Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-69
32 89. országos ülés 1897. márcssiu* 12-én, pénteken. lését; ilyennek tekintem magát a telekkönyvi hatóságok szaporítását is. Ezzel kapcsolatban egy anomáliára vagyok bátor az igen tisztelt miniszter urat figyelmeztetni. Nem tudom miféle normativnin szerint van szabályozva a bírói kar lakbérilletménye, de azt tudom, hogy ezen szabályzat az élet tényleges viszonyainak nem felel meg, mert vannak városok, a hol magasabb lakbérosztály van, pedig a lakások olcsók, viszont vannak kisebb helyek, mint például Kalocsa, a hol legalsóbb lakbérosztály van alkalmazva, pedig ott valamire való lakást 5-600 forinton alál kapni nem lehet. Még egy körülményre vagyok bátor a t. miniszter úr figyelmét felhívni. Eddigelé a magyar jogszolgáltatás terén a kúriai döntvényeket jogforrások gyanánt tekintették. Ennek ideje természetesen elmúlt, de én azt hiszem, hogy kívánatos volna a jövőre legalább az, hogy az analóg perekben ezen határozatoknak az egyöntetűsége kellőleg biztosíttassák, másrészt pedig biztosíttassák az is, hogy a magyar törvények, habár még oly avultak is, ha kifejezetten hatályon kívül helyezve nem lettek és a mai kor szellemével homlokegyenest nem ellenkeznek továbbra is respektáltassanak. (Helyeslés jobb felől.) De, t. ház, elértem felszólalásom tulajdonképeni czéljához, és ez az, megnyugvásomat és köszönetemet kifejezni a mélyen tisztelt miniszter úrnak a tegnapi napon tett azon Ígéretéért, hogy az ügyvédi rendtartást mihamarább reformálni szándékozik. Nehogy félreértessen, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én bár ügyvéd vagyok, de nem az íigyvédkezés képezi kenyérkeresetemet, s így felszólalásomat s ennek intenezióját semmi elfogultság nem vezérli. Felszólalásom kizárólagos czélja az ügyvédi kar érdekének előmozdítása, azon karé, mely a középosztály egyik legintelligensebb, legképzettebb nemzetfentartó elemét képezi, (Igaz! Úgy van!) és mely karnak a készültség és qualifikáczióhoz szükséges áldozata nem áll semmiféle arányban köztudomású sanyarú helyzetével. Ott vagyunk, hogy ma már egy ügyvédi proletariátus keletkezett. Hogy az magának az igazságszolgáltatásnak mily kárt okozott, azt tegnap az igen tisztelt miniszter úr is felemlítette, és hogy az majd magán a nemzeten fogja magát megbőszülni, azt bővebben fejtegetnem nem szükséges. Ezen bajon segíteni kell, de én azt hiszem, lehet is. Az igen tisztelt miniszter ár megígérte az ügyvédi rendtartás reformját s én azt hiszem, hogy abban a következő dolgok is benn lesznek. (Haljuk! Halljuh !) Az anyagi segítség ott kezdendő, hogy mindenekelőtt a zugirászatnak kell alaposan véget vetni (Helyeslés.) s kimondani nem azt, hogy »üzletszerfíleg« vagy oly kritériumokat, melyek csak a lehetőséget szaporítják, hanem apodikticze kimondani, hogy az ügyvéden, közjegyzőn s legfölebb községi jegyzőn kívül másnak hatósághoz vagy bírósághoz intézett beadványt szerkesztenie nem szabad. Hogy a mostani intézkedés a zugirászat ellen nem elégséges, azt a tapasztalat igazolja, de igazolja magának a t. miniszter úrnak tegnapi nyilatkozata is a mely szerint az évi beadványok száma körülbelül hét millió. Ha ennek csak egy negyedrésze származnék ügyvédtől, az ország 4600 főnyi ügyvédi karának teljesen biztos anyagi exisztencziája lenne. De erkölcsi eszközökkel is támogatni kell az ügyvédi kart, a mit nagyon könnyen lehet teljesíteni azon elvnek következetes keresztülvitelével, mely elv már a bűnvádi eljárásban is megtestülést nyert és ez az ügyvédnek teljes egyenrangúvá tétele a bíróval és az ügyésszel a jogszolgáltatás minden terén. Ha anyagilag és szellemileg megadtuk az ügyvédi karnak a segítséget, akkor viszont előáll a lehetősége és a szüksége annak, hogy az ügyvédekre vonatkozó fegyelmi eljárást szigorítsuk, a fegyelmi eseteket szaporítsuk és esetleg összeférhetlenségi eseteket is statuáljunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Végre azt hiszem, nemcsak az ügyvédi, hanem — s erre súlyt helyezek — a bírói kar érdekében is szükséges a perköltségek megállapítására vonatkozó valami szabályzat, hogy egyrészt az ügyvéd a bíró önkényétől, másrészt a bíró az ügyvéd zaklatásától meg legyen óva. Ezek volnának főbb módjai annak, hogy az ügyvédi karon segítsünk. Azt hiszem, ezek iránt az ígért reform kellőleg intézkedni fog. Minthogy pedig én a költségvetésben alapját látom annak, hogy szabadelvű eszméken nyugvó nemzetünk egységét szem előtt tartó igazságügyi politikánk további fejlesztése biztosítva van, s mert másrészt a múltakból következtetve, a jövőre nézve is teljes bizalommal viseltetem az igazságügyi kormány vezetése s annak Ígéretei iránt: a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelől) Rakovszky István jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Én abba a vitába, mely oly ékesen folyt le Emmer t. képviselő úr s az igazságügyi kormány vezető tagjai között, beleelegyedni nem akarok. Azt hiszem, mindkettőnek megvan a maga igaza. Plósz t. képviselő úrnak is némileg joga volt visszautasítani az ő általa szerkesztett törvények elleni támadást, mert mégis kissé méltatlan, ha e törvényeket, melyek már az életben jóknak is bizonyultak, oly éles kritika alá veszszük, mint azt Emmer képviselő úr tette. Másrészt
