Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-69

09. országos ülés 1897. márczins 12-én, pénteken. Sí T. ház! Az összes államkormányzati ágak közt az igazságügy az, a mely legszélesebb hatáskörrel, legtágabb kiterjedéssel, hogy úgy mondjam, legtöbbféle ágazattal bír és egy ilyen kormányzati ágazatot, egy egész országnak igazságügyi kormányzatát egyes nehézmények vagy talán egyes téves, helytelen, hiányos paragrafusok alapján sem meg-, sem elítélni nem lehet. Én azt hiszem, hogy egy ország igazságügyi állapotát az összes viszonyok, tényezők és előzmények gondos figyelembe vételével és összehasonlítása után lehet csak helyesen megítélni. Ne menjünk messzire, t. ház, csak gondoljunk vissza épen a 25 év előtti időkre, hiszen most üljük negyedfélszázados évfordulóját annak, midőn az 1871 : XXXI. törvényczikk életbeléptetésével az igazságszolgáltatás és a közigazgatás szétválasztásánál, szóval a királyi bírósági szervezet rendszeresítésénél megtettük az első lépést arra, hogy a jogállamok sorába helyezkedjünk, és ha Magyarország 25 év előtti igazságügyi állapotát összehasonlítjuk bármely kulturnemzet akkori állapotával, ha ezt a különbözetet számban akarnók feltüntetni, egy mérhetetlen nagy szám jönne elénk. Ha pedig, t. ház, ezen összehasonlítást a mai állapotok közt megteszszük, akkor ezen különbözetként előtűnő szám hihetetlen módon fog csökkenni. Ezen különbözeti számnak csökkenése, t. ház, képezi az egyik alapot, még pedig a biztos alapot, a mely igazságügyi kormányzatunk helyes megbírálására szolgál. Nem akarom elsorolni az összes uagy horderejű tételes, szerves, rendszeres törvényeket, a melyeket 25 év óta kaptunk, de azt merem állítani, hogy nincsen nemzet, a mely ily rövid idő alatt a törvényalkotás terén ily számos, közkincset képező alkotással gazdagította volna uépét, miét a magyar. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy egész törvénykezési rendszerünk és életünk immár tökéletesen rendben van. Nincs. Vannak hiányok, még pedig tetemes hiányok, de ezeknek megbírálásánál nem szabad szem elöl téveszteni két körülményt. Először is a nemzet törvényelfogadási képességét, a mely ezen rövid idő alatt úgy is kellőleg igénybe volt véve; másodszor pedig azt, hogy kisebb kár az, ha egy törvény hiányzik, mint az, ha egy elhamarkodott rossz törvényt tolunk a nemzet nyakára. Mert a 25 év óta kapott törvényeink nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is olyanok, hogy azok bármely nemzet hasonnemü törvényeivel kiállják a versenyt; azon körülmény, hogy egyes törvényeknek talán egyes szakaszai időközben hiányosaknak vagy téveseknek bizonyultak, nem azt igazolja, a mit Barta Ödön t. képviselőtársam mondott, hogy a törvényalkotás terén a kísérletezés stádiumán túl alig jutott az ország, hanem azt, hogy örökös törvény nincs, mert az életviszonyok változnak, tehát mi is arra vagyunk utalva, a mit a legműveltebb nemzetek tesznek, hogy a viszonyok változtával ezeknek megfelelőleg törvényeinket változtatjuk, módosítjuk és pótoljuk. T. ház! A második fontos alap a magyar nemzet igazságügyi ..kormányzatának megítélésére azon körülmény, a mely itt már ismételve előhozatott, s ez azon feltétlen tisztelet, közbecsülés és bizalom, a melylyel az osztatlan közvélemény a bírói és ügyészi kar iránt viseltetik. Igaz, az a forrás, a melyből a bírák azon tulajdonságokat merítik, a melyeknél fogva a tisztelet ily magas polczára emelkedtek, kettős : A mély és alapos tudást merítik a törvényalkotásokból, köztük a magyar törvényalkotásokból is, a szilárd kötelességérzetet pedig saját erkölcsi világukból. Már most, ha egy egész ország közvéleménye a birói működés iránt feltétlen bizalommal viseltetik, mikor pedig a bírói működésnek egyedüli irányozója a törvény, mikor a bírói működés nem más, mint a magyar törvények alkalmazása: akkor, azt hiszem, megmagyarázgatnom nem kell, hogy azon osztatlan tisztelet nemcsak a bírót, de a törvényt is illeti (Úgy van! a jobboldalon.); illeti pedig azért, mert megfelel az emberi igazságnak, megfelel a nemzeti élet követelményeinek, mert ezek a helyes kritériumai egy jó törvénynek és ezek felett azután könnyedén pálczát törni nem lehet. De, t. ház, ha másrészt azon számos tagból álló bírói kart, melynek az országban oly fontos hivatása van, mely hivatva van ítélkezni az országnak csaknem összes erkölcsi és t

anyagi élete felett, a nemzet közvéleménye a tisztelet magas polczára emeli, és emeli pedig épen az ő kötelességteljesítési érzetének szilárdságából és erkölcsi világának tisztasága miatt: akkor én azt hiszem, hogy hazánk erkölcsi siilyedése felett keseregni •— a mint azt hallottuk — legalább is indokolatlan. (Helyeslés a jobboldalim.) Pedig t. ház, a mi bíráink, ügyészeink nincsenek valami fényes helyzetben. Nem szólok a távolabb levő gazdagabb nemzetekről, csak a szomszédos Ausztriáról, a hol egy hasonraugú bírónak a fizetése körülbelül annyi száz frttal több évente, mint a hány száz ügydarabbal többet kell a magyar bírónak évente elintéznie; és ha ezt meggondoljuk, annál nagyobb megnyugvással fogadhatjuk az igazságügyi kormányzatnak mindazon ténykedését, a mely a bírói és ügyészi kar anyagi helyzetének javítására irányúi. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyennek tekintem én a nemrég meghonosított táblásítási rendszert, a magasabb fizetési rangba való fölemelést, a törvénykezési épületek folytonos javítását és újabbaknak eme-