Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-68
68, országos ülés 1897. ni hozás figyelmét ez a különben talán személyes természetű torzsalkodás, legalább úgy látszik, és ez alól dr. Emmer Kornél t képviselőtársam aligha fog menekülni, hacsak bővebben meg nem magyarázza, hogy talán mégis a jogosultnak hitt ambiczióuak sérelme is osztályrészt követel magának azon felszólalásban, melylyel tegnap találkoztunk, és én nem tagadom, hogy én rendkivtíl örömmel sietnék a t. képviselő úr támogatására, mint ellenzéki ember szívesen megtenném ezt, ha annak komolyabb hátterét nem ismerném, és a törvényhozás színe előtt feltárni nem íikarnám. (Halljuk! Halljuk.') T. ház! Menjünk a dolgok mélyébe. (Halljuk!) Előlegezzük azt a felfogásunkat, hogy a t. képviselő urat nem vezették személyes indokok ; előlegezzük ezt a helyesebb, jóhiszemű bírálatot is. Emmer Kornél: Kell is! Polónyi Géza: Szívesen megteszem. Akkor, t. ház, rá kell térnünk a sokkal fontosabb és komolyabb anyagi juszticz-polieziális és jogszolgáltitási, s törvényalkotási elvekre, a melyek a t. képviselő urat vezették, és én nem habozom kijelenteni, ég én egészen őszintén kimondom a képviselőház színe előtt, hogy t. képviselőtársunk tulajdonképen más támadást akart leplezni, mert az 8 tulajdonképeni fájdalma az, hogy egy kormánynyal állunk szemközt, a mely az esküdtszéki institucziónak őszinte és igaz híve, t. képviselőtársam pedig egész élete folyásán, egész pályafutásán keresztül halálos ellensége volt úgy a sajtószabadságnak, mint a közszabadsági institucziónak és az eskiidtszéki intézménynek. És ezt be fogom rögtön bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Ezt, t. ház, nem ok nélkül hozom fel, mert ha valaki olyan kardinális kérdésben, mint az igazságszolgáltatás terén az esküdtszék! intézmény kérdése, nem csak nem osztja a kormány álláspontját, hanem azzal homlokegyenest ellenkező agitácziót fejt ki, (Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor ismételten felteszem a kérdést: honnan lehet az a lehetőség, hogy a t. képviselő úr onnan mondta el beszédét. Mert, t, ház, lássuk a kérdést behatóan. A t. képviselő úr megtámadja az igazságügyi kormányzatot azon alapon — nézetem szerint teljes joggal, s ezt is ki fogom mutatni — hogy idegenből átültetett institucziókkal, különösen pedig a germanizáczióval rontja a nemzeti egység és nemzeti jogfejlődés intézményeit. Ebben a t. képviselő úrnak teljesen igazat adok. Hozzáteszem, hogy ezt ebben a parlamentben nem ő találta ki, nem is ő mondja először, hanem felhoztuk itt annyiszor és annyiszor ezt a kérdést, de onnan meghallgatásra soha nem találtunk. Kétségtelenül igaz, t. ház, hogy a legutóbbi •crtus 11-én, estttörtCkBu. 93 évtizedben a törvényhozást, a kodifikáeziót jellemzi az, hogy német minták kompilláeziója útján ültetünk át törvényeket. Van erre példa. A t. képviselő úr jól hivatkozik arra, hogy a kereskedelmi törvény, a váltó-törvény részint a nürnbergi novella, részint a német kereskedelmi törvény útján jött át hozzánk. Itt van a legutóbbi alkotások közt a sommás eljárásról, a házassági jogról szóló törvény, és én teljesen igazat adok a képviselő úrnak: ez a vádja teljesen igaz és jogosult, annyira jogosult és Plósz államtitkár úrral szemben is kénytelen vagyok ma konstatálni, hogy az igazságügyi bizottság tárgyalásai alkalmával, midőn a házassági javaslatot tárgyaltuk, én az erste Lesung minden szakaszát kiírtam és felolvastam, és kimutattam, hogy azok részben rosszul voltak lemrdítva. (Derültség a szélső baloldalon.) Valamint az is tény, hogy a kereskedelmi törvény alkotásánál, midőn a szállítási és fuvarozási ügylet kimaradt az első javaslat konczepcziójából átvették a hollandi vagy belga javaslatlatból ezen institucziót, mely akkor csak javaslat volt, itt nálunk törvényerőre emelkedett, hazájában pedig megbukott. (Derültség halfelöl.) Hát annyira igaz az. hogy idegenből való átültetéssel és koinpillácziókkal dolgozunk. De már most az a kérdés, hogy t. képviselőtársam mennyiben akar ezen az állapoton segíteni és mennyiben jobb a t. képviselőtársam — engedjék meg, hogy jó magyarsággal kimondjam — a Deákné vásznánál. Hát azt mondja Emmer Kornél t. képviselő úr: az '6 tézise a nemzeti jogfejlesztés, a nemzeti jogegység helyreállítása. És mivel akarja ezt elérni? Előállott először is azzal, hogy csináljuk meg a sürgősségi eljárást. Nekem kezemben van a t. képviselő úrnak a reféré-rendszerre vonatkozólag kibocsátott köiyve. Igen beható és nagyon uagy tanulmányokkal előállított munka, mely a reféré-rendszernek átültetésével akarja Magyarországot boldogítani. De hát, t. ház, mint méltóztattak hallani, a vita Plósz Sándor államtitkár úr és Emmer Kornél képviselő úr között mi körül forgott? A körül, hogy az egyik német, a másik franczia. (Derültség a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, melyik a különb a másikénál a nemzeti egység, a nemzeti jogfejlődés szempontjából ? Hát a reférérendszer az, mely a magyar jogi instituticziókat, a magyar történelmi tradieziókat ülteti át? De menjünk csak tovább. Hát az okirat-kényszer, a mit második panaszaként állít fel, magyar instituczió? Ellenkezőleg, ha valami ellenkezik a magyar nép történetével, hagyományaival, erkölcsével és közfelfogásával, az az okirati kényszer a vele járó bélyegkényszerrel. Ki ne tudná a magyar emberről, hogy
