Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-69

69. országos ülés 1897. márczlns 12-én, pénteken. Bíí azonban meg kell adni, hogy Emmer képviselő urnak is nagyon helyes a felfogása abban, hogy a külföldi törvények átültetésénél nem törekszünk arra, hogy a magyar szellemet megóvjuk s meghonosítsuk a hagyományszerfí magyar jogfelfogást, sőt abban is, hogy a törvények nyelvezetére nem nagyon Ügyelünk. Valóban öröm tölti el az ember lelkét, ha egyik-másik régi, de az életbe át nem ment, s a bürók poros aktái közt elfeledi némely törvényjavaslatot veszünk a kezünkbe. Most, hogy az í 843-iki bűnvádi eljárás törvényelőkészítő anyagát az egyetem egy tudós tanára igen szakszerűen és mély alapossággal összegyűjtötte és közzétette, módunkban van összehasonlítást tenni, hogy mennyi magyarság van ott a felfogásban és nyelvezetben, az ő perbefogó székeivel, a faggató eljárás mellőzésével, — ezzel esak a kifejezéseket akarom regisztrálni. •— s hogy mily kár, hogy az újabb törvényhozás egészen szakított a 43-iki javaslat e kitíínő tulajdonságaival és annyira magyaros felfogásával a büntető jogban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért mondhatom, igaza van Emmer Kornél t. képviselőtársamnak abban is, hogy mégsem helyes, hogy egyes generácziók által feldolgozott törvényanyag, ha nem is adatik át a közéletnek, ha nem is válik törvénynyé, ha nem is megy át a törvényhozásnak retortáin, egészen misztikus homályban maradjon ; nem helyes, hogy nincsen módjában a jogász-közvéleménynek ezek felett bírálatot mondani, ezeket megismerni és saját bírálatainál az újabb korban felhasználni és értékesíteni. Itt van például, t. ház, a nyelvezetet illetőleg az új bűnvádi eljárás. Hallottam hírét, sőt ha jól tudom, a volt igazságügymiuiszter úr annak idején ki is jelentette, hogy például ezt a törvényjavaslatot nyelvészeknek adták át csak azért, hogy jó magyarsággal legyen szövegezve. És íme mit látunk? Micsoda rang- és ezímkórság nyilvánul ebben a törvényben az eljárásban szereplők elnevezésénél! Például a vádló, a magánvádló, pótmagán vádló, főmagánvádló és főpótmagánvádló. (Derültség a szélső baloldalon.) Hiszen azt hinné az ember, t. ház, hogy például ez a»főpótmagánvádló« Isten tudja micsoda nagy személyiség a bűnvádi eljárásban. És csodálatos módon, ez épen a legkisebb perszóna, mert a ki például beesületsértési perben mint magánvádló szerepel, a hol a közvád képviselete ki van zárva, ott főpótmagánvádlö a neve. Hiszen az »Öberlandesgerichtsrath«-nak nincsen oly nagy czíme és rangja, mint a mi bűnvádi eljárásunkban annak a szegény embernek, a kit megsértettek, és a ki becsületét keresi a bíróságnál, — és ez a főpótmagánvádló. (Derültség bálfélől.) Ezt csak jellemzésül hoztam fel. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. V. KÖTET. A mi a költségvetési vitának érdemét illeti, tagadhatlan, hogy minden felszólaló, a ki igazságos kritikát akar gyakorolni, feszélyezve van azon sajátságos helyzet által, hogy tényleg átmeneti korszakot élünk, és hogy valósággal úgy bűnvádi perünk, mint polgári perrendtartásunk is most várja betetőzését és végleges befejezését. A t. igazságiigyminiszter úr, midőn beszédében a további igazságügyi törvényalkotási munkálatok programmját adta, rá is mutatott, hogy íme, a bűnvádi perrendtartás most már törvénynyé vált, habár még hatályba nem lépett; továbbá készen van és nemsokára benyújtja a háznak az esküdtszékek szervezéséről szóló törvényt és az életbeléptető, illetőleg hatásköri törvényt. Lehet afölött gondolkozni és vitatkozni, vájjon helyes-e, hogy a t. miniszter úr ezeket a törvényjavaslatokat csak az igazságügyi költségvetés után nyújtja be ég nem lett volna-e talán mégis helyesebb az állásfoglalás lehetősége és a helyes bírálhatás és kritika szempontjából, hogy már a költségvetési tárgyalás előtt mutatta volna be és ismertette volna meg a t. házzal? De magam is belenyugszom abba, hogy talán jobb is, ha ily nagyfontosságú törvényre vonatkozó bírálat nem fut szét, és hogy magában a törvényjavaslatok körűi kifejlődő vitában összpontosul. De, t. ház, ha részletes vitába nem is bocsátkozik az ember, mert hiszen ezen javaslatokat csak névről ismerjük, a mint azoknak egyik-másik momentuma a sajtóba és a közönségbe kiszivárgott, az mégis megengedhető a törvényhozás tagjának, hogy legalább azt a várakozását fejezze ki már most is itt a házban, hogy ezen javaslatok mindenesetre olyanok lesznek, hogy először is az esküdtszéket nemcsak meghonosítani fogják, hanem hogy az esküdtszéki törvény valósággal a köz- és népszabadságnak biztosítékait fogja magában foglalni; hogy az esküdtek valósággal a népnek azon rétegeiből fognak vétetni, a melyek hivatva vannak arra, hogy az ilyen esküdtszéki bíráskodásnak súlypontját képezzék, továbbá, hogy a hatásköri törvény is mindenesetre a büntető igazságszolgáltatás nagyobb körére fogja meghonosítani és biztosítani az esküdtszéki bíráskodást. A t. miniszter Úr bizonyára szintén tájékozva van aziráTst, hogy e javaslatnak tervezete korában, tehát azon időben, midőn csak vázlatban mutatta be a t. miniszter űr az igazságügyi bizottság tagjainak, hogy már akkor is éles támadásokat intéztek épen jogászkörökből ezen javaslatok ellen. Egyik különös támadási pontot az képezte, hogy az igazságügyminiszter ö