősködni, az mér aztán mindegy — könnyű, csak az esernyőt kell gondosan tartani, hogy a jégeső el ne verje a gyümölcsöket. Hát, t. ház, ez állításban sok igazság van, mert nagy és tekintélyes volt az az örökség, melyet átvett, hanem arra a leltárra nézve volna egy kis alapos kifogásom. Nálunk leltár kedvezmény melletti örökösödést nem ismerünk; nálunk a hereditas jacens elmélete nem létezik; nálunk ipgo facto et jure örökölnek és az örökség áll a hagyaték állagából, az örökhagyó jogai s kötelezettségei összegéből. A t. miniszter úr nem is habozott kijelenteni annak idején, midőn ezt a dús és nagy örökséget magának beszavatoltatta, hogy ő' állja a sort, mint becsületes örökös és hűen fogja nemcsak a jogokat kezelni, de a kötelezettségeket is teljesíteni. Én revideáltam ezt a leltárt, t. ház, és úgy találtam, hogy ebben vau Qgy oly hagyatéki pont is, a melyet a t. miniszter úr idáig sem a leltár kedvezménye mellett, sem a nélkül nem regardiroz, sőt respektálni sem akarja. Mindjárt rámutatok: ez az uralkodó család házassági jogára vonatkozó törvényjavaslatnak kérdése. Ki ne emlékeznék reá, t. ház, nem akarom éu részleteiben ezt a kérdést feszegetni, de nagy szempont vezet annál, hogy felvessem a dolgot, mert a kúriai bíráskodásnak ezen kérdés szempontjából is nagy jelentősége merül fel. Méltóztatnak tudni, hogy a házassági jog tárgyalása alkalmával felvetődött az a nagy kérdés; hogy a volt igazsáügyminiszter úr jogelődje, az örökhagyó (Derültség a szélsőbalon.) nemcsak az igazságügyi bizottságban, nemcsak a jelentésben, de az országgyűlés szine előtt is ünnepélyes ígéretet tett arra nézve, hogy az uralkodó család házasságjogára vonatkozó külön törvényjavaslatot elő fogja terjeszteni s azt kodifikáltatni fogja. A t. miniszter urat ebben a kérdésben már egyszer felszólítottuk és akkor meglehetős ügyességgel, ravaszsággal és furfanggal adott is egy olyan feleletet, hogy ma sem tudom megérteni, hogy mi van benne, mert azt sem tudom, hogy tartja-e ezen hagyatéki kötelezettséget vagy sem ? De hát ne foglalkozzunk az ö specziális nyilatkozatával, hanem röviden, dióhéjban állítsuk elő a kérdést. Tudjuk, t. ház, hogy kiindulási pont az, hogy a pragmatica sanctió szerint trónöröklésre hivatott az uralkodó családnak csak azon tagja lehet, a ki törvényes ágyból származott és római katholikus. Ebben, t. ház, két konstitutív elem van: a törvényes házasság és a vallás. Már most tudjuk, hogy Ausztriában más házasságjog áll fenn, mint nálunk. Tudjuk azt, hogy Ausztriában a vallásfelekezetek közötti viszonosság, az áttérés kérdése máskép van szabályozva, mint nálunk. Tudjuk azt, t. ház, hogy az uralkodó személyének egységesnek kell lenni és egységesen kell hivatva lenni ugyanannak az osztrák császári trón betöltésére, a ki egyúttal a magyar királyi trón betöltésére van hivatva. Már most, t. ház, a magyar törvények szerint van áttérés a katholikus vallásról a protestáns és izraelita vallásra is; Ausztriában ez nincsen meg. A magyar törvények szerint nincs korlátozva az áttérés az uralkodó család tagjaira nézve sem. Tehát a magyar törvények szerint az uralkodó családnak bármely tagja áttérhet teljes érvénynyel a katholikus vallásról a protestáns vallások bármelyikére, áttérhet az izraelita vallásra is. Ausztriában kötelező egyházi házasság van, a felekezetnélküliek szükségbeli házasságának szúr-